|
Családcentrum AlapítványTöbb, családokat érintő szakterületElérhetőségek: Cím: Családcentrum Alapítvány 1148, Budapest, Kaffka Margit utca 1/C Telefon: 06-30/851-39-49 Honlap: http://www.csaladcentrum.hu |
Kérdezz-felelek
Nagypapám 87 éves és nem tudja ellátni magát egyedül
Külföldön élünk kisgyerekeinkkel
Ő meg ott egyedül
Mit lehet igénybe venni, ami ingyenes és segítséget kap a papa?
Üdvözlettel
Veronika
Minden településen(városban, faluban) a helyi önkormányzat fenntartásában működnek az "IDŐSEKNEK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK", melyekről az adott település, vagy Budapest esetén a kerületek honlapján megtalál vagy a helyi CSaládsegítő-és Gyermekjóléti Központok tudnak felvilágosítást adni az étkeztetésről, házi segítségnyújtásról illetve a bentlakásos otthonokról.
Üdvözlettel: Családcentrum Alapítvány 2021. 06. 11. 00:35
A nagyobbik lányom viszont a negyedik év végére 5 tantárgyból állt bukásra, így amikor hazajöttünk meg kellett ismételnie az utolsó osztályt magyar általános iskolában. Nagyon jó eszű, érzékeny és intelligens gyerek volt, talán túlságosan is érzékeny . A kamaszkora pokoli volt : iskolából kicsapás, teherbe esés, drogozás, állandó viták és veszekedések követté egymást. Az apjától is ekkor váltunk el, amit ő arra használt ki, hogy folyamatosan manipulált mindkettőnket, majd először az apjához, később mindig az aktuális barátaihoz költözött. Én közben a kisebbikkel éltem kettesben, egyedül neveltem őt fel, normális és rendezett életünk volt. Ezeket az előzményeket azért írtam le ilyen részletesen, mert szerintem minden problémánk ide vezethető vissza. A nagylányom -bár nem volt hajlandó haza költözni, irigy volt a húgára, de egyben folyton kritizálta is, amiért nem volt olyan , mint ő. Rendesen elvégezte az iskolákat, majd elég fiatalon férjhez ment és gyerekeket szült. Négy évvel ezelőtt viszont szabályosan kidobta a rendes, családszerető, becsületes férjét, és most igyekszik bepótolni mindazt, amit fiatalon elmulasztott, ezzel kivívva a nővére elismerését, amiért olyan belevaló csaj lett belőle. Négy évvel ezelőtt a nagyobbik is párra talált, akitől két gyereke született. Sajnos ennek nagy ára van, mivel neki soha nem volt munkahelye, a gyerekek apja pedig az egyedüli pénzkereső, szinte csicskásként kezeli őt a párja. Boldogtalan, frusztrált, és bár a gyerekeit imádja, és sokat foglalkozik velük, mégsem találja még mindig önmagát. Most is elküldték őket az albérletből, mert valahogy állandóan összeütközésbe kerülnek mindenkivel. Másfél évvel ezelőtt viszont a két lány egymásra talált, de annyira, hogy lassan megőrjítik az egész családot. A kicsik nem járnak óvodába, jelenleg hol a gyerekek apjánál, hol a kisebbik lányomnál húzzák meg magukat a két kicsivel. A sok együtt töltött időnek meg is lett az "eredménye", már a kisebbik sem jár be a korábban imádott munkahelyére, inkább otthon maradt, onnan dolgozik, de hogy mit azt nem árulják el. A két nagylányt ki akarják venni az iskolából, mert úgymond ott nem boldogok, pedig előtte kitűnő tanulók voltak. Tőlem eltiltották mind a négy unokámat, folyamatosan ellenem hangolják őket mindenféle hazugsággal, pedig eddig nagyon szoros kapcsolatom volt velük. Többször próbáltam átmenni, békülni a lányomékhoz, de hol kizavartak, hol be se, engedtek. Borzalmas, átkozódó leveleket írnak nekem, hol sátánnak neveznek, hol elátkoznak. Általában nem szoktam már megijedni az élet nehézségeitől, de most úgy érzem nincs megoldás. Gyámhivatalhoz nem szeretnék fordulni a családsegítőben azt mondták, hogy csak akkor tudnak segíteni, ha a gyerekeim is vállalják, hogy bejönnek hozzájuk. Ők azonban mindentől mereven elzárkóznak, és egyre inkább építik le a családi és baráti kapcsolataikat is. Tudom, hogy kicsit hosszasan írtam le a problémát, de úgy éreztem, hogy az előzmények nélkül nem lenne hiteles a helyzetről alkotott kép.
Kérem segítsenek, mert jönnek az ünnepek, és nekem nagyon fáj a szívem az unokáim, és persze a lányaim után .Válaszukat köszönöm. Mandula Emese
Nagyon szépen köszönjük őszinte szavait!
Az Ön által leírt nehézség esetén először a mediátor meghallgatja azt, aki szeretné nézeteltéréseit-konfliktusát rendezni, majd ezt követően felveszi a kapcsolatot a békítendő felekkel. Célja, hogy nyugodt körülmények között megbeszélhessék egymással az érintett felek problémájukat egymással. Természetesen előfordulhat, hogy a közös találkozás megszervezése, előkészítése több alkalmat is kíván a mediátortól. Ha Ön nyitott és felkészült, hogy rendezze kapcsolatát lányaival és unokáival, bátran keressen fel egy mediátort, s kérje segítségét!
Sikeres és eredményes konfliktusmegoldást kívánok!
Üdvözlettel:
Családcentrum Alapítvány 2016. 11. 25. 23:57
Nem tudom, ezzel a problémával kihez kellene fordulni, gondoltam megpróbálom hátha. Édesanyámnak 3 évvel ezelőtt stroke-ja volt, közben pedig teljesen leépült. Le van bénulva, és agyilag sem beszámìtható, a saját nevét sem tudja, viselkedése pedig sokszor olyan mint egy kisgyereké. Ha akar valamit úgy sìr, hisztizik és ordìt, hogy azt az utcán is lehet hallani. Én egy másik városban tanulok, ritkán tudok otthon lenni, egy testvérem van, ő most szeptembertől szintén vissza akar térni az iskolapadba. Édesapám pék, délutántól egészen hajnalig dolgozik, sokszor pihenni sem tud édesanyámtól. Nekünk ìgy nincs lehetőségünk feladni az életünket, és nem is akarjuk. Amìg édesapám dolgozik, a nagymamám vigyáz az édesanyámra, de nem jönnek ki valami jól, és már neki sincs hozzá türelme. Az idős nagymama a hajnali órákban tud csak hazamenni aludni, és kora délután már jöhet is vissza. Gondoltunk rá, hogy édesanyámat be kellene adni valahova, de mindenhol többszörös a várólista, ráadásul annyi pénzt kérnek, hogy mi azt nem tudjuk megengedni magunknak. Ilyen helyzetben milyen megoldást javasol?
Önök nagyon nehéz élethelyzetbe kerültek 3 évvel ezelőtt, s abban vannak most is, ezért gondolkodnak valami változáson, mert a saját életüket nem áldozhatják fel a stroke-ot kapott édesanyjuk ápolásáért-gondozásáért.
A Strokeinfo Alapítványt ajánlanám Maguknak, akik stroke-os betegekkel és családjukkal foglalkoznak, ők biztosan tudnak Önöknek segíteni, vannak kapcsolataik...
Sarkadi Gabriella elnök
+3630/618-6623 – hétköznaponként 12-16.30 között
strokeinfo.gabriella@gmail.com
1201 Budapest, Klapka utca 36.
http://www.strokeinfo.hu/kapcsolat/
Családcentrum Alapítvány 2016. 08. 19. 23:43
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?
Ahhoz, hogy megsegítsük, kérjük, tegyen fel Önmagának először néhány önismereti kérdést, s válaszolja is meg azokat őszintén!
- Mi az, ami az Ön vonzalmát elindította és fenntartja a felettesével szemben? Külső és belső jegyek egyaránt. (Pl.: öltözködés, parfüm, odafigyelés, figyelmesség, őszinteség, intelligencia, érdeklődési kör stb.)
- Létezik olyan, amely(ek) az előzőekben említésre került(ek), és a férjével kapcsolatosan is Ön szeretné, ha a férje is olyan lenne/úgy tenne/viselkedne?
- Ha igen, akkor beszélje meg a férjével, mondja el neki őszintén, hogy Önnek szüksége van/lenne…-re, vagy nagyon boldog lenne, ha … a férje… viselkedne stb.
Ha ezeket megbeszélte Önmagával és a férjével, akkor feltételezhetően az Ön kapcsolata is javulni fog a férjével.
Ha elmulasztja az előbbit, s pl.: munkahelyet vált, akkor az csak ideig-óráig tüneti megoldás lehet Önnek, de azért, mert nem a kiváltó okot szűntette meg(ami kiváltotta önben az epekedést), hanem továbbállt. Utóbbi esetben bármikor az eljövendőkben is hasonló „folyóba léphet”.
Jó önvizsgálatot és sikeres megbeszélést kívánok a férjével!
Családcentrum Alapítvány 2015. 10. 23. 23:23
A levelében feltett kérdést tulajdonképpen meg is válaszolja, hogy nem csak az Ön kötelessége idős édesanyjáról gondoskodni.
Felmerült bennem egy kérdés, nem lehet, hogy öröklési okok állnak testvérei közönyös viselkedése hátterében?
Akár igen, akár nem, mind a hármuknak újra át kellene beszélni az édesanyja körüli teendőket, s megosztani azokat, majd közösen megbeszélni az édesanyjával, s kérni őt, legyen türelmesebb, megértőbb Önökkel, s az Ön gyermekeit pedig akkor keresse, ha valóban fontos.
Biztos vagyok abban, hogy Ön meg tudja segíteni édesanyját ebben a számára nehéz időszakban testvérei segítségével! Családcentrum Alapítvány 2014. 10. 06. 22:12
Az Ön által leírt jelenség nem egyedi mai világunkban.
Kérem, tegye fel magának a következő kérdéseket:
- Miért nem bízik a férjében?
- Miért nem hisz neki?
- Miért jut eszébe azonnal a megcsalás(férje részéről)?
- Miért nem bízik a barátnőjében és miért nem hisz neki?
- Miért a sógornőjével beszéli meg a férje helyett a kétségeit és a szexualitással kapcsolatos kérdéseit?
- Miért akart elválni?
Azt írta, örül annak, hogy férje megváltozott, s ismét kedveskedik, puszilgatja, ölelgeti stb. Ha így van, igyekezzen Ön is viszonozni! Soha nem késő!
Javasolom, ha az általam feltett kérdésekre adott válasza olyan, hogy férje eddig nem adott okot a bizalmatlankodásra (a chatelésen kívül), higgyen neki, és bízzon benne.
Írta, hogy barátnője milyen kacér stb. –ha így ismeri, elfogadja ilyennek, s barátnőjének tartja, akkor védje magát és kapcsolatukat a férjével együtt úgy, hogy meghúzza a saját családja külső határait, vagyis beszéljen a barátnőjével, hogy a szexuális tartalmú csevegést Ön és a férje a belső magánügyüknek tekintik, ezért az ilyen típusú üzenetektől Önöket kímélje meg a jövőben!
Ön is törekedjen arra, hogy házaséletük a férjével olyan legyen, amilyennek mind a ketten szeretnék!
Higgyen és bízzon Önmagában, férjében és a kapcsolatukban!
Ha bármilyen további kérdése van, forduljon Hozzánk bizalommal!
Családcentrum Alapítvány 2014. 08. 10. 13:43