szexualitás

Tisztelt Bader György!
Remélem a megfelelő embert választottam, hogy kérdésemre választ kapjak. Az előzmények: 54 éves nő vagyok, 27 éve szép házasságban élek, ami 2 évvel ezelőtt felborult. Az internetnek "köszönhetően" belegabalyodtam egy kapcsolatban egy nálam sok-sok évvel fiatalabb emberrel. Le kell irnom, hogy én Rák jegyben születtem, ezért fontos volt egész életemben a családomról gondoskodás, gyerekek /3/ érzelem gazdag, otthonszerető, romantikus alkatu nő vagyok. A férjem Halak, ami a legideálisabb páros. mindketten érzékenyek, érzelmesek vagyunk, a tartós, harmonikus kapcsolat jellemzi ezt a párost. Ez igy is volt, és soha nem gondoltam, hogy én leszek az, aki felborit mindent, mert ez annyira távol állt tőlem. De megtörtént. A dolog persze kiderült, azóta rengeteg szenvedésen mentünk keresztül. A férjem részéről megértés, várakozás, további szeretet, majd eltávolodás és uj kapcsolat keresése. Aztán részemről ragaszkodás, szeretet, . Közösen ujrapróbálás, harmadik személytől való eltávolodás. Hosszu történet, oldalakat tudnék irni. De a lényeg amiért irtam a következő: Ez a kapcsolat, ami először csak ártatlan chatelésnek indult, másfél évig tartott, ez idő alatt pár alkalommal /5-6/ testi kapcsolatra is sor került. De számomra fontosabbak voltak a beszélgetések, egy ilyen koru nő, - aki még csinosnak mondható, akár 10 évet is letagadhatnék, azt mondják, - tehát belementem a játékba, a hizelgő szavak vonzóak voltak. De később számomra több is volt már mint játék, kezdtem nagyon vonzódni, és azt gondoltam ez már szerelem. Nem tudtam semmi másra gondolni, semmivel sem törődni, csak hogy a géphez üljek és beszéljek vele. Teljesen fogva tartott az érzés. Miután kiderült, a férjem várt rám, várta, hogy visszatérjek abból a búbánatos állapotból, amibe kerültem. Várt több mint 1 évet. Én meg csak őrlődtem, és vártam, hogy vége legyen a fejemben a zavarnak. Nem is értem magam utólag. Ez lenne az a kérdés, amit szeretnék szakértőnek feltenni: létezik, hogy az ember fogvatart egy érzést, amiben jól érezte magát, és önszántából, önakaratból nem tud onnan kilépni? Mert ugyanis a férjemnek ez fáj, ezt nem tudja feldolgozni, hogy nem tudtam visszatérni hozzá. Én nagyon tudok ragaszkodni mindenhez, amit megélek, amit megszeretek, a multhoz, minden régihez, a falumhoz, régi emlékekhez, tárgyakhoz, ez jellemző rá. Azért gondolom, hogy létezik ilyen, hogy valaki már nem az illető személyt keresi, hanem valami egészen mást, dédelgettem egy érzést magamban, és azt akartam, hogy ne muljon el. A férjem közben, mivel azt gondolta, nem akarok visszatérni hozzá, ezért a szeretetlenségtől keresett egy beszélgetőtársat, ami sajnos komolyra sikerült. Soha eszébe nem jutott volna, ha én nem várok tul sokáig. Eljött az idő, amikor azt mondta, hogy elköltözik kis időre, mert ez igy nem mehet tovább, mert neki van valakije. Na ez volt, az a pillanat, ami visszarántott engem az addigi elmebajos állapotomból. Attól kezdve küzdünk mindketten. Én bizonygatom, hogy mennyire szeretem, mert valójában mi mindig nagyon szép életet éltünk, mintaházaspár voltunk sokak szemében, soha az évek alatt nem veszekedtünk, utaztunk, kirándultunk. De valami mégis hiányzott neki, ő mint Halak szülött, tulteng benne a szeretetvágy, ő tényleg szeretett engem, és is szerettem, de nem lobogó szerelemmel, ő ezt szerette volna. Való igaz, nem mondtam gyakran , hogy szeretem és azt sem ugy állitólag ahogy ő szerette volna. A világ legrendesebb embere ő, és szégyenlem, hogy ezt tettem vele. Azt mondja, hogy nem is lett volna annyira baj, ha megcsalom és azzal vége. De ez a hosszu idő, amiről ő azt gondolta, hogy én nem akarok vele élni , ezt nem tudja feldolgozni, ezt vágja a fejemhez, jogosan. Azt sem hiszi el, hogy miután visszarántott a való életbe, én belém olyan szeretet költözött iránta, amit nem éreztem eddig, sokkal jobban szeretem, ráébresztett, hogy mit is veszitenék el, soha nem voltam hozzá rossz,félreértés ne essék, és értékeltem a jóságát, de most azért mégis nagyon ragaszkodom hozzá teljes szivemből. Csak sajnos most már ő is ragaszkodik az ujhoz. De én nem adtam, nem adom fel, most fogvatartja őt is az uj érzés, az hogy megértette őt valaki, de közben engem is szeret, mert amig sirni tud egy neki küldött versen, egy zenén, addig tudom, hogy szeret. Bár most nem tudja velem elképzelni tovább, de nem végleges a döntése- A lelke még tulságosan feldult. Én azt mondtam neki, hogy a lélek fájdalma is begyógyul, és akkor ami nagyon fáj neki, hogy nem maradt együtt a család, és hogy mi nem együtt fogunk megöregedni és hogy átvertem és nem tudtam őt megtartani, ezeket mind másképp fogja gondolni és akkor visszatér. Lehet ujrakezdés, hiszek benne, ő is, nem is lenne semmi gond talán, ha nem lépett volna be a harmadik. Most azt kéri a férjem, hogy engedjem, hogy élje az életét, erre van szüksége. Engem terhel a bünbánat, imádkozom, hogy érjen véget minél előbb, mert ez szerintem csak illuzió, ő is talán csak az érzésbe szerelmes, mint én annak idején. A távolságról nem is beszélve, másik ország 700 km. Meddig is müködhet igy egy kapcsolat, ha 2 heteket tölt kint havonta kb. Egyenlőre megoldják, a férjem utazik, magyarnyelvü településről van szó, ezért a vállalkozásával kapcsolatos munkákat keres. Nagyon fontos neki a családi háttér, ezért reménykedem, hogy visszatér hozzánk. Csak az a kérdésem továbbra is, hogy meg tudom-e neki magyarázni ezt a hosszu várakozást részemről, van-e ilyen a pszichológiában, hogy megreked valami a lélekben, ami már lehet, hogy nem is olyan fontos, de egyedül, segitség nélkül nem bir onnan kijutni. És azt, hogy létezik az, hogy egy megrázkódtatástól rádöbben az ember, hogy tényleg szeret valakit, és jobban mint azelőtt, egy ilyen trauma kell-e ehhez, hogy azt mondják elhagynak, ahhoz, hogy rádöbbenjen az ember és előhozza a tényleges erősebb szeretetet. Én ezt megéltem és azóta is vele szeretnék élni, de most ez lehetetlen még. Kérem válaszoljon nekem, hogy tényleg ilyen nehéz-e kizökkenni ilyen helyzetből? Szeretném, ha hinne nekem a férjem, hogy nem a személye ellen irányult a megcsalás, csak gyengeségem miatt, jó volt ujra fiatalnak éreznem magam, mint régen, nem volt erre szükségem soha, hogy bókoljanak nekem, a férjemtől azt is megkaptam, de a szép szavak elcsábitottak mégis, és nagyon szégyenlem. Most ugy néz ki, az egész további életemmel fizetek érte. Csak legalább értené meg, hogy nem szándékos volt, csak belesodródtam napról-napra, ugye létezik ilyen? Tudom erősnek kellett volna lennem, és ellenállni, de nem tudtam.
Elég hosszu lett igy is a levelem, hogy rövidre fogtam a történetünket, persze lehet, hogy igy nem igazán érthető, de remélem a lényeg azért kiszürödik belőle.
Várom válaszát.
Üdvözlettel.
Várom válaszát

Kedves György!

Egy kérdés foglalkoztat egy ideje, amibe kicsit bele is merültem. Nagyon sok féle pszichológus könyveit, iratait , kutatásait olvastam ez ügyben, valamint több alternatív gyógymodot ( reinkarnáció, hipnozis, szellemlevétel stb.). De egyik sem adott a kérdésemre egyértelmű választ. Nagyon érdekelne, hogy ön mit gondol erről, minden elfogultság ellenére.
A kérdésem az lenne hogy ön mit gondol a nemi identitás zavarról? a transzszexuálisrol? Ez gyógyítható, vagy normális? Nagyon érdekelne engem, minden féle elfogultság ellenére. Csak az ön szakértelmére lennék kíváncsi, hogy ön mit gondol erről? Ha valaki másneműnek érzi magár, akkor az a megoldás hogy átműteni magát? Tudom ez így furán hangzik, engem ez nagyon érdekelne, , hogy ha nem egy estből indul ki az ember akkor mi a véleménye. ( Hiszen ha kezelhető akkor nem eset függő).Valamint, hogy ön találkozott már ilyen esettel, aki meggyógyult-és elfogadta a nemét.
De akkor az ember mért annak születik aminek? Vagy ezen ön szerint családállítással lehet javítani? hisz ez is egy generációs örökség? Nagyon sokat gondolkodtam ezen, senkit nem akarok elítélni, csupán meg szeretném érteni.Mert számomra érthetetlen, hogy valaki ezzel a céllal szülessen, és hogy egyre többen(már gyerekek is) vállalják ezt fel, és műtetik át magukat. Számomra ez nagyon furcsa., de semmiképp nem ítélem el őket.

Válaszát előre is köszönöm
Anita (30 éves)

Kedves György! 16 éve élek a párommal,4 fiunk van ,minden jo volt idáig lett egy barátnöm 5 éve idáig nem történt semmi de áprilisban egyszer és kb 3 hete irogattak a párommal kétértelmü üziket (szexuális témárol) nagyon rosszul esett de a párom azt mondja csak hülyéskedtek nem tetszik neki a barátnöm,barátnöm is ezt mondta de én nem tudom elhiggyem e ,barátnöm férjnél van szintén 4 gyerekkel eléggé hullámzo a házassága szeret kacérkodni a pasikkal,sajnos nálunk az utobbi honapokban eléggé lecsökkent a szexuális élet az én hibámbol amit igyekszem helyrehozni csak nem tudom érdemes e mert szerintem ha egy férfinek nem tetszik egy nö akkor nem is irkál neki szexuális témárol,bár sogornöm (akivel nagyon jo a viszonyom) azt mondta valoszinüleg a szexuális hiányát vettitette ki a férjem a barátnömre és biztos nem tetszik neki csak látta a barátnömön hogy kacérkodik és mivel tölem nem kapta meg amit akart ezért volt ez Doktor Ur mit gondol erröl? Mert ettöl eltekintve jo ember a párom imádja a gyerekeket és rengeteget dolgozik értünk,és az eset ota megváltozott ölelget puszilgat kedveskedik nekem lehet hogy megbánta az irkálást? Mert én nem tudom mit higgyek már mondtam neki váljunk el de azt mondta hogy ha akarok váljak el de ö nem fog,sajnos az a baj hogy nem tudom elfelejteni az irkálást,és mindig az van a fejemben hogy férjemnek a barátnöm kell igy elég nehéz de abban biztos vagyok hogy nem feküdtek le ( noha lett volna alkalom rá) Ön szerint mit tegyek? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Bader György!
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!