Szerintem az egyik legfontosabb, amit egy gyermeknek meg kell tanulni az, hogy hogyan kell tanulni. A módszeren van a hangsúly. Olyan módszert kell a kezébe adni, amit egészen a felsőoktatásig alkalmazni tud majd. Mivel az iskolában a tanulást, mint módszert nem oktatják, ezért nekünk szülőknek jut ez a feladat.
Milyen tanulási módszereket taníthatsz meg a gyermekednek?
Ez attól is függ, hogy milyen típusú a gyermeked. Vannak vizuális típusok, auditív, vagyis hallás után tanuló típusok, valamint kinesztetikus típusú gyerekek. És vannak olyanok is, akiknél ezek a típusok keveredhetnek.
Ahhoz, hogy a gyermekednek segíteni tudj, meg kell őt ismerned. Tudnod kell, hogy ő maga melyik típusba tartozik.
Vizuális típusú gyermekek
A vizuális típusokat onnan ismered meg, hogy szereti a színes rajzokat, ábrákat, könnyebben megjegyzi a tananyagot, ha a tanár felírja a táblára. Az ilyen gyermekekre jellemző, hogy már kiskorában is könnyen tájékozódik, szeret rajzolni, szeret fényképezni és így megörökíteni az élményeit. Segíthetsz neki különböző jegyzetekkel, színes post-it lapokkal és azzal, hogy leírjátok, lerajzoljátok a tanulnivalót. Készítsetek különböző szemléltető eszközöket, ábrákat, amiket vissza tud majd idézni magában, amikor felelésre kerül a sor.
Auditív típusú gyermekek
Az auditív gyermekek legjobban úgy tud tanulni, ha meghallgathatja a tananyagot. Mindegy, hogy közvetlenül a tanártól vagy oktatóvideó segítségével, a lényeg, hogy hallás után tudja leginkább rögzíteni a tanulnivalót. Onnan is felismerheted az auditív gyermeket, hogy rendkívül könnyen megtanulja a dalszövegeket és sokat beszél, mivel szinte mindig hangosan gondolkodik. Neki úgy segíthetsz, ha bevezetitek a hangos tanulást, vagyis hangosan mondja fel minden esetben a leckét. Játszhattok olyat, hogy a gyermeknek el kell magyaráznia valakinek a tananyagot, így könnyebben összefoglalja és elmélyíti a tanulnivalót.
Kinesztetikus típusú gyermekek
A kinesztetikus típusú gyermekek közé azok tartoznak, akik szinte soha nem tudnak egyhelyben maradni. Nagyon könnyen felismerhetők, hiszen állandóan mozog valamelyik testrészük, matatnak vagy éppen a kezükben tartanak valamilyen tárgyat, amivel hevesen gesztikulálnak. Ők azok, akik könnyebben tanulnak, ha mozoghatnak közben. Próbáljátok ki, hogy a tananyag felmondása közben megengeded neki, hogy fel-alá járkáljon, gesztikuláljon és magyarázzon, mint egy tanár. Ha szívesen csinálja, akkor biztosan ebbe a típusba tartozik. Úgy segíthetsz neki, hogy megteremted azt a fajta nyugodt környezetet, amikor semmi nem vonja el a figyelmét, nyugodtan beszélhet hangosan, nyugodtan mozoghat és magyarázhat, így sokkal könnyebben elsajátítja a tananyagot.
Mi a helyzet akkor, ha a gyermek nem csak egyféle típusba sorolható?
Itt jön a képbe a szülő. Neked kell felismerni, és adott esetben kikísérletezni, hogy gyermeked melyik típusba tartozik. Türelemre és következetességre van szükség. Ki kell próbálni egy-egy módszert és ha valamelyik megtetszik a gyermeknek, akkor abba az irányba kell elindulni.
A lényeg, hogy szülőként ne ragadj le ott, hogy leülteted a gyermeket az asztal mellé és ráparancsolsz, hogy tanuljon. Az sem segít, ha azt mondod neki, hogy addig nem kelhet fel, amíg nem végez. Ebből csak szenvedés lesz. Tedd a tanulást élvezetessé, alakítsatok ki olyan környezetet, ami inspirálja a gyermeket. Ennek köszönhetően már kiskorban megtanul tanulni, nagyobb korában pedig igazán hálás lesz érte.
Kép forrása: Julia M Cameron fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
