A példaképek köztünk járnak

Ági egy kisfiú (8,5) és két kislány (7,5 és 2,5) édesanyja. Napjaik hasonlóan mindenki máséhoz rendkívül zsúfoltak, iskola, óvoda, foci, matek, aerobic, fejlesztő órák, anyukájuk mégis aktív munkatársa a családi vállalkozásnak.

Még a gyerekek megszületése előtt a helyi Takarékszövetkezetben dolgoztam. Sokat is agyaltam, miből fogunk élni, ha már gyerekeink lesznek. Ilyenkor a férjem mindig azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, ő mindig fog találni nekem munkát.

Ági érettségivel a zsebében, kisgyerekkel a karján, nekiállt a családi vállalkozás adminisztratív feladatainak. Nulláról kezdte, hónapról hónapra sajátította el a szükséges számítógépes programok használatát és a vállalkozáshoz kapcsolódó ismereteket.

Gabonatermeléssel és szarvasmarha hízlalással foglalkozunk. Mivel a mezőgazdasághoz nem konyítottam, egyértelmű volt az adminisztráció. Mégiscsak foglalkozzon mindenki azzal, amihez ért, így gördülékenyebb a munka.
Férjem kimondottan örül részvételemnek: egy szekeret tolunk, nem kell másokkal bajlódnia, másokat fizetnie, tudom, mire gondol, rengeteg közös témánk van, a problémák is egyek. Előfordul ugyan, hogy annyi a munkám, úgy érzem, megszakadok, azonban kárpótlásul, amikor a gyerekeimnek szüksége van rám, félretehetem a munkát. Én osztom be a munkaidőmet, és határidő előtt legalább 2 nappal kész vagyok. Legjobb az egészben: ha elég ügyes vagyok, akkor július utolsó két hetében, valamint augusztusban szinte alig kell napi 1 órát dolgoznom. Ezt nem cserélném el semmire!

Három gyerek élete sűrű, de Ági és a gyerekek nem feltétlenül a kapkodást élik meg benne.

A nap legkésőbb reggel 7 kezdődik, a gyors készülődés után a legkisebb gyereket is 8-ra „leszállítottam” a helyi Csanába. Pont akkor indult, amikor nekünk szükségünk lett rá – szoktam is mondogatni, hogy biztos a kedvemért nyitották meg. Hetente egyszer intézem a házon kívüli teendőket, mint posta, takarék, önkormányzat stb. A bevásárlást is ilyenkor szoktam útba ejteni, nem megyek nagy áruházakba, helyben is mindent megkapok. Így időt spórolok és meglátogatom a szüleimet is, amit kérnek, nekik is elviszem, elintézem.

Naponta egy órát foglalkozom a lakással: gyors pakolászás, mosógépbe bedobom a ruhát stb. Nem idegesítem magam az alaposság hiányával, arra ott a hétvége. ½ 4-ig aztán dolgozom a nappalinkból nyíló irodában. Utána megyek a gyerekekért, onnan a különféle különórákra.