Tisztelt Kéri-Kovács Zsuzsanna,

A párom elvált és van egy 5 éves kisfia. Sajnos még altatni kell és ott kell lenni vele (egy szobába alszik vele, külön ágyban). Én ezt nem tartom egészségesnek. Ha egyedül van a szomszéd szobában napközbe és nem hallja, hogy hol vagyunk kiabál, hogy hol vagy?
Hogyan tudom segíteni a gyermeket, hogy ne féljen és egyedül aludjon külön szobába?
Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel, Sára

Üdvözlöm!
A nagyobbik lányom családrajzának szakértői elemzésére lennék kíváncsi.
Középső csoportos, az oviban rajzolta mindkét családrajzot!
Köszönettel Ani

Kedves Doktornő!

Teljesen el vagyok keseredve. Kislányom, egy hónap múlva tölti a három évet. Május óta szenvedünk a kakilással. Vissza tartja. Nem akar kakilni. Eleinte nem beszélt. De most azt mondja hogy "nem jön ki". Sír. Már ha beszélünk róla akkor is elkeseredik. Kora tavasszal szokott le magától nappal a pelusról egyik napról a másikra. De viszont ekkor volt körülbelül egy időben hogy egy nagyobb szorulása volt. Ekkor kezdődött minden. Én közben a második gyermekkel voltam várandós. Közben készítettem fel arra hogy hamarosan egy picit el kell mennem. Júliusban született meg a testvére. Először semmi féltékenységet nem mutatott. Pár hét múlva kezdte azt hogy hangosan kiabál amikor etetem és altatom a testvérét. Ebből már kicsit vissza vett. Különben nagyon szeretik egymást. Ölelgeti és puszilja. Mindent elmesél neki. Alapvetően egy elég akaratos gyermek. Hamar mérges tud lenni. Szüleimmel élünk. Mindig körül veszi valaki. Rengeteget foglalkozunk vele. Már a kúphoz kellett nyúlni. Amikor ötödik napja szenvedett a fájdalomtól muszáj volt. Amikor lehetett elkerültük,de sajnos elég sokszor kellett. Ha nem sikerül neki kakilni és fáj a hasa sírva mondja hogy adjak kúpot. És még fel sem olvad már nyomja. Gondolom akkor nem tudja tartani tovább. Voltak hetek amikor magától kakilt. Örült neki. Azt hittük hogy hurrá túl vagyunk rajt. De nem. Újra kezdődött. Már minden lehetséges széklet lazítót kipróbáltam. A gyógynövényestől a hashajtóig. De semmi eredménye. Nem tudom hogy mi állhat a dolog mögött. Már annyira rossz nézni ahogy szenved. Októberben kezdte az ovit. Szeret járni. Most a napokban kicsit megtorpant. De nincs gond vele. Enni sem akar rendesen. Tudja hogy akkor kakilni kell. Próbáltuk úgy hogy ígértünk neki valamit amit szeretne. De persze utána meg is kapta. Már az sem használ. Mikulás mindig elrejtette a csizmájába a kis apróságot. Eleinte ügyesen kakilt. De utána azt mondta hogy inkább nem kér semmit sem mert nem akar kakilni. Rá ül a bilire és felugrik amikor érzi hogy nyomni kellene.
Kérem segítsen!!! Teljesen tanácstalan vagyok. Nagyon szépen köszönöm hogy elolvassa és válaszol. Köszönettel: Eszter!

Kedves Zsuzsanna!

A 4 éves kislányom miatt írok Önnek. Nagyon kis okos, mosolygós, vidám kislány, aki iszonyúan impulzív és mozgékony is.
Csak néha úgy érezzük, hogy kicsit túlságosan is mozgékony, mert folyton izeg-mozog, sajnos még a mai napig legtöbbször ha eszünk, engedünk neki mesét nézni telefonról, csakhogy legalább addig is üljön (mondjuk ezt azért is engedjük, mert kicsi korától rossz evő is)
De emellett hebrencske is szokott lenni, bár alaptermészete hogy folyton bohóckodik. Aztán rengeteget beszél, néha tényleg egész nap szó szerint be nem áll a szája. Nagyon közvetlen és mindenkihez beszél, mindenkit megszólít, ami persze jó is egyrészről, de néha kicsit kellemetlen és úgy érzem ennyi idősen meg kéne értenie, hogy ezt pld. nem illik.
Többször felmerült bennünk hogy esetleg hiperaktív, de az óvónői szerint sem az, illetve amiket én laikusként olvastam, azok is ellentmondanak ennek, pld. nagyon választékosan beszél és korán kezdte, nem téveszti az oldalakat, nagyon ügyes a játszótereken, sportokban, labdajátékokban, ügyesen biciklizik, nem fél a labilitástól - ki nem lehet csalni a trambulinból, stb. Illetve ha kipihent és olyan passzban van, nagyon ügyesen és szívesen kirakózik, már ki tud rakni egyedül 100 db-os képet is, és olyankor ott ül addig amíg ki nem rakja. Csak ilyen tevékenységből elég neki kb 1 egy napra :)
Elnézést ha hosszan írtam le, csak egy kis képet szerettem volna róla lefesteni. Tudom hogy a hiperaktivitás eldöntése korai még és ráadásul hosszabb vizsgálat eredménye, csak arra gondoltunk, hogy esetleg valamilyen fejlesztéssel lehetne-e őt vajon picit összeszedettebbé ill. a szó jó értelmében véve "lenyugtatni".
Létezik esetleg olyan fejlesztő torna vagy mozgásforma ami tudna erre hatni?
Mert úgy érzem hogy neki is rossz néha hogy ennyire pörög folyton, pld a délutáni alvás nagyon hiányzik neki, de szinte soha nem megy már. Úgy látom, hogy nem tud ellazulni. Viszont kora délutánra meg már olyan fáradt, hogy estig borzasztó nyűgös és hisztis, én meg hiába tudom hogy mi miatt ilyen, próbálok türelmes lenni, de sajnos akkor is csak belefutunk jó néhány vitába és ez már nagyon rossz és kifárasztott mindannyiunkat.

A tanácsát előre is nagyon szépen köszönöm!

Üdvözlettel,
Viola

Tisztelt pszichológusnő!
Kisfiam most 22 hónapos. Az evésével vannak problémák. Nagyon válogatós, már a hozzátáplálásnál is volt sok dolog amit egyszerűen kiköpött, de folyamatosan változott az ízlése, bébi ételek terén is. Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen főtt ételt nem hajlandó megenni, de még csak megkóstolni sem. Egy hónapja azt hittük áttörés történt, ugyanis elkezdett kóstolgatni, volt is hogy pl tejfölös húsból, palóclevesből, tarhogyás pörköltből meg is evett 1-1 hatalmas tányérral, de most megint abba maradt. Amit jelenleg eszik kenyér virslivel minden mennyiségben, kockasajt, bár mostanába azt se, van bébiételbe 2-3 főétel amit szeret, eddig a ház gyümölcsöt nem ette, de most az utóbbi pár napban almát banánt szépen elfogadta összetörve. Össze vissza válogat havi 1x ha eszik főtt ételből elfogadható mennyiséget. Emelett tápszert eszi, a gabonás gyümölcspépeket imádja. Édességet ritkán kap kb heti 1x egy dörmit vagy egy túró rudit. Sok mindent kipróbáltunk, próbáltuk, hogy nem adunk neki mást, de ha rajta múlna akkor 3 napig se enne. Már teljesen ki volt éhezve, hiába adtuk a főtt ételt elfordult tőle. Letettük elé, csak játszott vele vagy leborította. Próbáltunk össze ülve enni, együtt a család, talán úgy a legérdeklődőbb, de akkor se kóstol csak úgy nézi hogy majd kiesik a szeme, de ha közeledek a kanállal elfordul. Semmi rossz emlék nem fűzi az étkezéshez. Sőt néha még vigyorog is mikor elfordul az ételtől. Kicsit úgy érzem direkt szórakozik, élvezi. Ha "kiéheztetem" az se érdekli, ha már nagyon nem bírja ordít. Az üveges ételeket falja olyan éhes már néha. Míért lehet ez és mit lehet tenni? Sokan mondták, hogy dackorszak miatt van, Ön szerint is? A súlya egyébként jó, egészséges, virgonc, jókedvű mozgékony kisfiú. Nem beteges, eddig csak 1x volt beteg (3 napos láz), de ezen kívül még egy nátha se. Fogai mindd kint vannak, most kezd beszélni is, még nem tudja megmondani mit szeretne enni. Kérem adjon valami tanácsot, nem szeretném ha ennyire egyoldalúan enne. Az étvágyával semmi baj a virslit is falja, szépen rág. A főtt étel a mumus.
Üdvözlettel Niki

Kedves doktornő! Nagyon el vagyok keseredve. 2,5 éves kisfiam most kezdte az óvodát. Áprilisban már járt bölcsibe 3 hónapot,mivel vissza kellett mennem dolgozni. 1 hétig sírt, mikor beadtam, de csak pár percig. Egész nap jól érezte magát, odaült enni a többiekhez, játszott, be nem állt a szája. 2 hét után már bent be szépen sírás nélkül, nyitotta egyedül az ajtót. Nagyon megszerette az óvónőjét. Most szeptemberben, már az ovit kezdte. Ugyanaz az épület, de más terem, más gyerekek, más óvónők. Nem sír, de egész nap nem eszik egy falatot sem, nem iszik egy kortyot sem. Hiába ültetik ölbe, beszélnek neki. Nem is igazán beszél. Aztán ha hazaér, onnantól kezdve be nem all a szája. Gyönyörű hosszú, összetett mondatokban beszél, énekel, táncol, állandóan nevet. De az oviban ebből mit sem látnak. Hiába kérlelem mondja el, mi a baj, egyen, igyon, de azt mondja, hogy nem. Ha kérdezem miért, azt mondja :mert. A bölcsiben volt egy kisfiú, aki jött vele együtt át az oviba.az autizmus jeleit mutatja elég erősen. Ma szíven ütött, mikor azt mondták, hogy hát ők ketten nem esznek és nem ülnek asztalhoz. Félek, hogy wgy kalap alá veszik őket, és majd őt is elküldik vizsgálatra, hogy mert egyformák. Holott ez nem így van. Tudom kissé hosszúra sikeredett ez, de nagyon magam alatt vagyok. Mit tehetek?

Kedves Zsuzsanna!
Azért kerestem meg Önt, mert már igazán nem tudom, hogy kihez forduljak.
A kisfiam 8 éves, másodikos, kitűnő tanuló, akivel a tanárai elmondása alapján folyamatosan baj van az iskolában, magatartásból. Első osztály óta nem igazán befogadóak felé és még úgy 4-5 gyermek felé a tanárai. Mára ez odáig fajult, hogy már bár mit csinál, vagy nem csinál, azért beírás jár. Már nem csak egyszerű figyelmeztetések, hanem of. is. A problémám az, hogy míg egy - egy dologért a fiam beírást kap, ugyan azért másokra még csak nem is szólnak rá, vagy csak annyit, hogy ne csináld. többször elhangzott, osztály előtt, hogy ne játsz vele, mert te is rossz leszel, szintén egész osztály előtt, hogy ja te nem mondasz igazat. Gyermekem, igen érdeklődő, izgő-mozgó, beszédes. De már azért is kapott beírást, hogy az ebédlőben beszél.
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy én nem úgy neveltem, hogy minden szúnyogcsípéssel, horzsolással hozzám szaladjon és árulkodjon, hogy ki szaladt neki véletlen, hogy találta el egy labda... stb. Itt az iskolában az volt és még most is az a jó és szavahihető gyerek, aki mindent és mindenkit beárul a tanárnőknél. Na az én fiam az nem, ha megütik, fellökik, stb , megy tovább nem szól a tanároknak. De ha ő teszi ezt, még abban az esetben is, ha teljesen véletlen akkor is szaladnak a többiek és árulkodnak.
Teszem hozzá, hogy a fiam a gyerekekkel nagyon jól kijön és semmi probléma, sehol másutt (még) nincs is a viselkedésével, csak az iskolában.

Eddig! De sajnos egyre többször veszem észre, hogy otthon is visszabeszél, nem teszi a dolgát, és mondogatja, hogy Ő rossz gyerek. Sajnos Úgy látom, hogy kezdi magáévá tenni a róla alkotott véleményeket és hogy úgy mondjam beleilleszkedik ebbe a szerepbe.

Tanáraival sokszor beszéltünk már a dologról és mindig biztosítanak róla, hogy egy nagyon jó képességű gyerek, de rossz.

Már arra is gondoltam, hogy elviszem pszichológushoz, de előtte szerettem volna egy véleményt kapni. Üdvözlettel: egy aggódó anyuka

Kedves Zsuzsanna!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Üdvözlöm! A kérdésem az lenne,mit tehetek családban élünk a feleségemmel és két gyerekünkel,de Anya a fiamat és lányomat is ,de a fiút jobban állandóan bántja szóban semmit nem csinál jól,nem öleli őket soha ha betegek is csak ne nyavajogjál a jó szó részéről,vacsora v reggelit csináljonak maguklnak szinte mineden este és hétvége úgy telik el h a tv-ét bámúlja.A fiam mostanság 3. os 5 ös tanuló volt de már eggyeseket is hoz gond van vele.Én is hiába szólok a feleségemnek olyankor megharagszik és hozzám se szól/igaz évek óta csak a gyerekek miatt vagyunk eggyütt/,tulajdonképpen sohasem jó kedvű csak ha vendég van akkor tesz úgy mintha minden jó lenne.Kérdés mit tehetek a gyerekeim nem akarom ráhagyni mert akkor még én sem leszek aki egyébként mindig úgymond vigyáz rájuk.Válaszát előre is köszönöm.
T:Zs

Kedves Zsuzsanna! Kislányunk Október végén múlt 3 éves, óvodás. Nagyon hamar kezdett beszélni és igen ügyesnek, okosnak tartjuk minden téren. A szobatisztasággal azonban gondok vannak, pontosabban a kakival és az éjszakai bepisiléssel időnként. Az éjszakai pisiből akkora gondot nem csinálunk, bár mostanság többször előfordul, de gyanítom, hogy egyfajta lustaság áll a dolog mögött, mert nincs "kedve" felkelni, vagy nagyon mélyen alszik, illetve még belefér az életkorába úgy gondolom. A kakival viszont már bölcsi vége óta probléma van. Nyáron kezdett szobatiszta lenni és először pont a kaki ment neki a bilibe, nagyon örültünk. Aztán fokozatosan áttért arra, hogy a pisivel minden rendben, de a kaki a bugyiban landol. A bölcsiben többször mondta a gondozónőknek, hogy ezt "anyunak csináltam, vagy apunak". Eleinte még "viccesnek" is hatott a dolog. Most már nem mond ilyet, de képtelenek vagyunk rávenni, hogy a bilibe vagy WC-be kakiljon. Az óvodában elég megértőek, mi itthon már próbáltuk figyelmen kívül hagyni, szidni, jutalmazni (ez utóbbi egy hétig működött, bármikor képes volt kakilni a wc-be, ha kapott érte valami csekélységet). Tudom, hogy valahol mi rontottuk el ezt a történetet, de már nem tudom, mivel próbálkozzunk megoldani. Igazából most már úgy egy hónapja nem is csinálunk ügyet belőle, kivesszük és kész. Ő ilyenkor mindig azt mondja, az ő hibája, mert nem szólt, vagy már késő volt stb., de mi erre nem is reagálunk már semmit, annyit mondunk, hogy majd legközelebb sikerül biztosan. Az a baj, hogy most már kezdni vissza is tartani (mert eddig nem tartotta vissza, csak egyszerűen nem volt hajlandó a wc-be), most már van, hogy 3 nap is kimarad. Talán az öccse születése ( 2014. szeptember) okozhatott nála valamit, bár látszólag teljesen rendben vannak egymással, sosem volt semmi gondunk velük, szereti, csak néha a játékra féltékeny, de az gondolom normális. Kiegyensúlyozottnak mondanám a családi életünket, mindig igyekeztünk sokat foglalkozni vele, ha én épp a fiammal voltam, vele apa játszott, akihez egyébként nagyon ragaszkodik, de én is igyekszem úgy alakítani a teendőimet, hogy amikor itthon van, akkor első sorban vele foglalkozunk. Egyébként többször észrevettük, hogy "direkt" is bekakil, ha épp el akar érni valamit, illetve az óvónő is mondta, hogy volt már, hogy hisztinél kijelentette, hogy ő akkor most bekakil és tényleg. Szabályozni biztosan jól tudja és biztos van manipuláció is a dologban a részéről, de sokszor már nem tudom. Látszik rajta, hogy kell neki, "táncol", de nem hajlandó ráülni a wc-re, kapálózva tiltakozik ellene, ha mégis próbálnánk, mert azért ilyenkor mondom neki, hogy menjünk ,mert látom, hogy kell, aztán persze egy perc múlva a bugyiban van. Amikor lemossuk, tiltakozik, hogy "ne nyúljunk bele" a fenekébe, törlésnél is sokszor mondja ezt. A védőnő szerint egyébként ebben az életkorban még nem gond ez, illetve mivel sok helyen olvastam már a témában és láttam, hogy szorongás állhat a háttérben, most igyekeztem gyermekpszichológusi elérhetőséget is kérni, de azt mondják, bár meghallgatnak, de ilyen idős gyerekeknél még nem foglalkoznak a témával, mert normális, ha még nem szobatiszta. Engem azonban nem nagyon hagy nyugodni a téma, mert látom, milyen okos és mindent felfog, nem szeretném, ha jobban elharapózna a probléma. Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam, igyekeztem minél több információt adni. Tudom, hogy neten keresztül valószínűleg nem megoldható a gond, de annyit mindenesetre tud mondani, mit gondol? Ragaszkodjunk a szakemberhez, vagy valóban várjunk még, hogy alakul? Nagyon szépen köszönöm a segítséget!

Kedves Szakértő Asszony!7 éves fiam idén kezdte az első osztályt. Óvodában csendes, visszahúzódó gyerek volt, sokat szekálták. Elkezdett karatéra járni, a mai napig csinálja, szereti, versenyezni is szokott, eredményesen. Egy szem gyerek. Egyáltalán nem tud veszíteni, mostanában már versenyen sem indul, mert retteg, hogy kikap. Mindig mondogattuk neki, hogy ha szekálják, ne hagyja magát, védje meg magát. Ez olyan jól sikerült, hogy első osztályban 1 hónap után fekete pontot kapott verekedésért. Ma behívatta a férjemet az osztályfőnök, hogy a gyerek kötözködik mindenkivel, verekszik, szekálja a padtársát, hazudik és ha nincs igaza remeg, csapkod stb. Sajnos az tény, hogy még egy egyszerű társasjátékozás is sírásba, dühöngésbe torkol, ha ő veszít. Itthon is többször előfordult, hogy valamit földhöz csapott, remegett egész testében, és bizony hazudik, hogy mentse magát. Mind ezek mellet nagyon okos, értelmes gyerek, tele van piros ponttal, a felmérői 100%-osak, eszes, ügyes. De nagyon el vagyunk keseredve a dühkitörések, kötözködése végett. Van jó megoldás?köszönöm

Üdvözlöm!
Olyan tanácsot szeretnék kérni, hogy forduljak-e pszichológushoz azzal a problémával, hogy a kisfiam elmúlt 3 éves augusztusban, és október elejétől oviba jár mert kötelező, már 3 napja bepisil. Alváshoz még kap pelust, de napkozben nem. Szól ha kell neki pisilni, de sajnos akkor mikor már folyik is. Nagyon szeret abba a csoportba járni, nem tudom mit tehetnék. Kérem valamilyen tanácsot legyen szíves adni. Nem akarom hogy a megszokott csoportból ezért ki keljen maradnia.
Egy aggódó anyuka