Sziasztok!
Második gyermekemet vártam. Első lánykámat sajnos egy autóbalesetben elveszítettem, így még nagyobb drukkal vártuk a kis jövevényt. Néhány nappal a kiírt határidő előtt érdekesen kezdtem érezni magam. Szóltam is a páromnak, hogy szerintem hamarosan menni kell. Szegénykém rohant zuhanyzás, öltözés . Egy szál gatyában és ingben toporgott előttem, hogy na megyünk-e már. Azért elég rendesen elhúztam az időt, mert már 5 perces fájásaim voltak, mikor azt mondtam na indulhatunk. A kórház előtt megnéztem az órámat 20 óra 10 percet mutatott. Ha hiszitek ha nem felrohantam a 2. emeleti szülészetre, gyorsan orvost kerítettek és az előre megbeszélt érzéstelenítésre már nem volt idő. Mire a saját orvosom megérkezet már csak annyit mondott "Jön ez a gyerek, mint a rakéta!" 21 óra 10 perckor 3950 grammal megszületett Dominik. A Gátvarrás egy kicsit kellemetlen volt, így az érzéstelenítés ellenére fel-fel emelgettem a fenekemet. Viccesen odaszól a nővérekenek "Adják már oda neki a gyereket, vele foglalkozzon ne velem !" 6 hónapig szoptattam, aztán újra állapotos lettem. 1999-ben megszületett 3450 grammal Dorina, hasonló gyorsasággal csak vele már nem tudtam ennyi ideig otthon kíhúzni, mivel Domát el kellett helyezni a nagyinál. Ma már kiskamaszok és rengeteg boldogságot adnak nekem. Kívánok mindenkinek sok szép napot gyermekeikkel !
Ildikó