Ne engedjük idősek otthonába a szüleinket, még akkor sem, ha ők úgy gondolják, ezzel segítenének. Az ő életük is sokkal boldogabb lesz az unokák közelében, és nekünk is elkel a segítség a gyermekek körül, nem beszélve a tapasztalt és bölcs nagyszülők jótékony lelki hatásáról. Ha együtt él az egész család, erősödik a családi közösség, gondjainkat is megbeszélhetjük, és segítenek átörökíteni a hagyományokat. Akik viszonylag nagy házban élnek, probléma nélkül be tudják fogadni a nagyszülőket. Gondoljunk bele, ha ők felneveltek minket, mi is tartozunk annyival, hogy segítünk nekik, amikor szükségük van erre.
Természetesen az összeköltözést nagyon alaposan át kell gondolni minden érintettnek, hiszen mindegyik generációnak mások az igényei, és ezzel naponta szembesülni fogunk. Legelső lépésként a férjünkkel, feleségünkkel beszéljünk erről, mindenki mondja el, hogyan képzeli el az együttélést.
A tartósan beteg, ápolásra szoruló idős hozzátartozókat csak akkor vegyük magunkhoz, ha részt tudunk venni gondozásunkban. Mindenképpen még a költözés előtt tisztáznunk kell, mire van szükségük és mi mit tudunk ebből vállalni. Amennyiben segítségre szoruló szüleink inkább a saját lakásukban maradnának, akkor meg kell szervezni a házi gondozást és az ebéd házhoz szállítását.
Az összeköltözést addig érdemes lebonyolítani, amíg még szellemileg és testileg fittek a nagyszülők, hiszen meg kell szokniuk az új környezetet.
Az összeköltözésnek a betegségen kívül egyéb okai is lehetnek. Egyetlen idős embernek sem jó, ha a házastárs halála vagy válás következtében egyedül marad egy nagy lakásban, melyet nem tud fenntartani.
Az a nagyszülő, aki ”rászánja magát erre a bátor lépésre” azaz a gyermekei házát választja otthonául, feltétlenül ragaszkodjon a külön lakrészhez. Legjobb megoldás egy apartman kialakítása a házon belül saját konyhával, fürdőszobával, amennyiben erre van lehetőség. Ha közös a lakótér, mindenképpen gondoskodjunk külön szobáról az időseknek, amit csak ők használnak, és vissza tudnak vonulni, amikor pihenésre van szükségük.
Mielőtt összeköltöznénk a nagyszülőkkel, feltétlenül beszéljük meg, ki mit vár el a másiktól. Legyünk tekintettel arra, hogy mindenkinek megvan a megszokott életstílusa . A gyerekeknek is magyarázzuk el, hogy mindenkinek egyenlő jogai vannak, nem szabad úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ”mi vagyunk a befogadók és az idős hozzátartozók csak húzzák meg magukat”.
Fontos, hogy meghatározzuk a napi együttélés szabályait. Legjobb, ha az unokák nevelése továbbra is a szülők dolga marad. Ettől függetlenül nem baj ha a nagypapa, és a nagymama, kissé kényezteti unokáit, de ha úgy érezzük, hogy túlzásba viszik, üljünk le, és beszéljük meg. Lehetőleg előre egyeztessük, mit szabad a gyerekeknek megengedni, és mi az, amit nem.
A szabadidő eltöltése, nevelési kérdések, a bevásárlás, a háztartási kassza témái feltétlenül kerüljenek terítékre. Sokszor az öregek némileg besegítenek a családi költségvetésbe, ezért azt is tisztáznunk kell, mennyit fogadunk el, ha egyáltalán szükség van erre. Sok sértődést, félreértést elkerülhetünk, ha a vendégfogadás szabályait is megbeszéljük
Az idősebb szülők figyeljenek oda, hogy ne kezeljék „gyerekként” felnőtt utódaikat, mert könnyen veszendőbe mehet a fiatalok keményen kiharcolt függetlensége. A nagymamák többsége hajlamos az unokákkal egy szinten kezelni gyermekeiket, szeretik megmondani, mit és hogyan csináljanak. Annak érdekében, hogy ne térjen vissza a régi „szereposztás”, tisztázzuk egymással, mik azok a dolgok, amikbe inkább ne szóljanak bele.
Ha mi, vagy a nagyszülők nem szeretnénk az összeköltözést, vagy nem megoldható a szoros együttélés, akkor próbáljunk a közelünkben lakást keresni nekik. Ennek a megoldásnak is számos előnye van: „elérhető közelség”-ben vagyunk, miközben mindenki megtarthatja teljes függetlenségét, valamint nincs tetemes útiköltség, így nagyon gyakran meglátogathatjuk egymást. Ha ezt a megoldást választjuk, feltétlenül legyen kulcsunk a lakásukhoz!
Kép: www.foter.com
.jpg){kind=small}