Szerintem az emberi életnek négy fő mozzanata van. Az első az, amikor az Apa és az Anya szeretete megteremti az embert. A második az, amit születésnek hívunk. Amikor a védett anyaméhből a szülőcsatorna küzdelmei után meglátjuk a napvilágot a boldog gyerekkorba érkezve. Csodálatosan szép a világ és hiszünk álmaink valóságában. Majd észrevesszük, hogy álmaink ebben a világban nem megvalósíthatók.
Vagy mi nem férünk bele ebbe a világba?
Más világra vágyunk, aztán rájövünk, hogy a világ állandó. Álmunk nem férhet bele teljesen. S vágykötegünk egyre merészebben cikázik ide-oda, majd egy óvatlan pillanatban leszakad rólunk. Kihúzódik a nagy gyom, ami egészen eddig elnyomta igazi belsőnk szándékát. Ekkor nem egészen tudjuk még, mik vagyunk. Még két érzésünk van, amiben énünket keressük, de hamarosan a helytelen végleg elszárad, s felszabadult, magára talált lelkünkben már csak egy köldökszerű csonk emlékeztet az egykori végtag leválására.
Ez a harmadik, talán legfőbb születésünk. Ekkor fordulunk vissza Istenhez. Elkövetjük a "halálos jót", ettől kezdve akarva-akaratlanul isteni utunkat követjük, figyelmeztet erre a régi seb. Istenünk fölkarol, és új emberként járjuk életünket.
Aztán eljön negyedik megszületésünk, amit földi szempontból halálnak hívunk, mikor a sok-sok fájdalmas szülőcsatorna után megérkezünk a végtelenbe.
Én már háromszor születtem meg.
Én már megtaláltam énemet.
Anya és Apa megteremtettek.
Megszülettem Keszthelyen.
Szentbékkállán belekezdtem a megvalósíthatatlan vágyba.
Öttömösön kerestem igazi lelkem szándékát intenzíven vergődve a régi és az új között.
Erdőkertesen magamra találtam és harmadszorra is megszülettem.
Felülről Isten segített, alulról gyermekeim adtak erőt: ők álmaim realitásai.
Én ne lennék felelős felnőtt???
A cikksorozat további részei:
Mégis kinek a gyereke?
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 1. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 2. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 3. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 4. rész
Mégis kinek a gyereke? - a Nagymama története
Mégis kinek a gyereke? - több nézőpontból
Mégis kinek a gyereke? - az Apuka írása |
Történetünk a Felnőtté Válás.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Iskolás lesz a gyermekem?
Következő hír
Gyere, megtanítalak úszni!
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (4 - 1)
kyree
#4
2011. július 01. 13:38:37 | péntek |
En ertem ezt,de sokan nem!
Kivanom,h minel hamarabb magatok mellett tudjatok gyerekeiteket!
|
|
|
|
||||
741
#3
2011. június 23. 18:30:16 | csütörtök |
Drága nearpad!
Látja nem titkosítottam az adatlapomat eddig,mindenki hozzáférhetett,mint ahogy Ön is tette, tehát igaz az őszinteség, nem bújtam el. Minden mondatomért cselekedetemért felelősséget vállalok.Már titkosítottam,h hasonló emberek gúnyt ne próbáljanak űzni. Tisztelettel :Bóna Mária
|
|
|
|
||||
nearpad
#2
2011. június 23. 13:34:18 | csütörtök |
Kedves "741"!
Azt írja az adatlapján, hogy "az őszinteség a lényeg", az email címe pedig maria.bona@freemail.hu Ezzel kapcsolatban kérdezném, Ön nem véletlenül Bóna Mária, azaz a nagymama? Mert akkor ugye az érintettség okán... Meg hát milyen őszinteség az ilyen rejtett őszinteség? Ez ugyanaz, mint Szepeg Tibet, aki a cikk szerzője, ugye? És hát mindenki a maga lovát dícséri. Felhasználónév: 741 E-mail: maria.bona@freemail.hu
|
|
|
|
||||||
741
#1
2011. június 22. 21:10:48 | szerda |
Nagyon tetszik,lehet rajta gondolkodni!!!
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}