"Hasfájós", mondja a népnyelv arra a babára, aki élete első fél évében a megszokottnál sokkal többet sír (a hatodik hónaptól pedig a fogzás lesz minden bajok gyökere.) Sajnos azonban ez a megállapítás, bár lehet alapja, meglehetősen leegyszerűsíti a problémát.
A rengeteg sírást valóban okozhatja az emésztőrendszer éretlensége vagy a belekben felhalmozódott gázok, de ezt ebben az életkorban egyrészt szinte lehetetlen bizonyítani, másrészt pedig gyakran előfordul, hogy a jelenség hátterében egészen más áll.
Ha érezted már magadat rettentő kényelmetlenül, mert egyedül a te gyereked üvöltött a babakocsiban az utcán; ha töltöttél már egész éjszakákat azzal, hogy a kisbabáddal a válladon sétálgattál fel-alá; ha javasolta már egy-egy idősebb rokon, hogy nyugodtan tedd le a kiságyába, pár nap, és "leszokik a hisztiről"; ha felmerült már benned a gondolat, hogy nálad alkalmatlanabb szülőt még nem hordott a hátán a Föld, hiszen a szakirodalom is megírta, hogy minden anya képes a baba sírásából megállapítani, mire van szüksége, te pedig bármivel is próbálkozol, csak sír tovább keservesen - akkor tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.
Felmérések szerint a négy hónaposnál fiatalabb csecsemők 20 százaléka extra sírós. Azokra a babákra mondják ezt, akik legalább három héten keresztül, hetente minimum három napon három óránál többet sírnak. A problémát okozhatja az emésztőrendszer vagy az idegrendszer éretlensége. Az előbbi esetben a baba valóban hasfájós: felpuffad, szelek gyötrik. Ilyenkor szokták javasolni a szoptatós anyáknak, hogy kerüljék a puffasztó ételeket - nem csak a száraz hüvelyeseket, hanem akár a tejtermékeket is -, ha pedig a baba cumisüveges, speciális tápszer használatát próbálják ki.
Ha mindez nem segít, előfordulhat, hogy a túl sok inger zavarja a kisbabát. Ez nem feltétlenül a szülő hibája: könnyen előfordulhat, hogy a mindennapi élet teljesen normális történései is idegesítik a csecsemőt. Ha a szülő ilyenkor elkezd csörgőt rázogatni meg hangosan énekelni, még ront is a helyzeten. Próbáljuk ki inkább az úgynevezett fehér zajt: a porszívó vagy a hajszárító egyenletes zúgása csodát tehet. Kaphatóak ma már az anyaméh hangját utánzó játékok is.
Jó hír, hogy az extrém sírós korszak nem tart örökké, általában legkésőbb négy hónapos korra elmúlik. Eddigre már érettebb lesz az emésztőrendszer, kevesebb étel gyötri meg a baba hasát, és az idegrendszere is fejlődik, már ő maga is igényli, hogy felfedezhesse a környezetét. S bár a sok sírás önmagában nem hat ki a gyerek későbbi fejlődésére, a mód, ahogy a szülők reagálnak rá, annál inkább.
A sokat síró csecsemő minden bizonnyal szenved. Nincs azonban egyedül: vele együtt szenved mindenki, aki vele él. Sokszor előfordul, hogy a kezdeti rossz élmények, az alkalmatlanság érzése, annak megtapasztalása, hogy nem vagyunk képesek megnyugtatni a saját babánkat, alapjaiban rázza meg a szülő-gyermek kapcsolatot.
A kimerült, önmagában csalódott anya a végére egyre ellenségesebben viszonyul a saját gyermekéhez. Nagy segítség, ha ilyenkor van valaki, aki fel tudja váltani egy rövid időre, hogy legalább átmeneti nyugalomra leljen. Mégis, ha sikerül is megszervezni, ott motoszkál a fejében a környezet rosszallása: "Hát Istenem, a csecsemők sírnak, minek szült az olyan, aki ennyit se bír elviselni."
Ezért nagyon fontos, hogy tudd: teljesen normális igény, hogy időnként nyugalomra vágysz! Neked most az anyaság a munkád - márpedig a munkahelyeden is volt naponta ebédszüneted, pedig ideális esetben ott csak nyolc órát töltöttél, nem huszonnégyet. Hogyne merülhetne fel benned, hogy néha csak úgy magad lehess, vagy válthass két értelmes szót felnőtt emberekkel?
A sírós baba ellátása rendkívül kimerítő, a mártír hozzáállással az egész későbbi kapcsolatotokat tönkreteheted. Ne szégyellj hát segítséget kérni, ha úgy érzed, egyedül nem bírod.
Érdekes lesz majd visszanézned ezekre a hónapokra évekkel később. Sok szülőnek csak a gyereke 6-7 éves kora táján áll össze, hogy mi is okozhatta a folyamatos sírást. Örökké elégedetlenkedő vagy épp túlérzékeny kisiskolások szülei gyakran idézik fel, hogy a gyermek már csecsemőkorában is az a típus volt, akinek soha semmi se jó. Az ilyen gyerekek pedig - bár igényelnek némi plusz munkát, és nem mindig egyszerű együtt élni velük - felnőttként akár a hasznukra is fordíthatják ezeket a tulajdonságaikat.
.jpg){kind=small}
