Három gyermeket szültem, és csak azt tanácsolhatom, hogy a humorérzékét semmiképp ne hagyja otthon egy kismama sem. A nagylányomat, Fruzsit március 16-án szültem. Úgy hogy pont a négynapos ünnepben kellett a heti nst-re és szokásos vizsgálatra mennem . 17-re voltam kiírva, nem voltak fájásaim, jól éreztem magam. Ebédmeghívásunk volt a vizsgálat utánra. Ennek fényében kicsit meglepődtünk, mikor az orvosom azt mondta a vizsgálatkor, hogy legyek szíves levetkőzni, mert 3 ujjnyira kitágultam és nemsokára szülni fogok. Zavaromban a felvételi lapon a férjem nevét írtam alá. Apa sem értette, hogy miért kéne lemenni a kocsiba a táláért, hiszen csak beugrunk vizsgálatra és már mehetünk is tovább. És innentől a legjobb jó barátunk a humorérzékünk volt. A beöntés után a szülésznő végig ott állt előttem a nyitott ajtónál és sürgetett, hogy mikor végzek már. Bár a felkészítőn azt mondták, hogy én választhatom ki a szülőszobát, most hallani sem akartak róla. Olyan hálóinget kaptam, aminek csak felül van egy kötője és végig nyitott. de ez is egy számmal kisebb volt, úgyhogy előről csak a vállam volt eltakarva… Az első pillanattól fogva megkaptam az infúziót és rákötöttek az nst-re, mozdulni se tudtam. Fájás sehol, unatkoztunk. Én lekötözve az ágyon, apa a „zongoraszéken”. reggel 9 és délután 1 között a világon semmi nem történt, csak a derekam fájt és a fekvés nem igazán segített ezen. Kínunkban annyit nevettünk, hogy a szülésznők már megkérdőjelezték, hogy egyáltalán szülünk e ma vagy csak unatkoztunk és bejöttünk mulatni. És ekkor végre megengedték, hogy felüljek és ráüljek egy labdára, mert a sok fekvéstől elnyomtam szegény Fruzsit a hasamban .Na, elindult a lavina. Én ülök a labdán, apa mögöttem a zongoraszéken, 1perces fájások. Ahogy apa mögém ült a kézfejemben lévő kanült alaposan beljebb nyomta. Én a következő fájásnál hátra akartam nyúlni, hogy megfogjam, vagy valahol belekapaszkodjak, de szegényt úgy kaptam el a nyakánál, hogy összenyomtam az ádámcsutkáját. A fájást végigfuldokolta. És mindezt úgy hogy rajtam az nst és az infúzió. 3-kor megkértek, hogy álljak fel hogy az ágyon lepedőt cseréljenek. Ahogy felálltam éreztem, hogy most kibújni, nagyon bele kellett húzzanak abba a cserébe. Fruzsi úgy kirepült, hogy a szülésznőnek szabályosan el kellett kapnia. A két órás pihenőbe Fruzsi mellettem bebugyolálva, apa velünk és a szülésznő egy zsúrkocsin betolt nekünk Herendi készletben teát és azt iszogattuk, míg a pihenőbe voltunk. Apa oklevelet kapott példás apás szülésért a korháztól. Életünk legjobb napja volt.
És így vágtunk bele a második szülésbe. Másik korház, másik orvos, de a lényeg ugyan az. Itt nem vizsgálatra mentünk pont, de aznapra volt időpontom megint nst-re. Reggel oviba indulás előtt kicsit véreztem és nem sokkal utána elindultak a fájások is. Bevittük a Fruzsit az oviba és elindultunk a kórházba, dugóba 5perces fájásokkal. A doki tárt karokkal fogadott, hogy pont van hely az nst-n, de én mondtam, hogy inkább a szülőszobába kéne menni. Nevetett, nem látszott rajtam hogy fájásaim vannak. Aztán megvizsgált, már nem nevetett. 1óra múlva megszületett a kisfiam, Boti. A saját lábamon távoztam a szülőszobából. Itt sajnos nem volt olyan jó kedvünk, mert a vezető szülésznő egy pisszenésünkre is nagyon csúnyán nézett ránk és ránk szólt a „hangoskodtunk”.
A harmadik szülésnél megint új hely, új emberek. De megint vizsgálat, megint 3 ujjnyi nyitott méhszáj, megint semmi fájdalom. Itt viszont járkálhattam, a doki megvizsgált, mondta, hogy még odébb van a szülés, majd megjelent egy karbantartó, hogy lehet, hogy némi áramszünet várható pár percig. És akkor döntött úgy a kislányom, hogy meg szeretne születni. Mint kiderült a dokim éppen úton volt hazafelé a tartalék szemüvegéért, mert véletlenül ráült a másikra. Azonnal visszahívták. Éreztem, hogy a remek szülés lesz sötétbe, szemüveg nélkül.
Szerencsére minden perceken múlott, áram lett, doki az utolsó pillanatban beviharzott. Sikeresen megszületett a kisebbik lányunk, Kamilla.
Mindegyik szülésem meghatározó élményt nyújtott nekem és a férjemnek is. Nagyon szívesen gondolunk vissza rá és a gyerekek is sokszor kérik, hogy meséljük el nekik hogyan is születtek meg.