Az óceánok énekese

Moby Dick, a bosszúálló, hatalmas fehér bálna talán nem lopta be magát szívünkbe, de azóta már számtalan dokumentumfilmből megismerhettük e jóságos állatokat. Hatalmas méretüknél fogva félelmet ébresztettek a régi korok embereiben, s az emberi tudatlanság folytán gyakran estek áldozatul. Ma sem érdemeltek jobb sorsot, sajnos nem egyszer akadnak emberek hálóinak fogságába, s számtalan étterem kínálatában is szerepelnek. Az őket védő törvények ellenére sem érezhetik magukat biztonságban, ma is bálnavadászok tizedelik e csodás óceáni állatokat.

A bálnák mindig is kutatók kedvelt állatai voltak. Annak ellenére, hogy hosszú élettel büszkélkedhetnek igen körülményes és lassú folyamat e lények vizsgálata. Akár a 40 éves kort is megélhetik, s hatalmas távolságot, akár több ezer kilométer is megtehetnek egy hónap alatt. Csapatban, ketten vagy hárman közlekednek. Kifejlett kommunikációjuknak köszönhetően akár több tíz kilométerről is képesek meghallani egymás hangját. Télen melegebb vizek felé úsznak, hogy szaporodjanak. Utódaikat elevenen hozzák a világra, melyek képesek óránként 3 kg-ot gyarapodni. Hatalmas fejlődésüket a naponta mintegy 200 liternyi elfogyasztott anyatejnek köszönhetik.

A táplálékul szolgáló apró halakat sziláikon keresztül szűrik ki a hideg, táplálékban gazdag vízből. Télen, a melegebb vizekben saját zsírtartalékukból élnek. A bálnák olykor a delfinekhez hasonlóan játékosnak tűnhetnek. Háton fekve integetnek, vagy kiugranak a vízből, majd hatalmas robajjal visszaesnek. Tudósok elmélete szerint ez szintén a kommunikáció egyik formája lehet, kevés számuk miatt azonban nehézkessé válik viselkedésük vizsgálata.

Az emberi telhetetlenségnek, a pénzéhségnek köszönhetően erősen megfogyatkozott a bálna állomány. Azok a példányok, melyek sikeresen elkerülik a bálnavadászokat, könnyen beleakadhatnak egy halászhálóba, vagy áldozatul eshetnek az emberek által okozott környezetszennyezésnek. Ma már számtalan egyesület (köztük a WWF és a Greenpeace) igyekszik a védelmükre kelni, hogy e csodás faj életben maradhasson, s gyermekeink, unokáink ne csak a tankönyvek lapjain találkozhassanak velük. Hatalmas méreteik miatt nem lehet a delfinekhez hasonlóan állatkertbe, vagy rezervátumba menteni őket, így kollektív összefogás szükség ahhoz, hogy irtásuk véget érjen.

Főként Japánban okoz problémát a bálnavadászat. Annak ellenére, hogy a kormány törvényben korlátozta a kihalászható állatok számát, csökken a bálnák népessége. E csodálatos, ártalmatlan óceáni emlősök száma az elmúlt évszázadban mintegy 90 (!) százalékkal csökkent. Bár a levadászható állatok száma korlátozott, s a törvényt - többé kevésbé - betartják, az éttermekben történő értékesítést nem tiltották meg. S amíg létezik kereslet, s a bálna húsa nem csak otthon elkészítve fogyasztható, addig a vadászat illegális ágazata is virágozni fog.

A szigetország vadászai a nemzetközi egyezmények, a törvények, és a hatalmas pénzbüntetés ellenére is folytatják a bálnák irtását. Egyes fajokból már kevesebb, mint 100 000 példány él a földön, ennek ellenére semmilyen védelmet nem élveznek. Nem egy esetben japánok tucatjai "tudományos" céllal vadásszák le a tengeri emlősöket, annak ellenére, hogy a nemzetközi bálnaszövetség ezt visszautasította. Drasztikus beavatkozás (teljes kitiltás, vagy szigorú ellenőrzés) hiányában a bálnák egy-két évszázad alatt teljesen kihalhatnak.