Nem harap a számítógép

Munkánkhoz nem kellett, és ha nem kell, akkor mi a fenének tanuljak meg rajta, majd hülye leszek drága szabadidőmet a helyi alkoholeladásra szakosodott helyiség látogatása helyett ilyen marhaságokra használni.

Teltek-múltak az évek és egyszer csak észrevette az ember, hogy olyan nyelven kezdenek beszélni a nála fiatalabbak, amiből ő egy kukkot sem ért! Pedig egy kis utánajárással nem mélyült volna egyre inkább a szakadék közte és fiatalabb kollégái között. Tehát sokan úgy érezték, megváltás a nyugdíj. Szép kényelmesen bezárkóztak a maguk köré épített vártorony falai közé. Ahol csend, béke, nyugalom (elbutulás) honol.

No most itt van az eb elásva, hiszen az unokák is egész nap a számítógépet verik. "És még ezt sem tudod" felkiáltással, már nem is vagy érdekes a számukra. (utána a hátad mögött néhány cseppet sem elismerő félreérthetetlen mozdulatot téve a homlokukra, néhány jellemző körkörös mozdulatalttal).

Előbb-utóbb elveszti az ember a kapcsolatot a külvilággal és utóléri az információs analfabétizmus. A különböző elektronikai berendezések használatának a nem ismerése - a rádiótelefontól a távirányítón át a számítógépig - a mindennapi életünkben is gondot okoz, mivel a kitudja hányadik generációs programoknál járó multinacionális cégek már nem tudnak annyira lehülyíteni gépeket, hogy azt a korosztályunk is megértse.

Tehát ha a hegy nem megy Mohamedhez... Nekünk kell valamit elkövetnünk, leküzdvén határtalan lustaságunkat „mindhalálig tanulunk” felkiáltással keríteni kell egy olyan ingyenes (kizárólag nyugdíjasok számára induló tanfolyamot), ahol megismertetik az embert az alapfogalmakkal. Például az egér nem egy sajtot evő állat és a winchesterrel nem csak egymásra lövöldöznek a „boldog vadnyugaton”, a rossz és a jó bácsik. És ha eddig nem szöktünk meg, akkor sok gyakorlással megnyílik az „információs sztráda”. Szép  sorjában, mint a „három kismalacban” a farkas, először egyik lábunkat dugjuk be, majd a másikat.

Megtanulhatunk szép lassan írni-olvasni, mindjárt lehet Szuahéli-földön élő régen látott rokonainkkal levelezni esetleg  telefonálgatni. Újságokat, programokat, mi, hol, meddig van nyitva, hol árulják, stb. Egy csomó időt és fáradtságot spórolhatunk meg magunknak, mert a számítógépen az információk áradatát megtalálhatjuk különböző honlapokon, minket érdeklő témákat tudunk fellapozni, egyszóval kitárul előttünk a nagyvilág, kinek-kinek érdeklődése szerint. Gyakorlatilag mindent megtalálhatunk, ami érdeklődési körünkbe belefér. Minél többet foglalkozunk a számítógéppel, annál inkább megbarátkozhatunk a kezdetben „szörnynek” titulált masinával.

Ha be akarunk ruházni, nem kell mindjárt a legdrágább csicsa-micsa ketyerét megvásárolni, attól nem leszünk okosabbak. Kell keresni egy szimpatikus, számítógép javítással is foglalkozó üzletet (lehet, hogy épp a tizenharmadik lesz). Nem szabad feladni a reményt, nekem is sikerült! Ahol nem röhögik ki az ember tudatlanságát, ott tanácsot is adnak és az ember pénztárcájának,igényeinek megfelelően tudnak ajánlani egy kezdőnek megfelelő masinát! Friss zsákmányunkat hazacipelve, kérésre általában be is üzemelik. És máris otthonunkban a világ!

Miután túlestünk az újdonság adta lelkesedésen és kihúzzuk a fejünk alól a gépet, amelyen napokon keresztül aludtunk, utána szép csendesen berendezkedhetünk a rendszeres napi használatra. Ne feledjük el, hogy soha sem a számítógép a „hülye” legfeljebb mi közelítettük meg rosszul a minket érdeklő témát és ilyenkor szokott lenni a galiba. Ha nem boldogulunk sehogy sem (ez nem anyós, hogy rúgásra indul), akkor érdemes inkább hozzáértőt megkérdezni, mint összevissza nyomkodással esetleg nagyobb galibát okozni.

Minden kedves, bátor nyugdíjasnak kellemes tanulást, jó szórakozást kívánok!