Kedves Andrea!

Kislányom két és fél éves. Júniusban született meg a kishúga. Eddig sem volt vele könnyű, mert iszonyú eleven, sosem játszik egyedül, folyton beszélget, csak az érdekli amit én csinálok, stb. és nagyon de nagyon akaratos.
Emellett küszködés vele az evés, küszködés az altatás, mert nem bír megállni, így viszont a kicsit ellátnom szinte lehetetlen.
Ezért azt gondoltuk hogy inkább menjen szeptembertől oviba, mert amúgy is nagyon szereti a gyerektársaságot, annyira közvetlen mindenkivel hogy már néha picit kínos, mindenkivel beszélget, gyerekkel, felnőttel és a játszótéren érzi magát a legjobban, otthon úgy látom már hamar unatkozni kezd és ezután kezdődik a kalapálás, dobálás, stb.

Viszont ettől függetlenül mégis félek hogy nincsen-e túl közel egymáshoz a kistesó érkezése és az ovikezdés, mindössze 3 hónap lesz így. Mert ezek mellett amiket leírtam, érződik rajta hogy hiányol engem, kéri hogy őt is ringassam és vegyem fel, csak én altathatom és mikor a mamák vannak vele hogy én a picit etethessem, stb. látom ahogy néha szomorúan néz felém. És ilyenkor megszakad a szívem ha arra gondolok hogy az ovit nehogy úgy élje meg hogy elküldjük itthonról.

Ön mit gondol, talán mégsem kéne oviba mennie? Arra gondoltam hogy valahogy valalmi nagy "bulinak" kéne beállítanom az ovit, csak félek hogy ha látja majd hogy elmegyek rájön hogy ez mégsem olyan "buli".

Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét!

Üdvözlettel,
Viola