8 évesek a fiaim, és szeretünk olvasni. Nem mondhatom, hogy ők is imádnak, de szeretik élvezni a sikert, amikor 2-3 oldalt elolvasnak.
Mivel az ikrességük ellenére teljesen különbözőek, ezért is hívom őket egyszerre született testvéreknek, egészen más könyveket bújnak.
“A” magzatom imádja a vicces könyveket. A négyszögletű kerek erdőt egy hétvége alatt kiolvasta. Emlékszem, amikor én is olvastam 9-10 évesen, és ugyanígy kacagtam hason fekve, ahogyan Ő. Azóta is visszamondja a poénokat, és 2+2 továbbra is 5. Aztán jött az Alsógatyás kapitány, ami annyira jól sikerült a nagy betűivel, színes oldalakkal, apró kis küldetésekkel, hogy amikor már nem akar olvasni, akkor is folytatja. Nagyon jó látni, ahogy belemerül, és nem jön ebédelni, és nem akar lefeküdni, mert még olvas. És persze a végtelenül sok Kufli könyv amivel az egész olvasás beindult. Nekem az agyamra megy, de Ők imádják. És valójában az első kiolvasott könyve is egy Máshogyoszkóp volt. Ő már abban a fázisban van, hogy ha hosszabb útra indulunk, akkor könyvet tesz a kocsiba magának, és csak azt hallom, hogy röhög mögöttem.
A “B” magzatom ennél nehezebb dió volt, bár neki az olvasás sokkal nehezebben ment mint a tesójának.. Próbálkoztam Janikovszky Évával, de Ő csak nekem volt vicces, úgyhogy amíg neki nem tetszik, az én polcomon is elfér. Kíváncsian bújt a tesójához, amikor Lószerafinon kacagott, de mivel az előzményekről lemaradt, így nem is értette pontosan, hogy a min nevet. Próbáltak egyezkedni, hogy olvassa neki hangosan a tesója és akkor majd Ő is élvezi, de persze nem. Veszekedés nélkül olvasni sem lehet ebben a korban.
Viszont imádja a tudományt és a Minecraftot. Úgyhogy lett 1-1 tudományos és Minecraftos könyv. Persze nem a tudományossal kezdte el az olvasást… DE! Megszerette végre, és már érti, hogy mi minden jó az olvasásban. A Jézuskának már ilyen könyvet is írt a levélben, nem csak Legót. Bár a mindennapos Minecraftot nehéz megúszni, most már nem csak úgy épít, bele a nagyvilágban, hanem előtte kinézi a könyvből, amit szeretne, elolvassa, hogy mi a menete, és nekiáll. Közben megáll, fellapozza a könyvet, újra olvas, és csinálja tovább. Szünetben például csak akkor volt Minecraft, ha elolvasott belőle egy oldalt. A tudományos könyvet is elkezdte olvasni, és sokáig azt gondoltam, hogy abban csak a képeket nézegeti. Aztán a semmiből elkezdi mondani az enzimeket, meg a légköri nyomást, és nem newtoni folyadékokat említ. Sokáig büntetésként tekintett az olvasásra, mostanában már inkább ajándék, és élvezi, ahogy kinyílik a világ, és új dolgokat tanul.
Ekkora gyerekeket nem könnyű rávenni az olvasásra. Nem emlékszem, hogy nálam ez hogyan volt. De valahogy nagyon jól sikerült, mert a magyar fakultáción a feladott összes könyvet elolvastam, és egyedül Szent Péter esernyője volt rám olyan hatással, hogy mélykómába kerültem alatta.
De olvasás gyakorlás az is, amikor együtt főzünk, és olvassa nekem a hozzávalókat, tennivalókat. Az is olvasás, amikor felirattal nézünk egy olyan mesét, amit kívülről tudunk. Az is olvasás, amikor megnézi, hogy mennyi cukor van a műzliszeletben. És az is, amikor a lakberendezős újságokat lapozgatja, aztán megkérdezi, hogy milyen az a vízteres kandalló.
Mostanában levelet írunk egymásnak. Beledugom a tolltartójába, és nap közben valamikor megtalálja. Csak annyit írok, hogy nagyon szeretlek, legyen szép napod, drukkolok a matekra, stb. De azt is olvassa, mert nap végén elmondja, hogy tök jó volt anya, köszi.
Nehéz volt, de megtaláltuk mindenkinek azt a témakört, ami segít nekik elindulni az olvasás csodás ösvényén. Megállás nincs, csak néha pihenő, amíg azt is elolvassuk, ami kötelező, és nem annyira érdekel. De ilyenkor pont az motiválja őket, hogy utána olvasunk olyat is, ami érdekes, izgalmas, kreatív, tudományos, állati vicces, megható, különleges, vagy épp unalmas, ami után olyan jó lefeküdni aludni.
Képünk illusztráció. Forrás: Aline Dassel képe a Pixabay -en.
.jpg){kind=small}
