Kedes Barbara!
Hogyan tudnám önállóan elhaygnmi nárcisztikus vonásaimat? Főképp sértett nárciztikus tüneteket?

A nárcisz-pszichopata ismeresömmel próbálom lezárni a dolgokat. Teljességében nem tudott behálózni, de amire éppen szüksége volt (élelem, mosás, lakhatás, pénz) az sajnos sikeresen kicsalta tőlem. Előző áldozatait teljesen kifosztotta pénzbelileg, nekem a kölcsönkért pénzt adja vissza. Erről az ügyletről "papírunk" is van.Már nem sokkal tartozik amit nem hajlandó egyben odaadni. Mondjuk nem meglepő. Levelezésemre, kérésemre agresszívan, helyenként lealázóan irt vissza (Húzz a .... ba stb) Ne zaklass- mondata visszatérő. Per pillanat egyedül vagyok, és nem is igazán vágyom valakire is, ezek után. Ő nincs egyedül, megérkezett az új eltartó, másik városból elköltözve, mit sem sejtve csak az igazira vágyva, társkereső utján.
Az érdekelne hogy a leveléből mi derül ki? Miért ad nekem ő (?) "tanácsokat", nagybetűvel írva NE MARADJ EGYEDÜL. Féltékeny? Nem bírja elviselni hogy ő bizony nem kell nekem, és nem tudott kellően átverni? Mi ez hogy "imádkozom". Mit ért egy ilyen személyiség zavaros ez alatt? Itt a levele:
Mondtam,hogy ne zaklass!!! Kapod a pénzedet a megállapodás szerint. Ezzel a téma részemről lezárva. Puszilom anyukádat ! Jó egészséget kívánok neki!
Neked pedig egy komoly udvarlót, hogy NE MARADJ EGYEDÜL! Majd imádkozom ,hogy sikerüljön, kedves ...! Tanulj tőlem, anyukáddal jóságot! A béke legyen veled,....!

Köszönöm válaszát! Ezen a felületen persze nagyon kevés az idő, amit erre lehet szánni. Én nemrég találtam rá az Ön videókra és zárt Facebook csoportjára. A videókban rengeteg dolog elhangzik, amit én megtapasztaltam, megéltem mellette. És még azóta is vissza-vissza tér az életembe. Már írtam egy üzenetet az e-mail címére, hogy október első teljes hetében, valamelyik nap, szeretnék részt venni egy online konzultáción. Remélem lesz erre lehetőségem

Kedves Barbara!
Az exemmel 2 éve szakítottunk. Túl hirtelen lett vége és túl hamar. Én idősebb vagyok és tapasztaltabbként indultam neki a kapcsolatnak. A végére viszont viharossá vált. Minden akkor kezdett összeomlani mikor elkezdtünk együttélni. Szóba került már család és házvásárlás. Bankba is ment beszerezni a papírokat, hogy elindítsa a folyamatot. De egy idő után elkezdtem érezni, hogy nem találom a kapcsolatunkban azt, hogy Mi ketten együtt. Nem tudtunk semmit megbeszélni, nem volt kompromisszum. Minden róla szólt. Mindent nekem kellett csinálnom többségileg a háztartásban. Ő kérte h legyek háziasabb, mikor már nem tettem meg annyi mindent. Azért hogy vegye észre magát. Ezután minden apróságon is vitáztunk. Az én negatív pénzügyi helyzetem is kezdett probléma lenni. Előtte nem. Szinte mindennapossá váltak a veszekedések. Alá-fölérendeltségi viszony alakult ki. Mindenért én voltam a hibás. Nem hagytam magam. Emiatt sokszor dühkitörései lettek. Azt mondta én viselkedtem csúnyán. Szakított. Az édesanyja hatására. De szerinte mindent én tettem tönkre. Ezután ő rosszabbul volt, mint én akkor. Hanyagolta magát, alig evett. Ivott is kicsit. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezeket miért csinálja, hiszen én csak szeretni akartam, hogy nekünk jó legyen. 2,5 hónap után újra találkozgatni kezdtünk. Összejártunk... Érződött még a harag, a düh a sértettség. Ő sérült azt mondta. Megbeszéltük ha megismerünk valakit végleg befejezzük. Ez nem történt meg. Közben megismerkedett valakivel neten. Távkapcsolat. Bemutatta a barátoknak. De közben időnként velem is találkozgatott. Ezt közel 3 hónapig csinálta. Az utolsó alkalommal én vettem észre nála ott hagyott dolgokat. A találkozásunk előtt rákérdeztem van e valakije. Letagadta. Szemtől szemben is. Csak nevetett. Jól éreztük magunkat. Éreztem hogy hiányoztam neki. De aztán én kiszálltam ebből és töröltem. Ő még folytatta volna. A másik sosem tudott rólam. Elindult aztán a másik élete. De aztán újra és újra felbukkant, írt. Akkor egy bizonyos ideig tartottuk így a kapcsolatot. Volt hogy én kezdeményeztem. Több-kevesebb sikerrel. Aztán egyre nagyobb időkkel jelent meg újra. Idén februárban volt az első. Érdeklődő volt, úgy beszélgettünk mintha semmi sem történt volna. De közben direkt félreértett. Közölte hogy neki már van barátnője. Sosem beszélt, én sosem kérdeztem a kapcsolatáról. Tudtam úgy sem mondana igazat. A járvány kezdetén is írt, hogy reméli minden rendben van velem és vigyázzak magamra. Eltelt megint kb. 2 hónap. Mikor megtudtam hogy eljegyezte a másikat. Ő megerősítette. Sosem beszélt úgy, hogy ilyen tervei lennének. Viszont azt írta, hogy gondolja sok mindent megtennék hogy ez ne így legyen... Azt írta baba még nincs. Meg esküvőre sincs még időpont. Írta, hogy még meglátják mikor lesz az esemény. Aztán újabb bő 1 hónap után rám írt. Közölte hogy épp edzőtáborban van. Kérdezés nélkül írta, hogy hol van, hogy van. Aztán a kerülő utak után rátért a lényegre. Most először felhozta a kapcsolatunkat, a közös életünket. Hogy nekünk nem kellett volna komoly kapcsolatba kezdenünk. Értékelni kellett volna azt, ami jó és megmaradni laza kapcsolatban. Persze én mentegetőztem hogy nekünk azért volt rengeteg boldog pillanatunk stb. De éreztette velem, hogy még mindig engem tart felelősnek hogy a kapcsolatunk tönkrement. Mikor a hazautazás napja volt, már rossz volt a hangulata. Nem volt beszélgetős. Úgy tett, mintha én kezdeményeztem volna az egészet. Visszareagáltam neki. Erre jött az a szöveg, hogy szerinte mi már ezt megbeszéltük. Aztán elkérte a számom. Írta, hogy szeretné befejezni ezt a beszélgetést, de jobb lenne telefonon mint írásban. Felhívott, olyan volt a hangja mint régen. Kedvesnek tűnt. Aztán elmondta mit szeretne. Közben megállapította visszakérdezvén hogy akkor nekem még vannak érzéseim... És felvázolta hogy hogyan akarna "használni" mit szeretne velem... Hogy ő nagyon vágyik rám. Meg az elmúlt időszakban nem érti hogy miért de sokat gondolt rám és a pozitív dolgokra. Érdeklődött arról hogy van e már valakim. Meséljek róla. Én meg ezt megtagadtam. Többször kérte. Kérdezte csak nem azért, mert a fiókomba van... Azt mondta hogy egy utolsó alkalmas együttlétet akar. Én erre csak annyit reagáltam, hogy ebben hol vagyok én??? Ez már nem tetszett neki. És rögtön visszakozott hogy ja, egyébként nem biztos hogy meg fog valósulni. De ha mégis majd ő keres. Messengeren többet ne irogassunk. De mivel elvesztette a munkáját, egyelőre nem tudna mit beadni, hogy hova tűnne el 3-4 órára. Kiderült miután hazament, hogy valamit elárult a beszélgetésünkről, csak épp a saját verzióját adta elő. Gondolom hogy én kerestem meg és én akarok tőle valamit. A lány annyira bekajálta, hogy letiltott engem. Pedig nem ismer, soha nem beszéltünk. Másnap viszont este jött egy értesítés nekem hogy valaki be akart jutni a fiókomba, onnan ahonnan a lány származik. Ez a lány semmit sem tud, hogy a háta mögött kezdetektől mik történtek. Az exem meg mindig bízhatott bennem. Akkor is mikor nem feltételezte volna. Azt hitte én is bosszúálló vagyok. Azóta nem beszéltünk. Ez július elején volt. Lassan két hete viszont megtudtam hogy hirtelen megházasodott. Szinte minden ismerőse meglepődött. Mert a fb-ról értesültek. Távoli rokonok, barátok, ismerősök. Még az eljegyzés ről sem tudtak. Sehol nem volt nyoma. Hirtelen ismerős útján elrendezett időpontban esküdtek. Két tanúval. Úgy tudom családját is magára haragítva. Se lagzi, se fotók. Csak egy bejegyzés. Gratulációkkal, amiben írta hogy végre bekötötték a fejét. Illetve egyik rokon nehezményezte hogy nem szólt róla, amire az volt a válasz, hogy azért van a fb hogy tudassák azt, amit tudatni szeretnének. Viszont olyan emberek akikkel személyesen is tartotta a kapcsolatot, elmondták hogy soha nem beszélt úgy, hogy komoly szándékai lennének ezzel a kapcsolattal és hogy ilyesmi tervben lenne. Mi zajlik akkor éppen most a háttérben? Semmit sem értek.

Kedves Barbara!
A koronavírus járvány, illetve ennek következményei sokak életét tették tönkre elsősorban anyagilag (munkahely elvesztése, tartalékok fellépése stb.) Egy nárcisztikus férfi ha hirtelen jegyzi el a párját és még gyorsabban veszi el feleségül, szinte mindenki előtt titkolva az eseményt. Lagzi és meghívottak nélkül 2 tanúval, mert csak a papír számít. A nő meg erős kézzel, irányító jelleggel, kicsit szintén manipulálva talán boldogságnak feltűntetve belemegy. Ennek mi az eredménye, vagy egyáltalán miért történhet meg ilyen?

Mi történik abban az esetben, ha a nárcisztikus férfi emberére akadt, akár feleségként is, egy törtető nő személyében? Akinek párválasztásnál nem a szerelem a meghatározó tényező, hanem a haszonelvűség és használhatóság. Mindezt kellemes köntösbe bújtatva. Aki szintén zárkózott és nem túl sok érzelmet mutat, sőt "szabadságot" enged a nárcisztikus férfinak.

Jó napot, életem nagyon súlyos szakaszát élem meg. 43 éves vagyok. 5 éve elvált töllem a feleségem, kivel 2 gyermekünk van. 16 éves és 10 éves. A kapcsolatunk tele volt veszekedéssel, fizikai támadással melyeket Ö kezdeményezett. Viszont én nem tudtam ezt kezelni. Sokat csaltam Öt, ha vissza emlékezem, nárczisztikus jellemvonásokat véltem felfedezni magamban. Erre mostanában jöttem rá, az után hogy a youtube és facebook tartalmait láttam. A vállás engem felszabadított, találkoztam egy nála jóval fiatalabb lánnyal, akivel hihetetlenül szép kapcsolatom volt, viszot Ö ugyan úgy eldobott, megcsalt, hihetetlen megalázó módon viselkedett velem, szinte a tükörképem volt. OVégül hogy saját unokatestvéremmel csalt meg, elküldtem. Ennek 5 hónapja, de itt elakadtam. Nem tudok tovább lépni. Az exnejem is szabad lett közben, szinte egy idöben szakított mint én, és nekem ugy tünik Ö az egyetlen lehetösségem ha párkapcsolatot szeretnék. Ezzel csak az a baj hogy szerelmet nem érzek, inkább egyfajta sajnálatot, barátságot, most a kettönk kapcsolata normalizalodott azóta. Szexualisan vonz, de mást nem tudok kezdeni vele. A barátaim mind azt javasolják várjak, jön majd valami új. Sokat olvasok önismeretröl, nárxzizmusról. Próbálom megérteni élem eme 18 évét, de nehéz. Társfüggö vagyok, szex függö vagyok. Nagy eröre van szükségem hogy a minden napokat normálisan éljem meg. Nemtudom van e lehetösség konzultációra. Legjobb személyesen. Ezért bátorkodtam írni. Köszönöm válaszukat

Tisztelt Barbara!
Kérem segítsen mit tegyek,a gyermekem férje nárchisztikus viselkedést mutat.Teljesen elidegenít tőle.Eltudja vele hitetni,hogy csak ő fontos neki.Ha szóvá teszem a lányomnak teljesen elutasít.Egy éve kezdődött ez a kisajátítás.Az egész családot megviseli az uralkodása,miközben azt mondja,hogy mi vagyunk a hibásak amiért elzárkóznak.Nem tudhatunk semmit róluk.Addig nagyon jó kapcsolat volt a lányunkkal.Naponta többször beszéltünk,jött,szeretett bennünket,nem titkolt semmit.Most már nem tartozik senkire az életük.Féltem a lányom nem szeretném elveszíteni a bizalmát.Mit mondhatnék neki?Köszönöm segítségét.