A szex misztériuma

"Szeretni és kívánni egymást.....folyamatosan... egyfajta elragadtatás állapotában, amely a szédülés zónáitól való félelelm nélkül folytatódik. Valódi eggyéválást fogsz érzékelni; érezni fogod társadat egész testedben, nem érintkezés, de finom egyesülés útján, amely tested minden pontján érzékeli őt, és úgy járja őt át, mint a mámor, amely hatalmába keríti végre. És végül eljutsz az extázis állapotának küszöbére."  És ekkor már nem vágysz a veszélyre, a tiltott országúti gyorsasági versenyekre, a halálugrásra egy völgy felett, de még túlélési tréningre se jelentkezel, mert megkapod az extázist a szerelemben.

Kierkegard megfigyelése, miszerint "a legtöbb ember annyira sietősen üldözi a gyönyört, hogy túlrohan rajta", talán semmire sem érvényes annyira, mint a testi szerelemre. A szeretők nem azért kerülnek megváltozott tudatállapotba a misztikus szex során, mert a szexből ennyi meg ennyi idő telt el, mert ennyi vagy annyi a súrlódás, feszültség vagy elektromosság, hanem mert a szexuális érzés spontán árad, és együtt sodorja a szeretőket, erőfeszítés nélkül, bármi történjék is. Akkor nem lehet szellemileg belemerülni a jelenbe, ha valaki valamitől fél, szorong, ha belső monológot folytat magával, ha bármi is eltereli a figyelmét. "A misztikus szex egyetlen célja tökéletesen belefeledkezni és belemerülni az "itt és most"- ba. Ahogyan a táncnál a parkettra nincs berajzolva a kezdés és a befejezés pontja, nincs hová menni; a cél: csinálni. A zene megtapasztalása hasonló.  Alan Watts szavai szerint: "Amikor zenét csinálunk, nem az a célunk, hogy elérjünk egy bizonyos pontot, mondjuk, egy zenemű végét. Ha a zenének az lenne a célja, nyilvánvalóan a leggyorsabb játékosok lennének a legjobbak". Ugyanígy, a szexnek sem az orgazmus a célja, ahogy azt sokan tévesen értelmezik. Az orgazmus az a pont, ahol a szervezet már nem bírja tovább az extázist és "kisül", egy kis pihenőt rendelve. Természetesen ez egy fantasztikusan jó érzés, de nem lehet csak ez az együttlétek célja. Szívszorongató az, ahogy a nők, "mert nekik ehhez joguk van" szinte követelik a különböző technikákat arra vonatkozóan, hogyan érhetnék el a hüvelyi orgazmust. Aki átéli ezt az érzést, annak már mellékes lesz, hogy teljesült e a cél, mert a cél a tánc lesz, nem pedig az orgazmushoz való eljutás. Ha az ember alacsony szinten tartja mind az izgalmat, mind az ingerkeltést, és ha túlságosan izgalomba jönne, abbahagyja, és akkor folytatja, amikor megnyugodott, akkor gyakorlatilag addig "táncol," amíg akar. Ahhoz, hogy az ember misztikus élményhez jusson szeretkezés közben, rögzítse, tartsa vissza, állítsa le, szakítsa meg, fojtsa vissza vagy stabilizálja gondolatait. Valójában arról van szó, hogy egy bizonyos típusú gondolkodást kell abbahagyni: a szóbeli, ítélkező, lineáris, a mindent önmagunknak folytonosan kommentáló típusú gondolkodást. Arról már nem is beszélve, ha örökösen elmondjuk, hogy szerintünk mit érez(het) a másik, " ni, hogy tetszik neki"- típusú mondatok. Ezek nemcsak bennünket, de őt is kizökkentik a boldog időtlenség megélésének még csak a lehetőségéből is!

A misztikus élmény akkor jöhet csak létre, ha az ember teljesen spontán belemerül az itt és most-ba, ezt tudatosítja, erre koncentrál és nem gondol semmiféle jövőbeli célra, a nemi megfelelésre, még az érzékek fölötti tudatosság elérésére sem. Vannak olyan gondolatok, amelyek előre megjósolható módon nemi izgalmat és működést gátló érzelmeket váltanak ki ; ezek a bűntudat, a félelem, az aggodalom és az idegesség hangjai. A nemi működést akadályozó gondolatok másik típusa még a figyelmet elterelő külső tényezőkhöz kötődik. (Bejöhetnek a gyerekek, vajon ki telefonálhat stb.) A nemi rendellenességekkel összefüggő gondolatok egy másik csoportjának középpontjában a pár teljes kapcsolata áll. Ahogyan Seymoure Fisher alapos tanulmánya rámutat, a nő orgazmusa szempontjából lényegében a legfontosabb tényező a jó viszony partnerével. Előfordul, hogy szeretkezés közben arra gondol valaki, hogy ennek hogyan kell megtörténnie. "Egy kis ez meg az előjátékképpen, aztán némi közösülés, egy-két ügyes pozíció, amelyek mind a nagy célhoz, az orgazmushoz vezetnek". Ezzel a gondolkozással nem követnek el semmi "rosszat", csak éppen megfosztják magukat az "itt és most" átélésétől, hanem mindig valami terv szerint egy végpont felé haladnak. A dolog akkor megy a legjobban, ha az ember nem csinál semmit, csak hagyja, hogy a teste spontán, a saját érzései szerint mozogjon. Ezt úgy a legkönnyebb megérteni, ha arra gondolunk, hogy a lélegzésünket se tervezzük meg, nem irányítjuk, oda se figyelünk, mégis megtörténik, automatikusan és vég nélkül, erőfeszítés nélkül, anélkül, hogy bármit is tennénk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feküdjünk ott, mint egy darab fa, hanem azt, hogy az ember hagyja, hogy a teste azt csinálja, amit akar, anélkül, hogy szándékosan irányítaná, vagy gátolná. Maga az erőfeszítés, az akarat, a törekvés, hogy így meg úgy csináljuk, no és a cél az, amelyek megakadályozzák, hogy elérjük a misztikus élmény megváltozott érzelmi síkját. Amikor az ember valami elképzelést próbál követni azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie a szexnek, az a baj, hogy bármennyire rugalmas és újító is a forgatókönyv, a szex idővel rendkívül unalmassá válik, az újdonság hajszolásává csökevényesedik. "Amikor két ember meghatározhatatlan időre összekapcsolódik és belső kommentár nélkül képesek érezni kapcsolódásukat és egymás reakcióit, akkor éppoly könnyedén, ahogy lélegeznek, a testük szent táncba kezd. Elragadja őket az áradó, erőfeszítés-mentes, egyre duzzadó hullám, a soha véget nem érő hullámzás, amelyben pontosan azt teszik egymással, amit kell..." (Louis W. Meldman: Misztikus szex)

Fotó: moni.sertel: Love