|
Kincses GyörgyiTanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/361-78-98 E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu |
Kérdezz-felelek
Három éve élek a férjemmel, viszonylag gyorsan, egy év szerelem után teherbe estem ikergyermekeinkkel. Minden tökéletes volt egészen a babák fél éves koráig, amikor a párom újabb vállalkozásba kezdett és mindent hanyagolva az lett számára az elsődleges. REggel hattól este hétig úton van, dolgozik, telefonon sem mindig elérhető, bár igyekszik visszahívni. Én ezt nem tudom megérteni, akaratlanul felvetődik bennem: ennyire nem vagyunk fontosak? Ha végre pihenne és velünk lenne, ledönti valami betegség, amit a legtöbb férfihoz hasonlóan nehezen visel, ilyenkor mintha három gyerekem lenne, ez még fárasztóbb. A párom mindent megad nekünk - anyagilag - , mégis boldogtalan vagyok. Közben családjainkban többeknek komoly egészségügyi problémája van, ezeket is én viszem a hátamon (látogatni őket a gyerekekkel, szervezni az orvost stb). S hogy tetőzzem, a szex sem működik köztünk úgy, mint korábban. A szülés után még nem volt gond, ez is a túlterheltség miatt van szerintem. Sőt ezt ő is megfogalmazta, hogy egyszerűen teljesen használhatatlan mire hazaér, bár a stressz miatt nem is kívánja úgy az együttlétet, mint korábban. Ebben úgy érzem, képes vagyok időt adni neki, de a fő probléma az, hogy sokat veszekszünk azokban az órákban, amikor együtt lehetnénk, mert én türelmetlen vagyok, nem értem meg őt, ő pedig engem. Tudnia kell, hogy én mielőtt gyesre jöttem, sikeres és elismert voltam a szakmámban, éppen abban a szakmában, amelyben a férjem beindította vállalkozását. S nekem muszáj kimaradnom belőle a gyerekek miatt, pedig annyira szeretnék a részese lenni a "jövőnk építésének". Ő nem beszél velem erről sem, innen-onnan tudok meg dolgokat, ezt foldolgozni egy képzett, a szakmájában tényleg a topon lévő embernek nagyon nehéz. Tisztában vagyok vele, hogy több időt kellene együtt töltenünk, de nem tudom elérni nála, hogy "szünetet tartson" a munkában. Életmódot kellene váltania, amibe belefér a munka és a család is. A barátai is mondják neki, mégsem teszi. Félek, el fogjuk veszíteni egymást egy ilyen "butaság" miatt.
Nincs kivel megbeszéljem ezt, kérem adjon tanácsot, kihez forduljak, hogyan álljak a közös életünkhöz? Bennem van a hiba? Már kezdem elhinni, hogy igen... Hogyan vegyem rá a párom a változtatásra? Álljak be a céghez dolgozni én is? Már megtehetem, a gyerekek lassan bölcsödések lesznek. DE félek, az sem tenne jót, ha ott folyton együtt lennénk. Nagyon várom válaszát és előre is köszönöm!
Ön gyermekeket nevel, gondoskodik beteg hozzátartozóiról, amely ugyanolyan fárasztó, mintha dolgozna. Azt is megértem, hogy szakmai karrierje félbeszakadása is fájó Önnek. Nehéz összeegyeztetni a munkát és a családot. Megpróbálhatják azt, hogy a férje cégénél részmunkaidőben dolgozik, így a gyermekei nevelése sem szenved csorbát, illetve a párjával való közös munkában való összecsiszolódásra is van lehetőség. Hosszú távon nagyon megterhelő lehet, ha egész nap együtt vannak, így ebben a köztes állapotban megnézhetik, hogy tudnak e együtt dolgozni, levehet a válláról terheket, és szakmai pályafutását is újra beindíthatja.
Nem gondolom, hogy nem fontos férjének Ön, a családjuk. A gyermekeik születése után talán éppen azért kezdett el olyan sokat dolgozni, mert szeretett volna mindent megadni Önöknek. Sajnos azt felejti el nagyon sok férfi, hogy csak pénzzel nem lehet boldoggá tenni egy családot. Nagyon fontos az anyagi biztonság, de véleményem szerint az együtt töltött idő pótolhatatlan. Lehetséges, hogy férjénél már függőség alakult ki a munkával szemben. Sajnos ilyenkor a család, a magánélet, és egyéb emberi kapcsolatok is konfliktusossá válnak, melynek a vége az elszigetelődés, a háttérkapcsolatok kiüresedése, család elvesztése is lehet.
Legfőbb problémának a kommunikáció hiányát, illetve a nem megfelelő kommunikációt érzem, mind a munka, mind a magánéletük területén. Szükség lenne arra, hogy beszéljen vele érzéseiről, elmondja, hogy boldogtalannak érzi magát. Talán ennek hatására férje is megnyílna, ő is beszélne érzéseiről, gondolatairól, terveiről. Fontos lenne közös célok kialakítása ahhoz, hogy a jövőjüket együtt építhessék. Meg lehetne próbálni jobban bevonni férjét a gyermekek nevelésébe. Érdemes lenne kitűzni egy napot, amikor néhány órát csak egymásra figyelve töltenek el, nyugodt körülmények között beszélgethetnek, intim perceket teremtenek. Ezekből az alkalmakból mindketten töltekezhetnének és idővel szexuális életüket is felpezsdíthetik majd.
Amennyiben férjét a pihenés feszültté teszi, szabadidejében is inkább dolgozna, és párkapcsolatuk helyreállításában sem történik elmozdulás, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Üdvözlettel:
Kincses Györgyi 2012. 12. 22. 19:11