2009. 04. 25-én, szombat délben 3 perc körüli fájásokkal értünk a kórházba. Ott telt ház volt, így a folyosón jutott hely. Rajtunk kívül még 2 kismama várt ott. Egy dokinő jött megvizsgálni, mert nem volt fizetett dokink, de utána csak annyit mondott, maga marad, kérdeztem mi várható, és nem túl vicces válasza az volt hogy egy gyerek. Így nem kerültem közelebb, hogy milyen tágulásnál tarthatunk. Mikor volt hely felraktak NST-re, majd vissza a folyosóra. Kb. 17 órakor ürült szülőszoba, de csak az, amelyikben nincs szülőszék, csak egy franciaágy, és kád. Ekkor újra sűrűsödni kezdtek a fájások, ismét megvizsgáltak, és burokrepesztést ígértek. De ezt nem sikerült nekik, mert a vizsgálat után néhány perccel egy fordulástól elment a magzatvíz. Ekkor kezdett fájdalmasabbá válni a dolog, de már fájdalomcsillapítást nem adtak, mert a fájások tolóvá váltak. Első tervek szerint a franciaágy volt a terv, de végül az utolsó pillanatban kiürült egy másik szülőszoba, így két tolófájás között, mikor már éreztem hogy a feje nyom, át kellett szaladni a másik szobába. Nem volt egy nagy élmény. Ott a 3. fájás alatt, 18 óra 55 perckor megérkezett Zsófi. Néhány percre ideadták, majd elvitték fürdeni. Szerencsére egy néhány centis vágással megúsztam, és mire összevarrták, a kisasszonyt is visszakaptam. Tíz előtt kerültünk szobába, ez egy sima nőgyógyászatos szoba volt, mert a szülészeten már nem volt hely. A magándokit fizetők sem kaptak jobb ellátást, itt 1 túlhordós kismama volt, a többi frissen szült. Nem bántam, mert az ajtónál volt WC, zuhany, így nem kellett sokat sétálgatni. 3 nap után jöhettünk haza.