parapszichológia

Kedves Krisztina!
Ne nevesen ki, de nekem a következő a problémám. Gyerek korom óta megmagyarázhatatlan dolgok történnek velem, amit még a szüleim, sem értettek. Már egész kis korom óta olyan fura dolgok, mintha szellemeket látnék magam körül. Nem kirajzolódva csak érzékelve. Pl óvódás voltam és volt egy kabátom amit anyukám kimosott aztán felrakta az udvaron a szárítóra, hogy reggelre megszáradjon. Reggel látta, hogy mintha letették volna a földre és valaki rá lépett volna két lábbal, vagyis ott van a lábnyom. Ezután vissza lett téve a ruhaszárítóra. Édesapám ivott szegény nem is kicsit. Sokat veszekedtünk,és sajnos annyira meggyűlöltem őt miatta. Mikor terhes lettem megígérte, hogy megvárja az unokáját és utána elmegy. Igy is lett.3 hónapos volt a fiam mikor apu meghalt. Az elkövetkező években ami kb 5 évig tartott, minden évben arra keltem, hogy a születésnapomon megszólal pontosan a születésem órájában a boldog szülinapot zene ami egy virágnak a levele volt, és el volt dugva egy szekrény fiókjában. Sem előtte sem utána ez nem csak azon a napon mindig. Volt bűntudatom is mert sok mindenre rájöttem mióta meghalt, de bocsánatot kértem tőle mindenért a sírjánál és még a kórházban is ahol feküdt az intenzíven.Békében váltunk el egymástól, bocsánatot kértünk egymástól még a halála előtt.Azóta a mamám is meghalt, és pontosan megmondtam melyik nap fog ő is elmenni, ugyanis valahogy éreztem ez a nap az apám halálának a napja volt vagyis november 20 csak 10 évre rá. Ő anyai ágon volt. Most 16. éve hogy a mostani párommal vagyok. Jóban rosszban. De a gondom az, hogy itt is vannak fura dolgok. Felborulnak tárgyak, kinyílik az ajtó, járkálás a padláson, hangokat hallani és kopogásokat. Mintha egy jeges kéz megsimogatná a hátamat, vagy valaki figyelne. Nem vagyok paranoiás, nem is félek már hozzá szoktam, csak semmi nem sikerül. Mintha kiszívnák az energiát belőlem néha. A lakás egy régi fogorvosi rendelő volt állítólag, de sajnos itt halt meg anyósom is immár három éve, csak a külön bejáratú kis házában nem a mienkében. A ház rendezett lenne, de semminek nincs meg a helye, sötét a konyha, és az egész lakás lehangolt. Nem szeretek benne lenni, mert semmihez nincs kedvem bent. most lett volna a ház átalakítása, el is kezdtük, de sajnos közbe jöttek dolgok és igy még a legelején vagyunk a nagy káosz közepette. Félig kibontva, leszedve, és ennyi. Próbáltam már mindent, hogy pozitív dolgok legyenek de semmi nem sikerül, mintha el lennék átkozva, és a körülöttem lévőknek is bajt hozok. A férjem beteges és depressziós, évekig alig tudott dolgozni, anyósom strokos lett haláláig ápoltuk, aztán nekem is megszűnt a munkám 9 év után, állandóan emésztési gondjaim vannak, és soha soha semmi nem sikerül. Mire kezdtünk volna egy kicsit úgymond egyenesbe jönni, akkor kirúgták a férjem és minden pénzünk elfogyott, és lebetegedtünk és orvoshoz sem tudunk menni. Gyereket szeretnék már egy éve is de az sem sikerül. A hálószobánkba reggel besüt a nap arra ébredek, az ágyat nem tettem sem a bejárat sem az ablak alá mert akkor nem bírtam aludni. Valami gond lehet itt is a házban de nem tudom mit tegyek, hogy egészség, munka, pénz, és a gyerek is összejöjjön, sőt a családunkkal is rendbe legyen minden. Azt tudom, hogy el lettem átkozva, a saját anyumtól, mert a szemembe mondta egyszer 16 éve, meg 5 éve is, kiskoromban meg megesküdött az életemre amit papírra is irt és mind a mai napig nálam van. A nővérem meg kártyát vetett mindig és a szellemekkel társalgott, és az egyik kártyáját nekem adta ajándékba amit használt, de én sosem csináltam ilyet. Én inkább elővettem egy gyertyát meggyújtottam és próbáltam apuval beszélni, és segitséget kérni tőle, de lehet, hogy valami rám ragadt. Tudom, hogy valami vigyázz rám, mert ha már ott tartok, hogy nem megy nem bírom tovább, és feladom, egy kiskapu mindig kinyílik, a leges leg utolsó pillanatban. Amikor autóbalesetünk is volt azt is megúsztam karcolás nélkül. De már nem birom tovább ezt az egészet. Elfáradtam, mindig van valami baj, betegség, probléma, gond. Nincs egy nyugodt napom mióta az eszemet tudom. Mindig egyedül voltam és meg kellett vívnom a csatákat mindenkivel. Nem tudtam mikor, kinél fogok aludni kiskoromban. Sosem volt nyugalmam. Egy ismerősöm át hívott a lakásába, ahol a férje öngyilkos lett. Nem mondta meg melyik helyégben csak azt, hogy fél a házban. Mire én mondtam, hogy a hálószobában van valami oda ne menjen be, mert az rossz hely, kiderült ott akasztotta fel magát a férje. Egyszer meg szentelt vízzel keresztet vetettem magamon utána meg olyan rosszul lettem, hogy alig kaptam levegőt, remegett kezem lábam, és ki kellett jönnöm a templomból is.ez úgy 6-7 éve volt.Még annyit, hogy megérzem ha valaki meghal, vagy ha születni fog egy baba, és általában jók a megérzéseim az ilyen dolgokhoz. Nem vagyok örült, nem be bebeszélem magamnak, ezeket a dolgokat. De már nehéz igy, Szeretnék nyugalmat, nyugodt napokat és átkot levennék rólam az jó lenne.
Kérem ha tud segitsen. Üdvözlettel Krisztina

Kedves Krisztina!
A Te értelmezésed szerint arra van magyarázat,hogy pl.évekig nem gondolok valakire,aztán álmodok róla és napokon belül találkozok vele.Vagy rég nem gondolok valakire,aztán eszembe jut(többször),azután felhív vagy találkozunk.
Mit gondolsz erről?
Bea