Hát akkor elmesélem Panna lányom történetét ako a második inszeminációm csodálatos eredménye......

3év várakozás után megtörtént a csoda....Terhes vagyok... Izgalom ,félelem, és boldogság járta át a testemet hosszú hónapokon keresztűl!
Sajnos a 28.dik hét körül elkezdtem vizesedni nem egyszerű modon és igy nagyon oda kellett figyelni rám...
Aztán elérkezett a 36.dik hét..ott már nagyon fáradt és ideges voltam mert már a vérnyomásom is felment 140/80 fölé..igy folyamatosan ben akartak tartani de én inkább itthon vártam a csodát..
November 30.-án egész nap remegtem a lábamon nem birtam állni és egy pötty vér volt a bugyimon amitöl megilyedtem...egész nap pihentem hivogattama a dokim de ki volt kapcsolva/lemerült/ igy eszembe se volt bemenni a korházba..igy este mikor hazajött a férjem már nagyon off voltam 145/90 vérnyomival összepakoltam hogy induljunk be mert gutaütést kapok...aztán mivel barom határoztott ember vagyok ,,mégse mentünk mert jobban lettem igy megvártam a reggelt mikor apa munkába ment és elötte bevitettem magam...
December 1-én reggel hétkor megérkeztem a Szabolcs utcai korházba és pont elkaptam a lépcsőfordulóba az épp hazamenni készüló dokimat 24óra ügyelet után ..és közöltem vele hogy : csinálj valamit mert már félek....
Na ő egyböl felküldött az osztályra, befektetett/ már bérletem volt oda a 34.-dik héttöl/ vizelet vizsgálat: szinte csak fehérjét pisiltem!
Irán a szülőszoba!! na akkor már para volt..mert ő váltig állitotta hogy meg akar császározni mert fél hogy rámegyek én vagy a gyerek... NA szülőszobán monitorra kötöttek Persze Pannus remekül érezte magát már befordult de kijönni nem akart..mindenem zárva volt és nagyon fent volt a méhszájam igy még a spontá szülés esélyét is elhesegette a dokim...
NA a lényeg hogy reggel fél8tól ültem egy szülőágyon hallottam hogy szülnek mellettem jobbra-ballra..hát nem dobodtam fel igazán!
Aztán ugy 10körül miután 20orvos a csodámra járt hogy jujuj de dagadt a lábam meg milyen vizes vagyok ugy döntöttem hogy pénzét fogom mutogatni a testemet mert már untam a mutogatósdit/
Közölték hogy látak már csúnyát de ennyire még nem!
Akartak infúziót adni de nem tudtak vénát találni rajtam mert annyira vizes volt a testem..igy döntöttek centrális vénát szurnak a nyakamon ami sajna nem veszélytelen és veszettül fáj!
Hát nem mentem bele!!!!Inkább a karom szurkodják szét de azt már nem! Végül a szülésznő ugyes kis keze talált egy jó helyet rajtam igy sikerült az infuzió kérdés....
Fél egykor könyörögtem hogy adjanak enni mert lerágom az infuziós csövet!! na és akkor elkezdtem görcsölgetni..a ctg nem mutatta de én éretzem! 5perces fájásaim voltak..és már a délutános team is megérkezett de ők sem akartak megcsászározni mert meg kell vátni a 37.-dik hetet! Szegény dokim már 34órája pörgött ben a korhzba és csesztetett minden fődokit hogy szedjenek szét minket de ők hajthatalanok voltak!! Majd 4 nap mulva!!
Na akkor már besokkoltam és átmentem durva kislányba!!
Jött a délutános ügyeletes doki hogy látja hogy szarul vagyok de megszülünk nemsokára Spontán!! Én meg közöltem vele hogy 160/95-ös vérnyomival a mamája fog szülni mikor igy is remegő lábakkal fejemen borogatással ülök a szülőágyon!
erre megsértődött és kiment!
A szülésznők ott kampányoltak hogy csaszi legyen..mondták hogy mit mondjak hogy mim fáj és akkor tuti kiszedik belölem a gyereket..sajna hazudnom nem nagyon kellett mert a toxémia összes tünete fennált nálam!
A dokim hazaszaladt de felhivott közbe hogy mi a helyzet és megnyugtatott hogy siet vissza és segit rajtam!!
Hát igy is lett!
Fél3kor betoppant a szülőszobára és közölte a jó hirt!! Kriszta megyünk a műtőbe, megengették a császárt!!
hát én ugy lepantattam az ágyrol mint akit kergetnek! Közbe megérkezett a férjem is akit egész nap nem hivtam csak reggel közöltem vele 8kor hogy lehet hogy ma már Pankázhat.....
De hivtam ő meg már uton volt a korházba a munkájábol!
Mire megjött addigra megborotváltak beöntést is megkaptam igy még volt időnk dumcsizni kicsit a folyosón mig előkészitették a műtőt a számomra.... Nagyon izgatott volt én meg annyira megnyugodtam mintha valami drog hatása alatt áltam volna...vártam hogy tul legyek mindenen
és végre egészségesen láthassam a lányomat!!
Aztán 4kor besétiztem a műtőbe na akkor megint rámjött a para!
Nem kaphattam spinálist a trombózis miatt sima edát kaptam altatni nem akartak csak ha kint van a gyerek...persze csak ha akarom ja meg ha nem sikerül hátba szurniuk akkor csiscsi lesz!
hála istennek sikerült minden jó hangulat volt a műtőbe..báboztunk meg mindnféle marhaságot kitaláltunk az orvosokkal..na fél óra után kezdödött a műtét.....5perc után kiemelték Pankát, akit meg is dicsértek hogy milyen formás baba!
Igy 2005 december 1-én 16óra37perckor megszületett Panna Krisztina 49cm és 2800grammal.... 9/9 es apgarral!! után elvitték renbeszedni , majd egy percre megmutatták már pólyában adhattam egy cuppanós puszit neki és már vitték is el..apuka is picit láthatta a folyoson...
Utána hamar megstoppoltak...és futás az örzőbe....
Nagyon örültem hogy tul voltam rajta és igazán fel sem fogtam hogy mi történt..hogy nekem gyerkem született..csak sirtam és örültem hogy végre anyuka lehettem! Mint utólag kiderült szülés után 2héttel 24kg-viz ment le róla....olyan voltam mint egy élő viztartály!
Azután csak másnap reggel kaptam meg elöször..de az maga volt a csoda!! egy igazi kisbabát a karomban tarottam aki édesen szunditott..és mit sem sejtett arrol hogy bekerült a nagybetüs életbe!!!!
Nagyon sokat vártunk rá és nagyon szertjük őt!!!
Picit sajnálom hogy nem tudtam átélni az igazi szülést..vajudás magzatviz folyás meg ilyneek.....de sajna mivel igy váratlanul jött minden talán ez volt a varázs... a meglepi!!
Remélem a következő baba már nem várat ennyit magára és nem bánom ha ujra csaszi lesz csak a végeredmény fontos!! A mi kisbabánk!!!