El lesz kapatva biztos a csöppség a tesók által is! Gratulálok, jó volt olvasni!

Sziasztok.Én egy negyvenéves háromgyerekes anyuka vagyok, és legkisebb gyerkőcöm születésének történetét szeretném veletek megosztani.Tavaly februárjában nem jött meg a havim,kicsit megijedve rögtön vettem egy terhességi tesztet ami negatív lett.Gondoltam nem úszom meg az orvost, itt már valami probléma lehet, de biztosra akartam menni így egy hét múlva újabb teszt, újabb negatív eredmény,bizti nőgyógyászati dolog, irány az orvos!Vizsgálat:terhesség kizárt mondta az adjunktus, citológia vétel,eredmény három hét múlva, addig enyhe gyulladáscsökkentő.Három hét múlva rossz eredmény, újabb orvosi vizsgálat,majd HPV víruskutatáshoz újabb mintavétel,valószínű méhnyakrák,mondta a jó doktorbácsi,eredmény négy hét múlva,de ne izguljak még nagyon az elején lehetek."Teljesen" nyugodt voltam csak kibőgtem a lelkemet, és már azon gondolkodtam ki fogja nevelni a gyerekeimet/17 éves fiú és egy 12 éves lány/ , természetesen ők még nem tudtak semmit.Eltelt az egy hónap a férjemmel mentünk megtudni az eredményt, szó nélkül ballagtunk ,már felkészülve a legrosszabbra.Eredmény megvan, de nincs adjunktus úr aki kiadhatná ,keressek valaki más orvost,ha már nem bírok várni még öt napot-mondta a "kedves"nővérke.Régi nőgyógyászomat megkeresve,eredmény kiderült:negatív/ NEM VAGYOK RÁKOS/ , akkor mi a probléma? Újabb vizsgálat,majd ennek az én drága orvosomnak eszébe jutott menjek már át UH-ra /ha már eddig nem küldtek/, nézzenek már ők is meg.UH:felfeküdtem az ágyra,gél a hasamra,gép épp csak hozzám ér és látom a nagy monitoron, hogy az én hasamba keze-lába mozog valakinek,szememből a könnyek mint a patak,alig húsz perc és meg is nyugszom.Doktornéni:gratulálok anyuka ez egy 16 hetes terhesség és valószínű ,hogy egy egészséges kisfiút fog világra hozni november közepén.Szívem mélyén az öröm,gondolataimban az aggódás/ mit fognak mondani a gyerekek,hogy fogom viselni a terhességet,40 éves vagyok,trombózisos a lábam, meg amúgy is mi már nem akartunk gyereket/.Ezek után felgyorsultak az események, megjártuk Debrecent négyszer genetikai vizsgálatok miatt(magzatvíz vétel),teljesen egészséges fiút hordok a szívem alatt.Gyerekek örömét látva én is megnyugodtam,és nagyon vártuk már,hogy megérkezzen a pici.2009.október 30.-án délután fél kettő,nyákdugó távozik vérzés indul,irány a szülőszoba.Vajúdás, fájdalom, bírom még, nagyobb fájdalom, csináljon már valaki valamit,férjem keze már nincs-elmorzsoltam- nem tágulok, nagyon fáj,a gyerek pulzusszáma esik,most már ténylég csináljanak valamit.21óra 30 perc irány a műtő, császár lesz,félek a gerincbe adott szuritól,fogam összeszorít,jöhet bármi kibírom,21.40.:szuri, 21óra 45 perc felsír a fiam,nincs semmi baja,szememből a könnyek egy pillanatra láthatom, majd viszik az apukájához.Pár perc múlva visszajön a csecsemős és közli 3300g és 56 cm fiú, aki a Zsombor nevet kapta a papájától.
Így lettem én negyven évesen újra kismama, három gyerek anyukája: Márk 18 éves, Klaudia 13 és Zsombor tegnap volt 3 hónapos.Az első ijedelem után ma már el sem tudnám képzelni az életünket a gyerekeink nélkül.