Milyen kutya való a gyerek mellé?

Sziasztok!
Nekem régen a kutyák ott kezdődtek, hogy német dog, amerikai bulldog, argentin dog stb. Nekem ilyen kutyáim voltak. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet és mire jó egy szobacirkáló kutya. A férjemmel kitaláltuk, hogy kellene a lakásba egy kutyus. Mivel gyerekünk még nem volt, de terveztük, olyan fajtát kerestünk ami szereti a gyerekeket. Így akadtunk rá a francia bulldogra. Vettünk is egy kislányt, még mindig nem tudtam, hogy mire lesz jó. Azóta eltelt majdnem 3 év és Én ma már mindenkinek ezt a fajtát ajánlom mindenkinek. Azóta megszületett a fiúnk aki már 2 éves. A kutya nem volt 1 éves amikor a fiúnk megérkezett. Az elején nem tudta, hogy ki ez, mi ez és meddig marad. Mindent eltűr tőle, soha nem bántotta és nem is bántaná. Ha mégis fáj neki valami amit a gyerek csinál, óvatosan kihúzza a lábát, fülét stb. Azóta van egy másik francia és vele is nagy a szerelem...

Véleményem szerint az a baj, hogy minden kutya fajtát egy féle sztereotípia lengi körül. Pedig fajtán belül is minden kutya más és más. Sajnos sok múlik a neveltetésen, és ettől függ, hogy akár egy energikus stafiból mit hoznak ki. Van több ismerősöm aki ilyen kutyát tart. És mit ne mondjak látszik, hogy melyikkel mennyit foglalkoznak, és melyiket nevelik következetesen.
Van olyan ismerősöm is, akinek "padló cirkálója" van, és az már nagyon sokszor harapott bokán, és ráadásul egy idegbeteg állat Na az hiába kicsi, azért azzal sem hagynék egy kisgyereket egy szobában.
A fentebb meséltből véleményem az, hogy nem a kutya méretétől függ, hogy kell-e rá szájkosár vagy sem, hanem a kutya viselkedésétől.
Összefoglalva olyan a kutya, amilyennek a gazdája neveli.

Én úgy gondolom, hogy kis gyerek mellé kis testű kutya való,vagy olyan fajta aki gyerekbarát.
Megmondom ősszintén hogy nincs bajom a stafikkel ,de ahogy az utcán,parkban sétáltatják őket,az felháborító!! Szabadon szájkosár nélkül!!Ez persze más kutyásokkal is előfordul de többségben ilyen fajtákat szoktam látni csak úgy"szabadon"Tartson az ember olyan kutyát amilyet akar,de másokat ne veszélyesztesen....

Egy kuvasz szerintem teljesen jó választás amennyiben kicsi korától veszik magukhoz az emberek. Egy olyan kuvasz ami a gyerekkel együtt nő fel az teljesen biztos hogy nem fogja bántani sem őt sem a többi gyereket. Már amennyiben őt nem bántják Merthogy ilyen szempontból a kuvaszok igencsak rosszul viselik ha bántják a "falkatársaikat" de amúgy meg teljesen nyugodtak. Legalább is amikkel én találkoztam eddig azokat mind lehetett nyúzni, sőt még volt amelyik szánkót is húzott télen. Apám is mesélte mindig, hogy volt egy kuvasza és mennyire hűséges és odaadó volt.

De ahogy lentebb mondták fontos a normális nevelés. Kell egy kis szigor, de nem vasfegyelem. Értelmes állat a kutya, ha kiskorában le lesz szidva amikor rosszat csinál akkor tudni fogja onnantól hogy azt ne. Akkor van a gond amikor néha leszidjuk valamiért néha meg nem.

Csak nehogy úgy járjatok, hogy a stafi rohan hazafelé a játszótérről 4 lábbal és 1 kézzel...

Guminyuszi!
Egyet értek abban, amit mondasz. Pont ezeket próbáltam megfogalmazni én is, hogy kellő energiával, türelemmel és odaadással bármilyen kutya családi kutya lehet. Igen, még egy neveletlen, idősebb kutya is. Csak egy pici gyerek mellett, kevesebb idő jut egy kutyára. És egy kicsi kutyát könnyebb rászoktatni, mint egy sok beidegződéssel rendelkező kutyát. De ha foglalkozunk velük, mindegyikből jó családi kutya vállhat.

Lencsilány!

Először is megkérdezném milyen kutyád van...
Másodszor igen teljesen komolyan gondoltam.Nekünk 2 staffy van és idegen gyerekek 1 éves kortól! hangsúlyozom 1 éves kortól bárhogy nyúzhatják őket.Tépik a fülét, a száját és tudom hogy még csak morogni sem fog rájuk, pedig sosem voltak gyerekekhez szoktatva.Ha valakinek kutyája van teljesen mindegy, hogy milyen fajta vagy mekkora akkor annak tudnia kell, hogy a kutyája viselkedése csak attól függ, hogy milyen nyugodt a gazda és mennyire szab alapvető határokat.Az én kutyámat pedig nem kell leszedni semmiről, még ha erdőben vagyunk és meglát egy nyulat vagy bármit és elindul utánna és nem is akárhogy, akkor csak annyit kell mondanom,hogy megállsz és abban a pillanatban megáll.És Skuta:Fontos a sok mozgás,de ez minden kutyára igaz.Egyébként a mieink ha tehetnék egész nap aludnának:)
Végül még csak annyit, hogy egy kutya bármilyen korban nevelhető.Mindegy, hogy régen milyen volt ha van türelmed,mentális erőd és szereted akkor akár egy agresszív vagy neveletlen kutyából is lehet családi kedvenc.

Hát egy staffordot én sem vennék a gyerekeim mellé. De minden kutyánál nagyon fontos a vérvonal. Ebben maxilmálisan egyet értek és fontos, hogy már nagyon kicsi korától hozzá legyen szoktatva a gyerekhez. Nekik teljesen más energiáik vannak. A staff-hez egy határozott, nyugodt és nagyon tapasztalt gazdi kell, akinek sok ideje van ahhoz, hogy levezesse a kutya energiáit. És lássuk be, a staffordoknak rengeteg van. Ha egy gyereken kezdi levezetni azt, akár csak játékból is, csúnya vége lehet annak a játéknak. Nagyon erős kutyák. De egy yorki is lehet ilyen hirtelen és durva. Ott meg a kis méretből adódóan vannak ilyen problémák.
Bármilyen kutyáról legyen szó, akár boxer, akár labrador, ha hozzá van szoktatva és rendszeresen van futtatva, szabályok szerint van nevelve a kutya, akkor nagyon jó családi kutya lehet belőle.
Én meg vagyok elégedve a mi boxerünkkel. Energikus mégsem ugrálós, nyugodt és nagyon szereti a gyerekeket. Jó sokat jártunk utána, mire kiválasztottuk a tenyésztőt, de ennek meg is van az eredménye. Csak ajánlani tudom.

Guminyuszi!

Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy egy staffordshire terriert ajánlanál gyerekes családokba??? Főleg "elsőkutyásoknak"?!

A park, ahova mi lejárunk, jár 3 "staffy" is, 3 különböző gazdával. Ebből 1-re mondom azt, hogy hátat merek neki fordítani, de például a saját kutyámat is folyton figyelnem kell olyankor, mert ha valami nem tetszik ezeknek a kutyáknak, lehet, hogy "csak" annyira kap oda a másiknak, mint egy átlag kutya, de hogy 5x jobban fáj a harapása, az is biztos. Sőt... ha belelendül, szedd le az amstaffot arról, akit kinézett magának... Sok sikert hozzá.

A 3-ből pedi az egyik egy 7 hónaos kölyök volt az, akihez volt szerencsém olyan szinten, hogy pusztán játékból odajött hozzám, miközben a többi gazda beszélgetését hallgattam, és se szó-se beszéd, odaszaladt, felugrott a két melső lábával rám, és úgy gondolta, hogy milyen fain dolog megcsócsálni a kezemet. 2 napig volt lila, és fájt mint a fene. Ha az én kutyám lett volna, kapott volna egy istenes fejbekólintást, plusz morogva leszorítottam volna a földre. De mivel semmi közöm a kutyához, csak annyit bírtam kérdezni a gazdájától (akinek egyébként van 2 gyereke), hogy ez most őszerinte vicces volt-e. Szerinte igen, mert "szokott ilyet" a kicsike.

Nem értem miért csak a megszokott "jónak tartott' kutyákat ajánlják.A golden retrieverek a túltenyésztés miatt teljesen labilisak.Az csak sztereotípia hogy milyen okos és család mellé való, a vizslákról meg a törpe terroristákról nem is beszélve...:S
a legjobb kutya a staffy család mellé.Sokkal értelmesebb és odaadóbb a többi kutyánál, meg is védené a gyereket nem csak lesne és csóválná a farkát.ennyit erről...