S hogy hol volt az ünnepélyes keret másik része? Tehát csütörtökön Karina megszületett, mivel minden rendben volt, hétfő délben már jöhettünk haza. Igen ám, csakhogy mivel nem itthon szülte, hanem az Anyaországban, ezért a gyerek anyakönyvi kivonatát haza kellett hozni átfordíttatni államnyelvre. Aztán a konzulátuson be kellett iktatni az útlevelembe, hogy elhagyhassuk törvényesen az országot. Csakhogy közbejött a hétvége, és államunk függetlenségi ünnepe is, amely mivel munkaszüneti napra esett, munkanapon ünnepelték. Szerencsére az én ügyes férjem sikeresen szót értett a pecsételővel a vámon, s így sikerült hivatalos úti okmányok nélkül is hazajutnunk.

2002. október 5-én kötöttünk házasságot. A férjemmel tanítóképzős diákéveink alatt évfolyamtársak voltunk. Bár nem terveztük, mivel ötödéves egyetemista voltam levelezői tagozaton, mégis decemberben már tudtuk, méhemben első gyermekünk fejlődik. A kihordás számomra valóban áldott állapot volt. Minden pillanatát élveztem. 2003. augusztus 20-n szerda este megnéztem az ünnepi tűzijátékot a televízióban. Reggel készültünk a kórházba vizsgálatra. Viszont a mi kislányunk nem várta meg a hajnalt. Éjjel még otthon elfolyt a magzatvizem. Bementünk a kórházba, a doktornőnk, éppen ügyeletben volt. Reggelig csak enyhe fájásaim voltak. Nagyon jól esett, hogy lezuhanyozhattam, s kimehettem a férjemhez és anyukámhoz a folyosóra beszélgetni, akik szerintem még tőlem is jobban izgultak. Délben bekötött infúzióval nagyon aranyosan megengedte a doktornő, hogy a szülőszoba ajtajánál kicsit beszélgessek újra a nekünk drukkolókkal, bár ekkor máj erősebb fájásaim voltak. Délután 3/4 ötre született meg a mi Karinánk 3 kilogramm 45 dekagrammal és 55 centiméter hosszúsággal. A mai napig nagyon hálás vagyok a doktornőmnek, aki szakértelemmel, kedvesen végigkísért minket életünknek e boldog eseményén. Mindenkinek kívánok hasonlóan szép élményeket. Karina, már megbeszélte a doktornővel, hogy ő is szeretné, ha majd eljön az ideje, együtt éljék át az ő saját szülését is.