Nem bízunk a párunkban
Ez azt jelenti, hogy korábbról már volt olyan élményünk, amikor párunk nem tartott ki mellettünk, nem állt mellénk. Esetleg megcsalt, de megígérte, hogy többé ilyen nem fordul elő. Ennek természetes következménye, hogy bár igyekszünk megbocsátóak lenni, de ezeket a sérelmeket sajnos nem lehet eltörölni, hisz a bizalom odalett.
Pénzügyi bizonytalanság
.jpg)
Ez sajnos a pénzre vezethető vissza. Hisz mai gazdaságunk az édesanyákat nem, hogy segítené pénzügyileg, de igen nehézzé teszi a gyermekek vállalását. Az anyuka nem csak elesik havi keresetétől, de jelentősen lecsökken bevétele, mellyel sajnos önbecsülése is egyenes arányban változik. Így haszontalannak, eredménytelennek, feleslegesnek érezheti magát. Olyan embernek érzi magát, aki nincs a társadalom hasznára, hisz „csak otthon van, és nem csinál semmit“. Ez persze nincs így, hiszen talán nincs is szebb és nehezebb hivatás az anyaságnál, gyermeknevelésnél. A munkatársak viszont azt látják, hogy az édesanyává emelkedett kolléganő, az eltelt idő alatt már nem tud lépést tartani a cég feszített elvárásaival, és sokszor csak üres kezek felemelkedése jelzi, hogy itt bizony már nincs helye.
Ezeket látva, olyan minták, nyomok kerülhetnek a még gyermektelen nőkbe, mely tudat alatt emészti őket, és gátolja a fogantatást. Az említett példa alapján világosan látják, hogy utódjukról nem lesznek képesek egyedül gondoskodni.
Félelem a kiszolgáltatottságtól
Ez igen sokrétű probléma, mert több félelemről is szól egyszerre. Egyik ilyen félelem, hogy egyedül marad az anya, segítség nélkül. Esetleg szülei már nem élnek, vagy távol vannak és fél attól, hogy egyedül nem tudja ellátni gyermekét, hisz férjének kell az anyagi biztonságukról gondoskodni.
Másik ilyen félelem, hogy párja már nem fogja kívánatos nőnek tartani, és esetleg megcsalja őt, vagy kapcsolatuk már nem lesz a régi. Ide tartozik még az is, hogy nem fog olyan elfoglaltságokra időt áldozni, melyeket a szülés előtt még megengedhetett magának. Például nem fog tudni pihenni, utazni, vagy sportolni, a barátnőkkel találkozni. Ez olyan nagy lemondás, melyre nem vagyunk mindig felkészülve, hisz nem igazán látunk rá pozitív példát.
Nem leszek elég jó anya
Ez az aggodalom általában egy segítő nővér mellett, vagy egy komoly érzelmi elvárásokat támasztó anya mellett alakul ki. Ha például testvérünk már több gyermekes anyuka, akkor olyan elvárások születhetnek meg részéről, melyek kimondatlanul is gátat szabhatnak számunkra. Ez persze nem tudatos, vagy rosszindulatú. Az édesanya sem azért követeli az unokát, mert szeretne rosszat gyermekének, viszont elvárásával komoly megfelelési kényszerbe hajszolhatja gyermekét.
Mindemellett a nőkben e nélkül is felmerül a kérdés, vajon jó anya lesz e. Hisz szeretné megadni mindazt gyermekének melyet esetleg ő nem kapott meg, illetve azt is ami segíti őt a boldog felnőtt élet elérésében.
Nem akarok gyermeket
Ez tudom ijesztőnek hangzik. Mégis fontos ezt a témát is megemlíteni, mert bizony 30 év felett, és főképp negyven felé közeledve nem mindig a vágyaink hajtanak. Nagy a társadalmi nyomás ezen a korosztályon, hogy teljesítse kötelességeit. Néha pedig az elvárások tengerében beleveszve könnyen annak csapdájába kerülhetünk. Kevés nő meri felvállalni, hogy ő bizony nem vágyik az anyaságra, mert számára a függetlenség, és az élet egyéb dolgai fontosabbak. A mai, média által sulykolt divat szerint a nők, mint „csúcsfogyasztók” nem az anyaságban teljesednek ki. Mégis vannak ilyen irányú elvárások minden nő életében.
Félelem az egyedül maradástól
Sajnos ez is a mai kor terméke. A probléma talán onnan indul, hogy a házasság már nem feltétlenül jár együtt a családalapítással. Így bár titkon minden nő vágyik az esküvőre, ez mégsem történik meg mindig. A nők pedig félnek, hogy gyermekszülés után párjuk nem marad mellettük, hisz a törvény sem kötelezi őket erre.
Mindemellett a párkapcsolatok már nem állnak olyan szilárd alapon, mint régen, mert kevés idő jut rá. A rohanás, a mindennapok küzdelme kiveszi az energiát a nőkből. Kevés idő és kitartás marad a kapcsolat ápolására. Ezért hát a párkapcsolat talán ingadozik, és a gyermeket mint mentőövet várjuk ennek megszilárdítására. Sajnos ez nem válik, nem válhat be. Ha egy kapcsolatban probléma volt előtte, az megmarad, sőt még nehezebb lesz később. Hiszen a gyermek érkezésével mind a két fél fáradtabb, hajszoltabb lesz, kevesebb ideje jut egymásra. Ilyen légkörben pedig már-már lehetetlen egy kapcsolati problémát megoldani.
Mindezek talán nem tűnnek komoly oknak, a sok fizikai probléma mellett.
Mégsem lehet elmenni mellettük, mert hiába olyan fejlett a tudomány, a lombikbébi program még nem kecsegtet olyan nagy eredménnyel, mint szeretnénk. Tehát hölgyeim kérem fontolják meg a másik oldal megszemlélését, mert bizony néha itt van a megoldás kulcsa.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás
.jpg){kind=small}