Miért olyan nagy baj, ha kihagyja a kúszást?

Mezei Csongor Andrea | 2021-05-13 11:57

Így hamarabb fog járni, mint a játszótéren a többiek! És hol van az megírva, hogy minden fejlődési fokot meg kell járni? Kinél van a Bölcsek Köve, ami alapján bárki azt mondhatja, hogy a kihagyott mozgásformák kárhozatosak? Miért piszkál ezzel a védőnő? Ha felállt a baba a kiságy rácsába kapaszkodva, talán nyomjam vissza? Vagy vegyek egy gyíkot terráriummal, hogy mintát adjon neki a kúszásból?

A baba mozgásfejlődésének megvan a maga jól megalkotott sorrendje. Idegrendszerünk, és az ahhoz kapcsolódó izmaink egy csodálatos és kreatív működési elvet követnek. Ennek lényege az, hogy minden mozgásforma: fej emelése, oldalra fordulás, gurulás, kúszás, mászás – egy újabb mozgásforma alapjául szolgál. A fej emelgetése pl. egyrészt edzi a tarkótáji és gerincmenti izmokat, amelyek így elég izomerővel rendelkeznek majd, hogy a forduláshoz legyen ereje a babának, másrészt beindítják azokat az idegi folyamatokat, melyek szintén kellenek majd a következő mozgásformához.

A mozgáshoz idegrendszeri kapcsolatok kellenek, az idegrendszeri kapcsolatok kialakulásához pedig a mozgás. Ezért lényeges, hogy a baba minden mozgásformát magáévá tegyen, és abban két-három hónapig fejlessze magát. Jellemző például, hogy mielőtt a mászás beindul, a kicsi négykézláb előre-hátra ringatódzik, hintázik – ilyenkor az izmait is erősíti, és egyben sajátos idegrendszeri pályákat épít ki, melyekre szüksége lesz, ha majd elindul négykézláb. Ilyen idegrendszeri háttér a mászáshoz például az egyensúlyérzet, a baba saját testének érzékelése a térben, uralma az izmai fölött. Minél magabiztosabban élheti meg a nagymozgásokban a saját testét, annál jobb alapokkal indulhat a finommozgásoknál. Olyan tanulási zavarokat előzhetünk meg ilyenkor, mint például az írás zavara, nehézsége, vagy a rajzolás éretlensége. Ha azt látjuk, hogy valamelyik mozgásnál többet időzik, piszmog – örüljünk neki, és hagyjuk őt.

Itt megint felháborodhatunk a rajzolás említése miatt. Hisz nem kell, hogy minden gyermek Picasso legyen (ha hivatkozhatok rá egyáltalán, hisz ő sem a figurális ábrázolásról híres). De ebben nem is a művészi fokú ábrázolás, és teljesítmény hajhászása a lényeg, hanem hogy a gyermek által létrehozott mozgás, - legyen az helyváltoztató nagymozgás, vagy egy finom művű kis rajz – visszahat az agyára. Másképp érzékel, és összetettebben gondolkodik az a gyermek, aki három dimenzióban rajzol, mint aki pálcikaembereket. Ezért engedjük meg neki, hogy minden mozgásformánál elegendő időt töltsön! A játszótéri versengést hagyjuk figyelmen kívül, nem az a jó út.

Miért különösen nagy jelentőségű pont a kúszás, és a mászás?

Ezeknél a mozgásformáknál varázslatos pillanatokat él meg, és hasznosít a kicsi agya. A kúszásnál és a mászásnál ugyanis mind a négy végtag egyszerre mozog, nagyon intenzív izommunka mellett a két agyféltekét is össze kell hangolnia, és harmonikusan működtetni az egész rendszert. Ezt nevezhetjük úgy is, hogy megvan a mozgásban a grácia. Az ellentétes kar-láb mozdulatok idegrendszeri pályákat indítanak be, és teszik később automatikussá a mozgást. Tehát kellő gyakorlással a mozgás már magától megy (gyári beállításként működik), és az agyi fejlődés tovább léphet a finommozgások felé. Kúszás, mászás közben a baba teste kényszerül, hogy csípőjét, gerincét stabilan tartsa, később pedig erre a stabilitásra épül majd rá az ülés és a járás. A mozgás összeszedettségének zavara viszont később részképességzavart, és következményes iskolaéretlenséget okozhat.

A keresztezett mozgásformák, mint amilyen a kúszás, olyan agyi tevékenységek kiépülését segítik, melyekben a két agyféltekének összehangoltan kell működnie. Ilyen tevékenység lesz később a beszélgetés, gondolatok megfogalmazása, vagy az olvasás. Tehát a magasabb rendű emberi tevékenységekhez a mozgáson át vezet az út.

A kúszás és mászás három hónapig szokott az uralkodó mozgásforma lenni, és szinte a legfontosabb mérföldkő a baba életében. Ezek a földközeli mozgások azért is fontosok az agyi érés szempontjából, mert a test középvonalán átnyúlnak. A testközépvonalat átlépő, keresztezett mozgás mágikus módon indítja be az agyi fejlődést, és alapozza meg az ülést, ami pedig majd kitágítja a baba számára a világot, új horizontot nyitva!

Segíteni neki azzal tudunk, ha nem siettetjük. Sőt, tegyük számára ezt az időszakot vonzóvá, játsszunk vele kúszós, és mászós játékokat, bújócskázzunk vele a földön, engedjük, hogy a maga teljességében élje meg ezt az időszakot, és használjon ki minden ebben rejlő lehetőséget.

Visszanyomni nem kell a babát, ha mégis idő előtt felállna, viszont gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor, vagy korai fejlesztő tanácsát kikérhetjük ilyenkor. Korai fejlesztő központokban ezek a szakemberek meglelhetők.

A kúszás jelentősége annyira fontos lehet, hogy folynak kutatások a felnőttkori agyi infarktus utáni állapotban való hasznosításáról. Az agy mozgások segítségével fel tudja építeni magát, vagy segítséggel akár újraépíteni.