Üdvözlöm a kérdésem a következő a párommal 15veve vagyunk együtt és most kb 3 hónapja közölte velem hogy nem szeret ami a viselkedéséből vagyis eszre vettem nemi féltékenységét de keveset van itthon mert külföldön dolgozik és különböző társkereső oldalon megtaláltam ami igazából a sexre összpontosul a másik higy azt mondta hogy írogat egy nővel akit kezd megszeretni nem is ertem úgy hogy 3 gyermekünk van és én szeretem nem tudom ezt elfogadni hazajár és nagyokat szeretkezünk meg jobbakat mint régen és mégis azt mondja hogy nem fog erőlködni azon hogy úgy erezzen mint en mert ha nem sikerül akkor elhagy sokmindent csináltam már a 3 hónap alatt és nem tudom mit tehetnek meg azért hogy ne hagyja el a családját sok olyan dolgot tett ez idő alatt amit soha a 15 év alatt droghoz nyúlt egyszer iszik 39 éves és nem tudom ezt hogy kezelőjén nagyon kiborít ez a viselkedés kértem rokonok ismerősök segítséget hogy beszéljenek el vele de nem hajlandó senkivel erről beszelni és még velem sem egyszer szerelmet vall egyszer elzavar nem ertem miért van így ha ismerkednek akkor zavarja ha elküldöm nem hagyja nem tudom mit tegyek segítsen kérem

Kedves Tímea!
Olyan problémám van, hogy már közel 1 éve nem találom a páromat - társkeresőn is próbálkoztam, s civil életbe is, de hiába van, hogy én tetszenék a másik félnek, úgy érzem nem vagyunk egymáshoz valók, s elégé el vagyok keseredve, mert hiányzik a pár az életemből. Hogy tudnám bevonzani a "páromat"?
üdv: Noémi

Kedves Tímea!

A Duals társkeresőről szeretnék érdeklődni, mégpedig azt, hogy kb. hány tagja van, ha szabad tudni. Az én megyémben rákerestem egy korosztályra, és összesen egy tagot adott ki. :( A másik kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy van-e olyan időszak, amikor többen regisztrálnak? Köszönettel: Annamária

.Kedves Tímea, elég nagy bajban van a kapcsolatom. 3 hete jarunk, a kedvesem most tette le a gyogyszereit, mindeben kiakad. Tegnap beszelgettunk, es hqzudtam a multammal kapcsolatban. Nem volt nagy jelentosege, de ugy van ezzel, ha ilyen apro dologban hazudtam, akkor eddig se voltam vele oszinte es ezek utan se leszek az, azt mondta, soha nem fog megbizni bennem, félek szakitunk. Vszont nagyon szeretem. Mit tegyek?

Kedves Tímea!
Ezen az oldalon egy sorselemző hölgy azt írta kérdésemre (kérdésem ez volt: Eleg sokat veszekszunk kedvesemmel, megtudunk birkozni vele es boldogan elni egy párként?), hogy sokan fogunk még veszekedni, de a kapcsolat végét egy harmadik személy okozza. Mit tehetnék, hogy ne érjen véget a kapcsolatom, hogy ne más fele ,,kacsingasson,,? Sajnos egyszer már elhagyott egy másik nőért... Hirtelen haragú, ideges típus, mindig a múltamról kérdezősködik (exekről), De amennyit veszekszünk, annyit is tölt el azzal, hogy a kedvemben járjon.

.Kedves Tímea, elég nagy bajban van a kapcsolatom. 3 hete jarunk, a kedvesem most tette le a gyogyszereit, mindeben kiakad. Tegnap beszelgettunk, es hqzudtam a multammal kapcsolatban. Nem volt nagy jelentosege, de ugy van ezzel, ha ilyen apro dologban hazudtam, akkor eddig se voltam vele oszinte es ezek utan se leszek az, azt mondta, soha nem fog megbizni bennem, félek szakitunk. Vszont nagyon szeretem. Mit tegyek?

Kedves Timea! 35 éves vagyok 16 éve élek eggyütt a párommal,4 gyermekünk van ,a párom ez idö alatt soha nem csalt meg de van egy barátnöm 5 éve ez idáig nem történt semmi különös de kb 2 hete a párom chatelt a barátnömmel számomra kétértelmü volt (szexuális témárol) megkérdeztem a párom hogy tetszik e neki a barátnöm v akar töle vmit de azt mondta nem és a barátnöm is ezt mondta csak hülyéskedtek de én félek hogy mégis a barátnöm kell a férjemnek,nem tudom mit higgyek,mondtam a férjemnek váljunk el de ö nem akarja azt mondja szeret az igazsághoz hozzá tartozik hogy eléggé lecsökkent a szexuális életünk az utobbi honapokban lehet hogy ezt vetittete ki a férjem a barátnömre? A Barátnöm is férjnél van de eléggé hullámzo a házassága és szeret is kacérkodni a pasikkal,azt nem hiszem hogy lefeküdtek egymással habár lett volna alkalmuk de most mégis attol félek hogy a férjemnek tetszik a barátnöm,de ha mégis tévedek és nem tetszik neki nem akar töle semmit akkor miért irogattak kétértelmü üzneteket?Tudom én is hibáztam hogy elhanyagoltam a férjem probálom is helyrehozni a dolgokat csak azt nem tudom hogy érdemes e? szeretem öt ö is legalábbis ezt mondja de ugy érzem ha neki más nö tetszik akkor nem érdemes ön szerint mit tegyek? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Tímea,

Próbálom röviden összefoglalni problémámat.
38 éves vagyok,16 éve ismerjük egymást férjemmel, azóta alkotunk 1 párt 1-2 kisebb megszakítással. 2004-ben volt egy kéthonapos szünet a kapcsolatban ez volt a leghosszabb, akkor én el is koltoztem 1 "uj" kapcsolat reményében 1 másik férfihoz, férjem hosszas kérlelése hatására 2 hó után ugy döntöttem ha ennyire ragaszkodik és fontos vagyok számára én is "beérem" vele. Itt hibáztunk mindketten nagyot, azóta már 100-szor megbeszéltük és mindig ide jutunk vissza:( Ő amiatt ragaszkodott,mert látta bennem az erőt, lendületet, amivel ki tudom őt is szakítani addigi környezetéből, ami így is lett...2005.10.-hóban megszületett 1. gyermekünk, majd 2011.02. hóban a 2. hosszas várakozás és 1 sikertelen terhesség után, majd 2013 07. hóban 3. gyermekünk. A család és a munka sajnos megmérgezte a mindennapjainkat, nem törődtünk eleget egymással,illetve a férjem folyamatosan azt hangoztatja, hogy későn érő tipus számára az 1. gyeremek korán érkezett ( 1 évvel idősebb nálam egyébként) Első terhességem alatt ért az első pofon mikoris 7 hós várandósan megtaláltam 1 hirdetést melyben a férjem sexpartnert keres, veszekedés sértettség után próbálttunk jobban figyelni a másikra, ez nme sikerült, 2008 táján a munkahelyén szoros kapcsolatba került 1 kolléganőjével, azzal bukott le, hogy a levelezőjéből nme lépett ki, csak bezárta, mikor én pedig használni kezdtem a gépet automatikusan felhozta a levelezőt, benne rögtön elsőként 1 szállásfoglalás 1 éjszakára a dunakanyarban, tobb sem kellett elkezdtem olvasni a holggyel folytatott egyéb levelezést, azokban engem disznoként jellemzett, (nem hiztam sokat egyik terhességem alatt sem, jelenleg is 175 cm-hez 72-73 kg vagyok, mikor megismert 56 kg voltam... ) meg mindenféle számomra felfoghatatlan dolgot írt, ekkor is veszekedés némi harag, de úgy voltam vele, hogy apa kell a gyermekünknek, illetve számomra sem közömbös, hiszen életem értelmét a gyermekünket "adta" nekem. Nyíltan felvállalta, hogy a Hölgy ellenkezésén múlt, hogy nme jutottak el a testiségig és velem nem lehet semmit sem csinálni mert vagy a gyerek vagy a munka.( mind3 terhességem alatt és szülés után is dolgoztam/om ) 2009-ben elküldték a munkahelyéről, autókkal kapcsolatos a munkája, a gazdasági válság ugye azt a szektort sulytotta leginkább, igy nme talált munkát hetekig, majd hónapokig és ebbol lett 1 év munkanélküliség, ugy hogy a végén már teljesen maga alá került, hiába probáltam segiteni neki, igazábol már interjukra sem ment el, álláspontom szerint ha ennyi ideig nincs mit csinálnom akár a Tescoba is elmegyek árut feltölteni, főiskola ide vagy oda.
2010-ben aztán tavasszal talált 1 céget ahová felvették és máig ott dolgozik, nagyon meg vannak elégedve vele.Megbeszéltük a férjemmel, hogy uj életet kezdünk innen minden más lesz. Az 1 év borzalom és az azt megelőzőek hatására történt úgy gondolom, hogy 2010 áprilisában viszonyt kezdtem 1 szintén nem független emberrel akivel a munkám során találkoztam. 1 hónap alatt véget is ért a dolog, mert számomra nem volt elviselhető, hogy ott vagyok ott "vigyorgok" majd hazajövök és itt folytatom. A viszonyunk alatt a férjem sejtett valamit mert nyilván sokkal jobban fel voltam spanolva mint általában, behekkelt a levelezőmbe, talált kétértelmű levelezést az alkalmi kapcsolattal, illetve volt hogy elvileg sokáig dolgoztam, viszont hivott és nme voltam az irodában...az 1 hónap után színt vallottam, a kezébe adtam a döntést a továbbiakat illetően,noha hozzátettem én szeretném folytatni és nagyon bánom a történteket.Kb 1 hónap mulva kiderült, hogy babát várok, tekintve a dátumokat nme feltétlen a férjemtol:( Szerette volna ha elvetetem, hallani sem akartam rola, mivel mindenáron testvért szerettem volna adni a gyermekunknek.Megszületett a 2. gyeremkunk, férjem a maga modjan tamogatott a szulés,terhesseg kapcsan, én nem gyöztem elég hálás lenni neki azért amirt a bizonytalan eredete ellenére a 2. gyermekünket is sajátjaként neveli. Voltak kisebb mélypontok a késobbiekben is, 2012. őszén kiderült, hogy ismét babát várok, ismét nem akarta hogy megtartsuk, én nem akartam elvetetni,megszületett. Elérkezünk 2013 őszéhez, mikoris szinte heti, majd napi program majdhogynem, hogy kérdőre vonom amiatt, mert érzem, hogy valami nme stimmel...jönnek a sablon szövegek, fáradt, sok a munka,fáj a feje stb, december végén év végi vacsora a cégénél, melyre ugy ment el, hogy siet haza, majd hajnali 4-re sikerült megérkeznie, már előtte is gyanakodtam, de onnan mint a kopo szagot fogtam, kiderült a levelezőjéből 3 hónapnyi csevegést visszaolvasva, hogy ismét ráhajtott 1 kolléganőre, engem pedig a legmegalázóbb dolgokkal vádolt meg,melyekből semmi sem igaz. (beteg gyerekkel autozom lázasan vásárolgatni, semmit nme csinálok itthon csak ebayezem non-stop, ő tanul még munka után a nagy gyerekkel, játszik veluk stb...)a Hölgyezt el is hitte viszont nem adta be a derekát, ám a levelezésükbol kiderült, hogy ténylegesen megcsalt 2012 augusztus-szeptemberben 2 alkalommal 1 másik Hölggyel, akit 2008 óta ismert, elkezdett vele is beszélgetni anno és aztán eljutottak az ágyig, majd egészen 2013 novemberéig megmaradtak beszélgetősdiben, illetve más is lett volna ha tudnak idopontot megbeszélni, novemberben a Hölgy külföldre távozott, már onnan "köszönt" el a férjemtol.Februárban több veszekedés után,ami amiatt is történt, mert január-február elején többször rajtakaptam kétértelmű beszélgetéseken kolléganőkkel, megbeszéltük, hogy nem közömbös számunkra a másik, illetve a legfontosabbak a gyermekeink, igy húzunk 1 vonalat és ujra kezdunk mindent ez már az utolso esély lesz. Ő próbál a kolléganőkkel különösen akinek befeketített olyan viszonyt ápolni ami számomra nem bántó.
Teltek a hetek, megcsináltattuk a korábban tobbször beszélt apasági vizsgálatot, pozitiv, férjem gyermeke a középso babánk a barátnőm szerint ezzel 1 nagy tehertol szabadultunk meg és uj lenduletet tudunk venni.
Március 1-2 hete ota azonban beteg mindhárom gyermek és én is hol egyszerre hol felváltva így nem jut annyi figyelem részemrol,a sexuális életünk sem kielégítő egyikunk számára sem:(1-2 hete a férjem mintha nem is maga lenne, igazábol aludni jár haza, nemigen kérdi élünk-e v halunk, ez gyanus lett, belementem a levelezőjébe ott a hölgynek írt sorok közt 1 péntek du-i levelében jelezte, hogy hétvégén megprobálja atelefonos kapcsolatot,de nem igéri, ezen ismét kirobbant a balhé, miért is kell 1 idegennel hétvégén próbálni kapcsolatba lépni...ment a ködösítés,tompítás, hazugságok,mint az összes többi alkalommal, aztán valahányszor szembesitettem a leirtakkal kénytelen volt színt vallani most is előszor csak azért irta neki, mert a Holgy kért tole alkatrészt, mondtam ezt valoszinuleg hétfőn sem lett volna késő intézni...igen belátja, aztán csak nemhagyott a dolog nyugodni, felhivtam a holgyet aki biztosított "ártatlanságáról" mivel az év végi hazgság áradata kapcsán már barátként sem tudja kezelni a férjem, emlitette 1 másik hétvégén is probálta hivni de akkor sem vette fel neki a telefont illetve most sem vette volna fel, szerinte azért teper a férjem nála, mert lelkiismertfurdalása van a hazugságai/viselkedése miatt.
Szembesitettem férjemet az irásával mire kibokte, hogy hét közben nem tudott beszélni a holggyel és érdekelte, hogy mi van vele, a gyermekeivel...majd megkaptam, hogy minek kutakodom ismét és ugyan hibázott, de megint én képzelek tobbet mint ami valójában van.
Nem tudom a hogyan továbbot, számomra továbbra sem közömbös ill a gyermekeinknek is szüksége lenne apára, nem tudom érdemes-e tovább erőlködnöm:( nagyon nagyot csalódtam ismét!
Mi a véleménye, mit tud tanácsolni?
Válaszát előre is köszönöm!

Hosszú éves házasság után mi is beleértünk a 40 körüliek krizisébe. Férjem nem beszél. Szeretném megtudni, hogy a férjemnél mikor törik meg a jég, mikor nyit felém újra? Mit kell hozzá még tennem a türelmességen kívül? Sokat változtam poz. irányba, és tartom is magam ehhez most már? Türelmet tanulok. Nyugisabb vagyok és maradok is. Mert tudom mi a hibám és azon kitartòan változtatok poz. irányba. Tudom hol rontottam -tuk el.
Mi várhatò, mikor? Mikor leszünk újra boldog család? Mikor következik be? Mit tehetek még a kapcsolat újraélesztéséhez két gyerek mellett?
Mit, hogyan beszéljek a férjemmel 4 hònapnyi mutizmusa után a jövőről? Teljesen becsukta a kapuját, nem beszél, nem köszön. Hogyan tudnám a bezárt várábl kicsalogatni? Mit tehetnék még azért, hogy a férjemmel újra boldogan éljünk? (nem válunk, nem áll szándékunkban. ) Nagy a hitel.
Továbbra is szeretnék boldog házasságban élni.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Tímea! Lehet, hogy ha most ezt elolvassa valaki, akkor azt is mondhatja, hogy mi baja ennek a nőnek, jobb ha nyugton marad. Kezdem azzal, hogy beleszerettem egy nős pasiba, amit hosszú éveken át kerültem, még talán el is ítéltem. Nem én kezdtem, nem is akartam; megtörtént. Évek óta ismertük egymást, jó, baráti viszony volt köztünk, inkább haveri, szóba sem jött, hogy ő férfi én nő. Évekre elkerültünk egymás közeléből, a barátai mondták, hogy a felesége elvált tőle, igazán nem is lehet tudni, hogy miért, hiszen örökbefogadott gyerekként ő csak a családjáért ért és dolgozott, de bármit tett is, az otthon mindig kevés volt. "De majd rájön az asszony, hogy nincs pénz...majd visszakönyörgi magát!" mondta a legjobb barátja, és igaza is lett. Mire mi összetalálkoztunk újra, már ismét együtt volt a feleségével, úgy tudom papír nélkül. Ő soha nem beszél és nem beszélt róla, hogyan élnek, a többiektől tudom, hogy nagyon rosszul: ha nem maszekol a munkahelye mellett éjjel-nappal, akkor lusta disznó, akkor nincs szex, csak bántás van. Még a gyerekei sem nézik semmibe, holott ő imádja őket. Kívülről egy macsó, de mindenki tudja róla, hogy annyira érzékeny és sérülékeny ember, hogy nőben is ritka. És most jön a problémám: egy este kaptam egy sms-t egy ismeretlen számról: egy szerelmes versikét. Nem tudtam kié a szám, sokkal később jutott eszembe az interneten rákeresni és nagyon meglepődtem, hogy kitől jött. Annyira, hogy meg is ijedtem, hiszen semmi jele nem volt, hogy nőként nézne rám, én sem tekintettem rá havernál többként, ijedtemben el is felejtettem az egészet, mígnem rá nem jöttem, hogy furcsán viselkedik velem, ha tud, akkor kerül, de ha nem akkor meg merően néz rám. Akkor jutott eszembe az sms. Még jobban beijedtem, mert úgy éreztem, ha szólni fog, akkor meg kell, hogy bántsam, mert nem jön be, mint pasi, meg párja is van: de nem akarom elveszíteni, mert mint embert szeretem és tisztelem. Jött a véletlen, amikor kiderült számára, hogy nem tudom a telefonszámát, pedig azt hitte megvan. Onnantól kezdve mindent elkövetett, hogy felhívja magára a figyelmemet, különböző ártatlan indokokkal felhívott, vagy sms-t küldött, ha el kellett utaznom. De egyik sem volt vallomás, akármelyik más barátomtól is kaphattam volna. Én még mindig nem reagáltam semmire (nincs nekem annyi önbizalmam, hogy elhiggyem, hogy kellek neki, nem akarok nevetségessé válni), gondoltam majd szól, ha egyszer úgy adódik, hogy kettesben maradunk. Még mindig nem tudtam mit mondanék akkor neki, de már nem utasítottam el a gondolatát a kapcsolatnak, mint előtte. És nem szólt. Amikor egyszer kettesben maradtunk beszélt mindenről, csak arról nem, hogy most akkor mi is van, vagy nincs köztünk, vagy mit is akar. Talán azt várta, hogy én kérdezek rá, de hogy tehettem volna? Tudom, sokkal több vagányságot néznek ki belőlem, de a látszat csal. Onnantól kezdve azt vettem észre, hogy ha meglát és megteheti, akkor inkább kerüli a találkozást velem, és olyan sértődötten viselkedik. Megszűntek a telefonok, sms-ek, alig bírtam visszahozni a kapcsolatunkat egy látszat-barátság szintjére. Innentől kezdve azt mondhatni, hogy valamennyire elvoltunk egymás mellett, mások talán még azt sem vették észre, hogy nem az a régi ugratós-poénkodós kapcsolat van közöttünk. Csak addigra én már beleszerettem. Nagyon bántott, hogy mi történt, miért gondolta meg ,magát, mi a baj velem. Nagy elkeseredésemben, hogy valamit kicsikarja belőle azt találtam mondani neki, hogy az elromlott telefonomról, mikor mentettem le az adatokat, akkor találtam egy olyan névtelen sms-t, ami már nem névtelen. Azt kérdezte, hogy én küldtem, nem emlékszem, nem neked akartam, nem akartalak megbántani. Ezt így egy mondatban. Onnantól úgy hallgatott, mintha ott sem lenne, szerencséjére nem maradtunk kettesben. Padlóra küldött. Ezt most miért? Hetekig kerültem, nem akarom részletezni, eddig is túl hosszúra eresztettem, de hol szóltunk egymáshoz, hol csak a legszükségesebbeket, de valahogy mindketten kerültük a személyes témákat. Odáig jutottunk, hogy ő megpróbálta különböző praktikákkal bebizonyítani nekem, hogy nem akart ő tőlem semmit, mással is van olyan jó viszonyban, mint velem volt. Én meg minden apró megnyilvánulására ugrottam és meg-megszúrtam. Ha én voltam éppen sértődött, akkor ő próbált meg közelíteni, vagy fordítva. Amikor sms-ben megírtam neki, hogy rosszul esik, hogy levegőnek néz (megvolt az oka), akkor azt írta vissza, hogy nem is olyan nő vagyok, akit nem lehet észrevenni. Hopp! Aztán, mintha ez a levélváltás sem történt volna meg, egyszerűen nem beszéltünk róla. Tudom, hogy nagyon sok kisebbrendűségi érzés van benne, azt is tudom, hogy fél tőlem, hiszen én egy magabiztos, értelmiségi, jó anyagiakkal ellátott, független nő vagyok, s talán még a barátai is rávezették, hogy mit akar ő tőlem, labdába sem rúghat. Mindebből az értelmiségi igaz, a többit csak jól meg tudom játszani. Most ott tartunk, hogy hallgatólagosan megpróbálunk úgy tenni, mintha minden rendben lenne közöttünk, nem kerüljük egymást, sőt még néha el is viccelődünk, de semmi jelét nem adja annak, hogymint nő bejönnék nála, inkább másokat néz meg feltűnően, rám csak akkor néz, ha beszélünk egymással. Bár a barátnőm szerint ez nem így van, csak én nem veszem észre, mert nem is merek ránézni. Nem tudom, én úgy érzem, hogy semmi nem volt igaz, hogy mindent félreértettem, hiszen nem sok gyakorlatom van a férfiakkal, a régi sérelmek megakadályoznak abban, hogy hinni tudjak önmagamban. Ezért is vártam, hogy ő szóljon. Most úgy érzem, hogy bárki bejön neki csak én nem, csak nem tudom, hogy miért: nem én kezdtem el, nem én futottam őutána, tehát nincs oka visszautasítani, mert nem nincs mit. Ha annyit mond, hogy bocs, tényleg küldtem egy sms-t, akkor úgy gondoltam, de rájöttem, hogy Te nem úgy gondolod, nekem meg ott a családom, akkor nincs baj, rosszul esett volna, de feldolgozom. De ezt most valamiért nem megy. Nem tudom, hogy mit rontottam el, mi a baj velem. És állandóan ott motoszkál az agyamban, hogy ha csak azért tartunk egy látszat-barátságot, hogy egymás közelében maradjunk, közben szenvedünk mind a ketten, akkor nagy hülyék vagyunk. Nem kívánom, hogy elhagyja a családját, bármit tudna adni elfogadnám (nem biztos, hogy egy ennél komolyabb kapcsolatba egyáltalán bele tudnék-e még kezdeni), úgy érzem szüksége lenne arra, hogy valaki úgy fogadja el és szeresse, ahogy van, nem azért mert halálra dolgozza magát értem, nem azért, mert közösek a gyerekeink (más semmi), csak boldoggá tenni egy kicsit, mert megérdemli. Máskor meg úgy érzem, hogy próbálkozott, nem jött be, máshol próbálkozott: bejött. Bár nem igazán láttam jelét soha, hogy azon kívül, hogy megnézi a nőket, mást is csinálna, s ha nálam ennyi volt a bátorság, máshol bátrabb mert lenni? Jó hülye vagyok, ugye? El kellene felejtenem, de nem megy: egyrészt nem igazán tudom elkerülni, másrészt már úgy vagyok vele, ha most éppen elvagyunk, akkor elfogadom ezt is, de elveszíteni nem akarom. Bonyolult, lehet, hogy nevetséges is, de nem tudom, hogy merre tovább, van-e tovább, megtudom-e valaha, hogy végül is mi a baj velem. Mi a véleménye Doktornő?

Tisztelt Szakértő
35 éves,gyermekes nő vagyok. 2 éve elváltam és most úgy döntöttem,hogy párt keresek magamnak.
Ezért regisztráltam egy társkereső oldalra,ahol megismerkedtem egy 41 éves férfival,akivel volt már egy randink.
Én úgy vettem észre,hogy én is tetszem neki,hiszen miután hazaért rögtön írt nekem,hogy szeretne még többször találkozni velem.
Azóta minden nap ír egy pár kedves sort nekem és minden nap küld egy képet,hogy milyen helyeken jár ,legutóbb a kislányáról.
De én elég bizalmatlan vagyok és ezen az oldalon csináltam egy másik profilt,és felkerestem őt.....
Levelezni kezdtünk és úgy tűnik ez a fiú szeretne találkozni a másik nővel is,ki ugye én vagyok....
Az üzenetek ugyanúgy jönnek,én válaszolok és várom,hogy mi fog történni.
Lehet nem a koromhoz illik a kérdés ,de nem vagyok túl nagy tapasztlattal a férfiak felé.
Azt szeretném megtudni,hogy mit csináljak most.
Normális,ha az elején több vasat tart a tüzben? Ha másokkal is találkozik?
Nem szeretnék csalódni sem,de nem szeretném ellökni sem magamtól.
Szóval várjak a következő randira vagy könyveljem el,hogy engem csak benn akar tartani a pakliban,ha nem talál jobbat?
Nem feküdtünk le egymással,csak egy búcsúcsók volt,miután megbeszéltük,hogy lesz folytatás......

Nekem olyan kérdésem volna. A párommal egy év vagyunk együtt neki vam egy kisfia nekünk meg most született augisztusba kisbabánk. Amiota megszülten ugy erzem a párom már nem viszonyul hozzám. Utobbi időbe nagyon sokat dolgozik és ha felhivom napkozbe hamar le is ráz. Estenkent mikor neha itthon van. Nem közeledik felém szexualisan. Azt varja mindig hogy én kezdeményezzek.ugy érzem már nem szeret. Hiába mondok neki kicsit foglalkozzon többet velem az a valaza hogyigyrkszek. De javulas nincs. Kerem sehitsrn nekem egy két tanaccsal

Sziasztok.
Úgy érzem a házasságom annyira megingott, hogy fogalmam sincs mit tehetnék. No, de kezdjem az elején:
Kb. másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjemnek viszonya van egy másik nővel, akit én is ismerek. Az egész életünket átbeszélték, tehát nyitott könyv előtte a gondjaink, még a mindennapi gondok is. Amikor kiderült tagadta egy ideig,de aztán be kellett ismernie, kész tények elé volt állítva. Akkor azt mondta, hogy azért mert nem foglalkoztam vele eleget. Alá is írom ezt, mert nagyon belemerültünk a hajszába. Nem volt és nincs is bűntudata azóta sem a történtek miatt. Elég furának tartom. Nekem biztos lenne. Megígérte, hogy többet nem folytatja a viszonyt, mert a családja fontosabb mindennél. Telik az idő és teljesen biztos vagyok benne, hogy még mindig beszélnek, ha nem is találkoznak. Ő persze tagad mindent, de sajnos nem hiszek neki. Többször is eljátszotta már a bizalmamat. Mindenhová magával viszi a telefonját, nehogy belenézzek. Mostanra már fogalmam nincs mit tehetnék. Csak altatókkal alszom és nappal is csak nyugtatókkal tudom leküzdeni a gyomorideget. Úgy érzem az egészségem nagyon károsult. 24 kg-ot fogytam az elmúlt 1 év alatt és még mindig fogyok. Időnként bármit eszek, iszok kipakolom,mint egy anoraxiás. Kérlek segítsetek, hogy megoldjam ezt a helyzetet!!!
Mit kell tenni ebben az esetben?

Kedves Bús Tímea!
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!

Kedves Tímea!

Mi a hosszú és boldog kiegyensúlyozott párkapcsolat titka?

Párommal 6 éve vagyunk együtt, 2 éve volt az esküvőnk, de gyermeket még csak most kezdtünk tervezni, mivel elég fiatalon 19 évesen ismerkedtem meg Vele. Bár mindketten szeretjük egymást, az esküvőnk óta sokat veszekszünk. Mit tehetnék, hogy életünkbe újra visszatérjen a harmónia? Mert ilyen légkörbe nem szeretnék gyereket szülni.
És bár nem szeretnék elvált nő lenni, azért érdekelne,hogy elvált 25 éves nőként milyen esélyeim lennének a társkeresésben?

Köszönöm válaszát!

Anna