Beilleszkedés a közösségbe

A legegyszerűbb a dolga annak a boldog  nyugdíjasnak, akit öreg korára gyermekek és unokák népes hada vesz körül nagy szeretettel. A második csoport az eleve egyedül élők, Őket az élet a hosszú magány alatt, már megedzette, róluk már minden lepereg. A harmadik az, aki a munka elvesztésével (nyugdíj) a talajt is elveszítik maguk alól. A biztos megélhetés megszűntével „élete párja” a „legszebb éveket áldoztam neked életemből   felkiáltással” lecseréli fiatalabbra. A család többi tagja meg szelet vesz a világ négy tája felé, mint azok a bizonyos rágcsálók a süllyedő hajóról. Még szerencse, ha nem teszik ki az ajtó elé, szaporítva a hontalanok népes táborát.

Nos, ekkor kell magunkban minden ellenérzést leküzdeni, és segítséggel, vagy anélkül utánanézni, hogy a környékünkön, milyen lehetőség van.
Mint ”tősgyökeres józsefvárosi lakos „(A hetedik kerületben, már honvágyam van!), magamból kiindulva végigjártam minden elképzelhető fórumot. Kezdve a kerületi szociális irodától a Józsefvárosi Családsegítő Szolgálatig, ahol például 61 évesen rászabadítottak az internetre és evvel együtt az emberiségre! Az ott dolgozó ifjú hölgyek fülön fogtak ˙(hiába tiltakoztam, kézzel-lábbal, hogy eddig sem tudtam írni sem olvasni, mert ezt más megtette helyettem) közölték,hogy addig nincs menekvés, amíg valamit nem művelek a számítógéppel (szépen leírták, hogy bal egér,meg jobb  egér) amiről, addig  tuti  megvoltam győződve, (hogy a spejz lakója és szereti a sajtot)

Biztosan szépségemnek, és a belőlem eredő természetes szerénységnek köszönhető, hogy, szociális jellegű problémáimat, a mindenkori lehetőségeknek megfelelően próbálták megoldani. És ez a jó kapcsolat évek óta fennáll! Sok mindent köszönhetek nekik!
Megismertettek a „Csoport-téka egyesület” nyújtotta lehetőségekkel is, ahol az ott dolgozó munkatársak kortól függetlenül (nyugdíjasoknak is) önéletrajzírástól kezdve a lehetséges átképzési lehetőségekig. munkahelyek bemutatásán keresztül egészen az elhelyezkedésig egyengetik a hozzájuk fordulók útját.
A Családsegítő szolgálat által jutottam el a nyugdíjas klubba. Itt sikerült érdeklődésemnek megfelelő elfoglaltságot találnom

Másnak nem fontos ezt az utat végigjárni, egyből meg kell keresni a hasonló világi, vagy egyházi intézményeket, ahol, ha van szabad hely, szeretettel várják az új jelentkezőket.
Egy ilyen közösségbe beilleszkedni akaró embereknek azért el kell gondolkodni azon, hogy miután ő az új ember, neki kell alkalmazkodni a már működő közösséghez! Mely szerencsés esetben úgy működik, mint egy nagycsalád, különböző korú, műveltségű, habitusú emberekkel. Meg kell felelni néhány alapvető követelménynek, hogy a későbbiekben súrlódásmentesen tudja napjait tölteni.

Legelőször is olyan kézenfekvő dolog, mint a szappan és a dezodor ismerete és használata.
Ne akarjuk mindenáron saját kedvtelésünket másokra erőszakolni  például ne bömböltessük a televízióban a kívánságműsort, mikor lehet, hogy klubtársunk mást szeretne hallgatni. Ne alakítsunk ki klikkeket, ahol, mint a vetési varjak rosszindulatú károgással, lehetőleg mindig, az ott nem tartózkodót szapulva a háta mögött, szemébe persze mosolyogva fejtjük ki véleményünket.
És egyet soha nem szabad elfeledni, hiába „Tied” a klub, de ne vidd haza!
Ez csak egy- két példa a rosszra, de hála istennek nem ez a jellemző.
Ha ezeket az ötleteket magunkévá tudjuk tenni, biztosan kellemesen problémamentesen telhetnek napjaink a megfelelő közösségben.