A gyász folyamata
Ma hazánkban a párok kb. 15-20%-a küzd meddőséggel, vagyis ennyien próbálkoznak hiába több mint egy éve, vagy a pozitív tesztet követően spontán vetélés következik be. A vetélés feldolgozása egy gyászfolyamat, melynek különböző állomásai vannak. Ha segíteni szeretnénk valakinek, fontos ezeket ismernünk, így nagyobb megértéssel tudunk felé fordulni.
Sokk és tagadás – A boldogság érzését egyik pillanatról a másikra a döbbenet váltja fel. Egyszerűen képtelen elhinni, ami történt.
Harag – Ez nem igazságos! Miért velem történik ez? Felszínre törnek az érzelmek, hibáztatja az orvost, a párját, de legfőképpen magát.
Bűntudat – A szomorúság mellett megjelenik a bűntudat, a mit csinálhattam volna másképp érzése. Aprólékosan átértékeli az eltelt időszak minden mozzanatát. Ennek nyomán például sokan még egészségesebb életmódra váltanak, új étkezési szokásokat, napirendet alakítanak ki.
Megadás – a számtalan feltett mi lett volna, és miért kérdés megválaszolatlan marad, tudatosul a veszteség, eljön a beletörődés időszaka. Ha az elszigetelődés, a szomorúság, reményvesztettség és depresszió hosszabb időn át tart, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni!
Elfogadás – a veszteséggel való megbékélés fájdalmas, de fontos lépés. Innen van lehetőség továbblépni.
A gyászfolyamatban a legrosszabb az első egy-két hónap, de akár egy évig is tarthat. Eközben a mindennapok folytatódnak, munka, társasági élet, ahol a környezet reakciójával is meg kell birkózni.
Biztos lesz majd másik!
Ugye, milyen abszurd mondat? Talán a felvidítás a célja, de nem biztos, hogy egy vetélésen átesett nőnek erre van szüksége.
Sajnálom, ami veled történt!
Aki átérzi a másik fájdalmát, leginkább csak zsibbadtan és némán ül, tehetetlennek érzi magát. Akármennyire esetlennek is tűnik ez a helyzet, gyakorlatilag ennél többet nem tehetünk. Ha ismerjük a gyász folyamatát, könnyebben megértjük, hogy a barátnőnk mit él át, min megy keresztül. Ennek feldolgozásában akkor segítünk jól, ha jelen vagyunk. Biztosítjuk számára a támogató közeget és figyelmet.
Legyünk elérhetőek, de tartsuk az ő igényeit szem előtt. Hallgassuk meg, ha valamit mondani szeretne, vegyük le a válláról a mindennapok gondjait, feladatait – segítsünk például a ház körül – hogy legyen ideje és tere megélni és feldolgozni a gyászt.