Olvasók(k) I. (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Öt részes cikksorozatunk központi témája az olvasás, illetve gyermekkorban kialakuló szövegértés problémája lesz. Megpróbáljuk feltárni napjaink olvasási szokásait, az ezekből adódó nehézségeket és kérdéseket, amelyekkel szembe kell néznünk szülőként, tanárként. Arra keressük a választ, hogy miért kell, hogyan tudjuk megszerettetni az olvasást már egészen fiatalon?

A legfontosabb annak az alapvetőnek tűnő feltevésnek a tisztázása, hogy az olvasás valóban hasznos, érdekes, jó tevékenység-e? Bizonyára mindenki könnyedén, sőt, meggyőződéssel bólintana erre, azonban korunk olvasási szokásai nem igazolják az általános meggyőződést. A legtöbb szülő a pedagógusok feladatának tekinti az igényes olvasóvá nevelést, akik szintén tovább, a magyar szakos tanár órájára utalják azt, aki pedig vért izzad a tananyag átadásán.

Az irodalom kultúraközvetítő, hagyományörző szerepe vitathatatlan, így ismerete a műveltség és tájékozottság, hovatovább esztétikai ítélőképesség egyik kritériuma. Bár a jó pap holtig tanul, mégsem száműzhetjük az egész kérdéskört a kultúra fellegvárába, egyetlen célként ezt a feladatot ragadva meg. Az általános tapasztalat szerint az iskolai irodalomoktatás szerepe jórészt korlátózódik a gyakorlati célokra, tehát a kötelező anyagra, az érettségire való felkészítésre.

A jelenlegi magyarországi oktatás kompetencia központú, ami azt jelenti, hogy nem konkrét ismereteket határoz meg a tanítás céljaként, hanem fejlesztendő képességeket. Az egyik ilyen kiemelt terület a szövegértési kompetencia, amely nyilvánvalóan kiemelt fontosságú. A helyes szövegértés nem csupán az irodalmi műalkotások megértését jelenti, hanem bármilyen szöveg, így a történelem, biológia, vagy bármilyen másik tantárgy szövegeinek értelmezését is. Fejlesztése mégis csupán az irodalom illetve nyelvtan órákon (utóbbin ritkábban) valósul meg, illetve a középiskola kezdetére teljesen abbamarad. Kiszakadva az iskola padjaiból, gondoljuk meg milyen nehézségeket okozhat egy jogi szöveg elolvasása, vagy az adóbevallás elkészítése! A probléma, mint látjuk, mélyen gyökerezik.

Tehát az olvasás nyilvánvaló kulturális szerepén túl egy sokkal praktikusabb céllal is bír, tudniillik a jó szövegértés kialakításával. Ez olyan láncreakciót indít el, amely aztán a szövegalkotásra (fogalmazás), tanulásra (szakszövegek értelmezése), kommunikációra (helyes beszéd, szókincs), esztétikai érzékenységre (kritikai meglátások, mitől értékes egy mű), etikai belátásokra (minták és eszmék) és egy sor másik kompetenciára jótékony hatással van.