Kedves Andrea!

Kisfiam 6.5 éves, SNI kisfiú, logopédia probléma és figyelemzavar miatt 2 hete gyógypedagógiai iskolába jár, elsős. Ő nagyon érzékeny, változásokat nehezen éli meg, kötődő típus, kevés emberhez, de akihez igen, ahhoz nagyon. Az óvodája elvileg integráló ovi volt, de gyakorlatban nem volt ott SNI gyerek, és szülők nehezen fogadták el őt ( rossz kiejtés, hangos beszéd miatt, féltek, hogy lehúzza őket a gyerekem, ezt ilyen-olyan kedves vagy nem kedves módon vissza is jelezték nekem) de végül lett 2 barátja, különösen az egyikhez az oviban nagyon -nagyon kötődött. Az anyuka nem nézte ezt jó szemmel, igyekezett a magánéletben elzárni a fiát, más gyerekkel hozta össze,másokkal járatta össze, nem hívta meg a szülinapra a gyerekemet, noha a gyerekek szerették egymást. A ballagáskor még nem esett le a fiamnak, hogy az ovis korszaknak vége, nyáron nem járt iskolakezdés előtt 2 hónapig óvodába, nem emlegette érdekes módon a barátját. Most 2 hete iskolás, a barátja évismétlő az oviban, és a szívem szakad meg, hogy több napja hossza sírással alszik el, hogy nagyon hiányzik a barátja, tudja, mert látta az ovi vége előtt, hogy mással barátkozott már az azzal az új baráttal ott előtte mondták neki, hogy már vele nem barátkoznak, végre elmegy onnan, és most azt mondja a fiam, hogy tudja, hogy elfelejti őt a kisfiú, és ez neki nagyon fáj, és zokog miatta. Bevallom én is vele, persze a sötétben nem látja, de szétmarja ez a szívemet. Mivel vigasztalhatom? Hogy segíthetek neki? Sajnos ha az anyukán múlik nem fognak találkozni a gyerekek ( annyi mindent próbáltam, amíg az oviba jártak) amúgy is más iskolába készülnek jövőre, de nem is támogatta a barátságot óvoda alatt sem. Elnézést, annyira fáj nekem is, hogy nem is tudok most összeszedettebben írni. Nagyon köszönném, ha pár szót írna, nem tudom jó ötlet-e megmondani azt, hogy nem fognak nagyon találkozni, de sajnos ez a valószínű...mit tegyek, hogy segítsem ebben a gyászban? Mert szerintem most éli meg az elszakadást tőle....fáj a szívem, hogy ilyen kirekesztő világban élünk, hogy az átlagtól eltérőket nem fogadják be. Pedig van egy kis barátja már a speciális iskolában, ahol a szülő is támogató, jól kijövünk, mégis a régi 3 évig tartó barátját siratja..nem tudom ezt sem leírni én sem könnyek nélkül....Várom válaszát, egy nagyon szomorú anyuka: Jolán