Tisztelt Dr. Schubauer Szabina!
Valószínűleg teljesen rossz helyen teszem fel a kérdésemet, de el vagyok keseredve. Egy kapcsolattartási perben felkért pszichológus ig.szakértő (egyébként egy idős hölgy) olyan extrém negatív megallapításokat írt le (11 és fél éves) gyermekemről és férjemről, amik távolról sem fedik a valóságot. Valójában annak vagyunk az elszenvedői, hogy férjem jelezte a szakértőnek, hogy a gyermek meghallgatásakor minden szó kihallatszott a várakozó térbe(ahol azok is tartózkodtak, akik a kapcsolattartás alatt többször megütötték a gyermeket) és, hogy ő ezt aggályosnak találja, hogy a gyermeket bántalmazók is hallhatják az elmondottakat (megjegyzem a szakértők kamarai módszertani levele is megemlíti a négyszemköztiség elvének fontosságát). A szakértő másik sértődésének oka az volt, hogy szerinte a gyermek NEVETETT! Valójában az történt, hogy a hölgy talán már a kora miatt-nem tudom- nem tudott folyamatosan jegyzetelni és emiatt MINDEN ELHANGZOTT SZÓ után egyesével megállította a gyermeket és visszamondva írta le azokat és a kisfiú ezt egy idő után roppant mulatságosnak érezte.
Természetesen nem várom el, hogy ezen pár sor alapján az állításaimat kész tényként kezelje, de ha ezek alapján bármi értelmes tanácsot tudna adni bárki, hogy most mit tehetnék azt megköszönném!
A szakértő a bíróságra is be lett idézve, ahol már a saját leírt véleményével is ELLENKEZŐKET mondott! A per jellege miatt nem is lett volna ennek különösebb jelentősége, mivel a szakértésnek csak a külön élő szülő kapcsolattartása megváltoztatásában kellett segítenie a bíróság munkáját. Férjemre ellenvéleményünk is van azóta egy másik igazságügyi szakértőtől.
A kérdéses kisfiú szép, egészséges, jókedvű gyermek, aki érdeklődő, sportol, olvas, óvodai és iskolai élete nyilvános és ellenőrizhető, magatartása folyamatosan példás! A bírósági perben idézték az iskola véleményét, illetve a mi oldalunkon tanúskodott Dávid régi óvónője, sőt a gyámügy egyik munkatársa is! Értelmi képességeit jól mutatja, hogy kétféle Rubik-kockát is pillanatok alatt kirak, megbízhatósága miatt például az egész iskolából őt kérték fel most március 15-én a Nemzeti dal elszavalására.
Sajnos azonban a leírt szakértői vélemény megmarad, ami alapján a külön élő (valójában a szakítás miatt ellenem bosszúhadjáratot viselő) apa a most a családvédelemhez tett bejelentést, akik védelembe vételi eljárással rémisztenek. És itt számomra nincs ártatlanság véleleme( az apa bármilyen ordas hazugságot leírhat rólam, senki nem vizsgálja) és az esetkonferencián senkit nem érdekelt már az ellenvélemény sem.
Gyakorlatilag olyan az egész helyzet mintha nem is a valóságban lennék, mert minden ellenkezőleg történik, mint ahogy kellene.
Az államot semmilyen szinten( se rendőrség, se bíróság, se gyermekvédelem) nem mozgatta meg, hogy a külön élő szülő, saját írásos bevallása szerint is ütötte a gyermeket! Nemhogy korlátozás, vagy büntetés járna ezért a tettért, az intézményrendszer jellege miatt ki vagyunk szolgáltatva most még inkább az apai feljelentgetésnek.
Kérem, ha tud, adjon tanácsot! Létezik jogorvoslat az igazságügyi szakértők tevékenységével kapcsolatban? A kamarai oldal-ahogy én látom -még ha eljárást is indítanának és a világ csodájára esetleg el is marasztalnák a szakértőt, az sem változtathatná meg a leírt véleményt.
Nagyon kilátástalannak ítélem meg a helyzetemet. Válaszát előre is köszönöm!