Készen áll gyermeked a szobatisztaságra?

Születésétől kezdve mi húzunk babánkra pelenkát, mi „kényszerítjük” arra, hogy azt használja, majd egy kis idő után egy másik szokásra szeretnénk rávenni. Ezúttal azonban már egy szigorú társadalmi elvárásnak is meg kell felelnie: nem szabad azonnal engednie jelentkező szükségleteinek, vissza kell tartania addig, míg talál egy ürítésre megfelelő helyet. Nincs két egyforma gyerek, ez által nincs ideális, normálisnak mondott időpont sem arra, mikor áll készen gyermekünk a erre a feladatra. Erősen változó mikor válik testileg és érzelmileg is éretté a bilizésre.

Ahhoz hogy kicsink rálépjen a bilizés útjára, először meg kell értenie ennek a bonyolult belső folyamatnak a lényegét, a menetét, az ok-okozati összefüggéseit:

• Először is éreznie kell az ingert. Tudnia kell, hogy mi az. Amíg kicsink nem tudja elkülöníteni a többi érzéseitől, vagy nem veszi észre ezeket a jeleket, nem érdemes próbálkozni a biliztetéssel.
• Gyermekünknek rá kell ülnie a bilire, illetve tudnia kell ülni a bilin. Először meg kell tanulnia magabiztosan, kapaszkodás nélkül, stabilan ülni, hogy biztonságérzetét megteremtve, tudja majd használni a bilit.
• Bele kell üríteni a bilibe. Nem utolsósorban fel kell ismernie, hogy a bili mire való, vissza kell tartania a kakit, pisit, oda kell mennie, és bele kell üríteni, tehát az ingert és a bilizés okát össze kell kapcsolnia.

Hogy lehet észrevenni, hogy csöppségünk készen áll erre? Nem kell mást tennünk, mint figyelni őt. Az alábbi jelek már árulkodnak arról, hogy kicsink készen áll a szobatisztaságra:

• Képes stabilan megülni egy helyben, lehetőleg minél hosszabb ideig.
• Játék közben szívesen ráül a bilire, próbálgatja.
• Elkezdi érdekelni, hogy mi folyik a WC-ben, követi családtagjait a mosdóba.
• Egyre önállóbb. Nem csak a játékban, de más téren is. Megpróbálja egyedül le- és felhúzni az alsóneműjét, ami a biliztetés szerves része.
• Szeretne már bugyit hordani, játékból felhúzogatja a pelenkájára.
• A kakilás, pisilés jeleit megérezve láthatóan figyel rá, feszeng, izgága lesz, összeszorítja a lábacskáit. Ezeket az érzéseket egyre jobban el tudja különíteni.
• Ha tud már beszélni, szavakkal, hangokkal is jelzi az inger jelenlétét.
• Egyre jobban zavarja, ha tele a pelenkája, igényli, hogy kicseréljék azt.
• Széklete rendszeres. Legalább másfél órán át képes visszatartani vizeletét.
• Fürdés közben játszik: elkezd pisilni, majd visszatartja, majd megint pisil.
• A délutáni csendes pihenő szárazon telik. Bizonyítva, hogy a belek és a húgyhólyag záróizmai már elég érettek ahhoz, hogy kicsink maga döntse el, mikor szeretne üríteni.
• Nem utolsósorban gyermekünknek érzelmileg is készen kell állnia a biliztetésre. Míg nem tudja elengedni a pelenkát, ragaszkodik hozzá, vagy fél a WC-től, inkább csak bátorítsuk, ne de erőltessük.

Bármikor is kezdjük el, fontos, hogy a gyermek saját tempójában haladjon, ne erőltessük vagy sürgessük. Nem utolsó sorban az is fontos, hogy mi is készen álljunk rá, hiszen fel kell készülnünk arra, hogy ez egy hosszú folyamat kezdete, nem egyik napról a másikra zajlik le.

Kép forrása: pixabay.com