Agyunkban ketyeg egy belső óra, és a szemünk kalauzolja

A bioritmust három, egymással összefüggő ciklus - szó szerint ciklus, hiszen görbével ábrázolható, a fizikai, az érzelmi és a szellemi alkotja -, s ennek alapján előre megtudhatjuk, milyen napokon vagyunk csúcsformában, amikor különleges aktivitásunkat siker kíséri, és mikor vannak a rossz napjaink, melyekre előre gondosan felkészülhetünk.

A bioritmus elméletnek az az alapja, hogy a pozitív fázisban energiánk, teljesítőképességünk nagyobb, itt tudunk maximális teljesítményt kifejteni. Könnyebben megoldjuk azokat a feladatokat, melyek a bioritmus negatív szakaszában már nehézséget jelentenek.
A bioritmus program szerint a születési időpont birtokában a kritikus napjaink előre kiszámíthatóak. Mit jelent az előre felkészülés? A fizikailag kritikus napokon nem célszerű szervezetünket fokozott erőpróbának kitenni, ha lehetséges, kerüljük a műtétet, ugyanis ilyenkor erősebb a vérzés, lassabb a sebgyógyulás, csökken a fájdalom-tolerancia.

A bioritmus negatív fázisa a szervezet alacsonyabb működési szintjét jelzi. A legkritikusabb időpont, amikor a ciklus előjelet változtat, azaz a pozitívból negatív fázisba lép, és fordítva. Statisztikai adatok szerint az üzemi és közlekedési balesetet szenvedők nagy százaléka éppen ezen a kritikus napon esik a baleset áldozatául. Más adatok szerint az elhalálozások 80%-a is erre a kritikus napra esik. Ezeken a napokon érzékenyebbek vagyunk az időjárási frontokra, reakcióidőnk megnő, ítélőképességünk csökken.

Milyen messzire vezethető a bioritmustan? Néhány évtizede ismert, hogy az embernek van egy belső órája. A 60-as években egy német pszichológus önkénteseket zárt hetekre egy sötét pincébe. Semmi nem utalt a napszakra, az emberek mégis szinte teljesen normális napi ritmus szerint éltek. A kutatók számára a kísérlet eredménye egyértelmű volt: az ember rendelkezik egy belső órával.
Arra is fény derült - stílusosan szólva -, hogy a napfény hiányában a belső óra kissé késik. Azóta a kutatók megtalálták az agyban az óra helyét, és elemezték is annak szerkezetét.

A szakirodalom szerint van a szervezetben egy központi óra is. Egy kukoricaszem méretű központ az agyban, amit SCN-nek neveztek el. Az SCN-ből vezetnek idegpályák többek között oda, ahol az alváshormont, a melatonint állítja elő a szervezet. Az alvásritmust és ennek hatására a szervezet több más bioritmusát is ez a központ dirigálja. Ha a reggelt vesszük kiindulópontnak, az SCN azzal kezdi "munkáját", hogy 6 óra körül a vér melatoninszintjét csökkenti. Ennek következményeként emelkedik a vérnyomás, a pulzus és a testhőmérséklet. A reakcióképesség nő, és 7 óra körül a szervezetet ellepi az aktiváló szexhormon. Hm…
Dél körül a szervezet oxigénellátása optimalizálódik, ugyanis ilyenkor a legnagyobb a vér vörösvértest koncentrációja. Délután a legmagasabb a légzésritmus, ilyenkor a leggyorsabbak a reflexek. 4 óra körül éri el a testhőmérséklet, a vérnyomás és a pulzus a legmagasabb szintet. 6 óra körül már a szervezet a munka után regenerálódni akar. Késő este a fájdalomérzékenység a legmagasabb. Ugye, hogy a fogfájás ilyenkor erősebb, a láz is felszökik? Két órával az elalvás előtt adja ki az SCN az utasítást a melatoniszint növelésére. Szinte lehetetlen ettől a ritmustól eltérni. Aki mégis megpróbálja, mint pl. az éjszaka dolgozók, a gyakorlat szerint többször betegszik meg, és pszichikailag kevésbé terhelhető.
A tudósok azon töprengtek, mi is határozhatja meg a belső ritmust. A világos vagy sötét időszakokat kizárták, hiszen a vak embereknek ugyanúgy működik a belső órája. Aztán megdöbbentő felfedezést tettek: azok a vak emberek, akik kozmetikai okokból az elvileg funkció nélküli igazi szemet üvegre cserélték, elvesztették a megszokott napi ritmusukat. Ugyan továbbra is megvolt az ébrenlét és alvás ritmusuk, a napjuk azonban a legtöbb esetben hosszabb lett, mint 24 óra. A belső órájuk "szabadon járt", ahogy azt a tudósok nevezték. Minden nap egy kicsit késett, anélkül, hogy azt valaki visszaállította volna a helyes időre.
Nemrégiben az agykutatók felfedezték ennek fiziológiai hátterét. A szem a már ismert látóidegei mellett egy harmadik féle látóideggel is rendelkezik. Ezek a látóidegek nem tesznek mást, mint a belső órát segítik abban , hogy az magát korrigálni tudja nap mint nap a nappalok és éjjelek váltakozásának megfelelően.
Az interneten találhatunk bioritmus-kalkulátort. Próbálgassuk ki, igazolja-e mindennapjainkat! Érdemes a párunkét is elkészíteni, hogy lássuk, mikor mire számíthatunk, mikor lesz teljes az összhang…Ha nem hiszünk benne, akkor is jó szórakozás.