Íme, néhány példa:
- ha munka után egy perc szabadidőnk sem lehet,
- ha nem sétálgathatunk kirakatokat nézegetve,
- ha nem ülhetünk be egy sörre a haverokkal,
- ha nem járhatunk el heti rendszerességgel edzésre.
A párválasztás és egymás megismerése, hasonlít egy felvételi interjú sorozathoz. A kapcsolat elején komoly hangsúlyt fektetünk a megfelelő társ kiválasztására, majd az első egy-két évben egymás megismerésére. Ahogy telnek az évek egyre kevesebb kérdést teszünk fel egymásnak, úgy gondoljuk már kiismertük párunkat. Egyre több elvárást támasztunk, megpróbáljuk saját igényeinknek megfelelően alakítani társunkat. Ebben az időszakban kerülnek felszínre a munkához, a család elvárásaihoz, a szabadidőhöz való hozzáállásunk, ilyenkor kezdődik meg a párkapcsolat finomhangolása. Ebben az egymásra hangolódásban minkét félnek részt kell vennie, ha csak az egyik fél alkalmazkodik, bizony számolnia kell azzal, hogy párja átveszi az irányítást. Feltételeket szab, feladatokat ad, számon kér és irányít. Ne lepődjünk meg, ha életünk kényszer pályára kerül, ha olyan dolgokat teszünk, melyek nem a saját döntéseink eredménye. Nehéz ugyanis meghúzni a határokat, nehéz nemet mondani az imádott kedvesnek. Mégis néha érdemes a sarkunkra állni és „kiharcolni” egy kis szabadidőt.
A munka, a tanulás és a környezetünk (család, barátok) által támasztott feladatok elvégzése után, időt kell szakítanunk saját magunkra is. Meg kell találnunk azokat a tevékenységeket, melyek kikapcsolnak, feltöltenek bennünket. A szabadidőnket mi alakítjuk, mi töltjük meg tartalommal, fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk, melyek fizikálisan és mentálisan is feltöltik szervezetünket. Az energia, ami egy ilyen tevékenység után átjár bennünket, befolyásolja munkahelyi teljesítőképességünket, párkapcsolatunk minőségét, viselkedésünket. Kiegyensúlyozottak, nyugodtak, boldogok lehetünk, ha megtaláljuk az egyensúlyt munka, család és szabadidő között.