2007.01.14.-ére voltam kiírva első kisfiammal Patrikkal.
a 32.-héten keményen vizesedni kezdtem,a szülésig(nem egész 9 hét)20 kiló jött fel rám.Patrik ennek ellenére jól érezte magát.én pedig január elején papucsban mentem nst-re
szóval,18.-án a védőnő felfedezte,hogy fehérje van a vizeletemben.mondta,hogy apa másnap vigyen a laborba pisit mert ott pontosabbat tudnak mondani.akkor már 3+-es volt fehérjére.irány a kórház.megvizsgáltak,minden oké,maradok.rémes volt.sírtam,hiányzott apa és a saját ágyam,na és a dokim,mivel neki senki nem szólt.aggódtam a pici miatt is.éjjel aztán fájásokra lettem figyelmes.egyből 5 percesek voltak,és folyamatosan erősödtek.reggel mikor a doki felfedezte létemet akórházban,na és persze az állapotomat,és,hogy senki nem szólt neki...hát nem örült.csináltatott gyors egy nst-t.minden rendben volt.mehettem a szülőszobára.hívtam apácskát,hogy nesze neked nem hittél nekem hajnalban mikor keltettelek,hoyg ne menj dolgozni.most futhatszbekötötték az oxit és vártunk.nem sokat kellett a fájásokra,és szépen tágultam is.apa is megjött közben.doki aggódott a vérnyomim miatt,de mivel első szüléshez képest gyorsan tágultam,úgy nézett ki a dolog,hogy 1 órára babázunk.délben már 4 újnyi volt a méhszájam,ám ekkor pici fiam szivecskéje rakoncátlankodni kezdett.doki mondta,hogy 3-at fájunk jobb,3-at bal oldalon,hátha elmozdul a baba,mert lehet,hogy nyomja a zsinórt.ez nem vált be,és a tágulás is megállt.így a császár melett döntöttek.rémes volt.elaludtam a műtőben.mikor megszületett Patrik épp csak a fenekét láttam.2007.01.20.-a 13:25 perc volt.apa is megijedt mikor kivittek,még a picit sem adhatta oda,elég ramatyul voltam.mikor jobban lettem próbálkoztunk a szopival,de nem nagyon ment sajnos.délután kivittek a szombámba és ekkor kezdődött életem eddigi legrosszabb 9 napja.de ez már egy másik történet.Patrik jól van,21.-én kezdi az ovit.

második fiacskám Alex,nem tervezett baba.de ez már mindegy.örültem neki és kész.ma már apa is örül.(mikor elmondtam kicsit bepánikolt,piszkos anyagiak)
szóval Alexal 2009.04.04.-ére voltam kiírva.tökéletes terheség volt.március 17.-én volt egy téves riasztásunk,elég kemény fájások egy északánn átt,hol hosszabb hol rövidebb szünettel,és mire rávettem magam,hogy bemenjünk a kórházba elmúltakezutánn minden nap rendszeresen fájogattam,keményedtem.a gond csak az volt.hogy vagy rendszertelenül jöttek,vagy nem voltak erősek.4.-én dokibá aszonta húsvétra otthon leszek babával eggyütt,merthogy 7.-én indít.aztán 7.-én olyan szép volz a görbénk,hoyg végül mégsem maradtam benn.megbeszéltük,hogy minéll tovább várunk annál nagyobb az esélye a természetes szülésnek.és ehhez persze magától kéne elindulnia.na erre várhettem.11.-én aztán megbeszéltük,hoyg visszavonhatatlanul másnap szülünk.ekkor már jó 2 hete 2 újjnyira nyitva voltam.másnap reggel besétáltunk a kórházba,ott kicsit hülyén néztek ránk,hogy mit akarok én húsvét vasárnap szülni fájások nélkülde aztán megjött szeretett dokibánk és már mehettem is a szülőszobára.
fájás semmi,oxi be.éassan fájásaim is lettek de had ne mondjam mijenek.....a gép szerinte 100-as és a fölötti fájások voltak....gondoltam is,hoyg basszus 2 év alatt jól megnőtt a fájdalomküszöbömde nem áám,csak a gép volt lökött.
semmit nem tágultam így fél 2 kor elhangzott a várva várt mondat:anyuka,megyünk a műtőbe!
igen ám,de húsvét lévén volt fél óra mire mindenkit összeszedtek,de végül 13:50-kor(ekkorra az összes fájásom elmúlt)belibbentem a műtőbe,10 perc alatt sikerült is beszúrni az érzésteenítőt.és 14:12-kor felsírt a kicsinek mondott 3650grammos kisfiam.(bátyus 3670gramm volt és mindkettő 51centis)
ő a kezdetektől szopizik,lassan 9 hónapos de 90%-ban még ma is csak cici van