Eljutni a szeretetig

Kapcsolattartás az ex-szel

A gyermekeket nevelő családok a válás után, ha akarják, sem tehetik meg, hogy örökre búcsút mondjanak egymásnak.  A férj és feleség is szülői szerepben van, és mindkét félnek joga van a gyermekéhez, gyermekeihez, függetlenül attól, hogy miben egyeznek meg, vagy mit ítél a bíróság a gyermekek elhelyezése ügyében. A láthatás, találkozások, a gyermekekkel kapcsolatos nevelési kérdések arra kényszerítik a szülőket, hogy valamilyen módon egymással is élő kapcsolatot tartsanak fenn.

Ez a kapcsolat lehet viharos, állandó vitákkal tarkított, lehet csendesen utálkozó, lehet hűvösen távolságtartó, de korrekt, lehet baráti, és lehet egyenesen szeretetteljes.

Többnyire a válás jogi rendezése után még hosszú idő, mire kialakul egy jó együttműködés. Eleinte, különösen hosszabb együttélés után, a felek sokszor még a régi rutin szerint viselkednek. Az elköltözött fél „hazajár” a korábban közös otthonba, természetes, hogy kulcsa van, esetleg gond nélkül benyúl a hűtőszekrénybe, míg a másik fél esetleg kimossa a volt társa szennyesét, és így tovább. Megosztják egymással örömeiket, gondjaikat. Sokszor ugyanazok a kisebb, nagyobb viták kerülnek elő, amiket a házasság idején nem sikerült megoldaniuk. Az elgyászolás ideje elhúzódik, hiszen nem történik meg a valódi leválás. Az érzelmek ellentmondásossága is nehezíti ezt, szeretet és gyűlölet érzelmei feszülnek egymásnak, megnehezítve az együttműködést.

Más esetben kifejezett ellenségeskedés, gyűlölködés van az elvált felek közt, és az is megtörténhet, hogy a gyerekeket eszközként használják harcok során. Jó esetben ez csak egy átmeneti idő, és az idő múlásával lecsillapodik mindkét fél. A viharos időszakot lassan egy kompromisszumokra törekvő megbékélés váltja fel.

Ha sikerül eljutni a válási gyász feldolgozásáig, akkor el lehet jutni egy együttműködő kapcsolatig. Vannak olyan párok, akik egyenesen egy szeretettel teli kapcsolódásban vannak, noha megtörtént a leválás és akár van már új párjuk is, vagy legalábbis készen állnak annak fogadására. Ezeknek a pároknak a beszámolói szerint, amikor végre megengedték maguknak, hogy szeretetet érezzenek a volt házastársuk iránt, óriási energiák szabadultak fel bennük. Nem pusztán attól, mert megszabadultak a neheztelésüktől, és szeretetet érezhettek, ami önmagában véve is felszabadító érzés, hanem azért is, mert ekkor kapták vissza a múltjukat, hiszen mindaddig, amíg nem tudtak szeretettel gondolni a volt társukra, addig saját, házasságban eltöltött éveikkel kapcsolatosan is ambivalens érzelmekkel viszonyultak.

A gyermekek szempontjából is ez a legszebb, ami történhet: ekkor kapják vissza lelkükben elveszített szüleiket. Megadják maguknak is a jogot a szeretethez, amit addig csak zavarodottan, bűntudattal tehettek.

Ha egy párnak sok hányattatás után sikerül visszahoznia a megtépázott kapcsolatba az elveszett szeretetet, elmondhatja magáról, hogy igazi nagy tettet vitt véghez, és méltán büszke lehet erre. Természetesen ez a szeretet már egy átalakult szeretet, amelyben benne van egymás tisztelete, a közös múlt megbecsülése, a közös értékek tovább éltetése, a kapcsolat során való személyes fejlődés elismerése, ugyanakkor már nem szerelmi alapú érzelem. Sokakat a félelem akadályoz abban, hogy megengedjék maguknak a szeretetet, mivel félnek a sérüléstől félnek a fájdalmaktól, az esetleges visszaeséstől. Ezért elkerülhetetlenül fontos a válás után a feldolgozás, elengedés.

Ha ez megtörténik, semmi nem állja útját a szeretetnek.


Válás és újjászületés szeminárium: www.juliavagyokesvalok.hu

A szeminárium vezetői trénereket is kiképeznek, akik önállóan vezethetnek VÚ szemináriumokat az ország különböző területein. Jelentkezés: magdolna.singer@gmail.com