Fölösleges eltúlozni az állatok szerepét az életünkben, hiszen nagyon jól tudjuk, mit is jelentenek számunkra. Mondják, aki a virágot szereti…, és aki az állatot szereti? Az is jó ember, mert már megtapasztalta, mennyi mindenben lehet társ egy állat.
Sok ember él magányban, elzárkózottan, társtalanul, bánattal a lelkében, sok ember él valamilyen testi vagy lelki fogyatékkal, kiszolgáltatva, kirekesztve, sok gyerek küzd tanulási, magatartási problémákkal, betegséggel, nagyon sokan élnek szeretet nélkül… Bizonyított tény, hogy mindezeknek az embereknek segítségére lehetnek az állatok. Hogy miért? Mert: „Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.” Eric Knight
Október 4. Assisi Szent Ferenc halálának évfordulója. Nem véletlenül ünnepeljük épp ezen a napon az állatokat, hiszen Szent Ferenc az állatok védőszentje. Állítólag nem csak értette az állatok nyelvét, hanem beszélt is velük.
1931-ben Olaszországban hívták fel először a figyelmet az állatok védelmére, főleg a vadon élők rohamos pusztításának hatására. Azóta az állatok világnapjának az alapelve, hogy az állatok teljesebbé teszik az életünket, segítőtársaink, barátaink. Ezen a napon emlékezünk meg az állatok és az ember barátságáról, az állatok és az együttélés fontosságáról.
Az állatokat két fő csoportba sorolhatjuk: gazdasági és kedvtelési állatok.
Hús kerül az asztalunkra, laborokban rengeteg állat szenved és hal meg azért, hogy a mi életünket megmenthessék a kísérleti eredmények, számtalan állat pusztul el azért, hogy testünket meleg prémjükkel fedhessük be, de sok állatnak ad kínszenvedést az emberi butaság (állatviadalok, szórakozás, félelem, agresszió, felelőtlen állattartás).
Viszont egyre több helyen családtagnak számítanak a kisállatok. Gyerekek, öregek kedvencei, társai, csodás gyógyulások elősegítői, sérült emberek segítői.
Gyerekek és az állatok
„Nálatok laknak-e állatok”
Alapjában véve az ember állatbarátnak születik. A gyerekek még kifejezetten ragaszkodnak mindenféle élőlényhez, ösztönösen vágynak arra, hogy megsimogathassák az állatok testét, érezzék a belőlük sugárzó meleget, energiát és szeretetet. A háziállatok társasága pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére. Azok a kicsik, akik állatok mellett nőnek fel, jobb lelki egészségnek örvendenek, jobb a kommunikációs képességük, könnyebben kezdeményeznek társas kapcsolatot, ragaszkodóbbak, hűségesebbek, kitartóbbak, felelősségteljesebbek, kiegyensúlyozottabbak. Ezeket a tulajdonságokat az állat gondozása, jelenléte fokozza bennük. Az állattal való játék során a gyerekből felszabadulnak azok a természetes dolgok, amelyeket a szülők hosszas munka után sem tudnak előhívni.
Természetesen megfelelő gondot kell fordítani az állat és ember együttélésének higiénés szabályainak betartására. Figyelni kell arra is, hogy milyen állatot választunk a gyereknek. Ügyelni kell arra, hogy egy állatot nem lehet megunva a sarokba vágni, hanem gondoskodni kell róla (lásd húsvéti nyuszi). Az információs társadalom korában terjednek a virtuális állatok is, amelyek hasonló érzeteket, cselekvési módokat váltanak ki a gyerekekről, mivel azok is gondozást igényelnek, de az igazi állatok adta csodálatos emóciókat nem pótolhatják.
Idősek és az állatok
„Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert.” George Eliot
Idős emberek hajlamosak a depresszióra, betegségekre, sokszor szorulnak apró segítségre, magányukat, életüket színesebbé teheti egy állat. Számtalan esetben tiltakoznak ellene, nekik nem kell, csak a gond lesz vele, sétáltatni kell vinni, etetni, bepiszkol…, aztán mégis élettel tölti meg a mindennapjaikat egy kis házi kedvenc. Van kiről gondoskodniuk, van miért kimozdulniuk, jobban törődnek magukkal is.
Az Alzheimer-kórban szenvedők problémáit pozitívan befolyásolja az állatok jelenléte, a magas vérnyomás ugyancsak csökken, ha valamilyen állat él a beteg közelében, természetesen a stressz, félelemérzet szintén alábbhagy.
Fogyatékkal élők és az állatok
„Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.” Edgar Allan Poe
Az állat ragaszkodik gazdájához, nem számít neki, hogy csúnya, öreg, beteg, fogyatékos. Hűséges minden körülmények között emberi társához. Életeket köszönhetünk életmentő kutyáknak, terápiás állatoknak.
A fogyatékkal élők életét nagyon sok dologban megkönnyítik az állatok, például a vakvezető kutya, de rengeteget segít egy mozgássérültnek is a kiképzett állat, ha felvesz, odavisz tárgyakat - telefon, kulcs, papucs - gazdájának. Ezek az emberek mégis legnagyobb segítségnek az állatok szeretetét és odaadását tekintik, akik nem diszkriminálják őket fogyatékosságuk miatt, akik mellettük vannak mindig, akik oldják szorongásukat, segítenek legyőzni félelmüket, javítják kedélyállapotukat.
Az állatok emberre gyakorolt jótékony hatását terápiás céllal is használják. Főleg gyerekeknél, értelmi fogyatékosoknál, fejlődési rendellenességgel küzdőknél, mozgáskorlátozottaknál, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél érhető el jelentős javulás, változás.
Állatterápiára szinte minden állat megfelel, lehet kutya, macska, ló, delfin, hüllő, madár…
Stressz- és feszültségoldásra halakat, kommunikációs zavarokra, pszichés gondokra macskát, autista, Down-kóros betegeknél delfint, mozgásszervi, tanulási bajokra lovakat használnak terápiás állatként. Ennél a gyógymódnál az érintésen van a hangsúly, lovak esetében a mozgás ritmusán.
Felelős állattartást!
"Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Antoine de Saint-Exupéry
Az ember nagyon sokszor elfelejtkezik a felelősségről. Nem lenne annyi gazdátlan, kóbor, nyomorult állat sem, ha jobban figyelnénk.
Törvény írja elő, miként lehet állatot tartani, milyen szabályokat kell betartani az állat érdekében. Sajnos nem mindenki tartja be azokat.
Mindenféle motiváló erő arra hajtja az embert, hogy értékeket halmozzon fel, de miféle érték lehet az, amely sok ezer állat elpusztulásával jöhet létre? Miféle technika pótolhatja az érzéseket és észrevétlen pozitív hatásokat, amelyeket gyermekeink, öregeink, betegeink, test-lelki sérültjeink tapasztalhatnak meg az állatok révén? Mi lesz, ha nem vigyázunk környezetünkre, élőlényeinkre? Mit várhatunk, ha gyermekeinket elidegenítjük az állatoktól, agresszióra, kínzásra, felelőtlenségre neveljük őket? Miben bízhatunk, ha elűzzük az állatokat, egy sérült gyermek születésekor, egy lelki sokkhatás után, milyen csodában reménykedhetünk?
Emlékezzünk meg ezen a napon állatainkról: „Mert ha csodálatos állataink és madaraink nem lesznek többé, mindjárt fakó és unalmas lesz az életünk.”