Ősanyáink étlapjáról - a paleolit táplálkozás (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Az irányzat nem új, hazánkban azonban csak nemrég kezdett tért hódítani. Itthon Szendi Gábor, pszichológus dolgozta ki a paleotáplálkozás programját. Táplálkozásreformjában nem a nyugati étrendből indult ki, hanem az őskori kultúrák szokásaiból. Alapelve egyszerű: térjünk vissza a gyűjtögető-, vadászó-, halászó ősemberek, és a mai természeti népek étrendjéhez a káros anyagok felvételét, így az elhízást is kerülendő. A paleoétrend követői hisznek abban, hogy a modern társadalom tagjai (és ez alatt az elmúlt század embereit is értik) által alkalmazott étrend elhagyása egészségesebbé teheti őket. Nézzük csak meg az ősmberek mai "nagyköveteit", akár a pápuákat, akár az eszkimókat: karcsú, erős, egészséges emberek.

A paleoétrend kerül minden ipari átdolgozáson átesett ételt. Az emberi szervezet ugyanis az őskor óta eltelt idő alatt nem tudott alkalmazkodni az efféle táplálékokhoz. Emésztésük nehezebb, ezért alkalmat adnak a hízásra, továbbá a civilizációs betegségekre, mint a cukorbetegség, szívbetegség, az autoimmun betegségek, a rák. Hosszú távon egészségkárosítónak tartják az olyan, a hétköznapi ember számára természetes dolgok fogyasztását, mint a kenyér vagy a tej, tejtermékek. Emellett természetes ízérzékelésünket is megváltoztatják az olyan ételek, melyeket erős fűszerekkel, mesterséges ízfokozókkal gazdagítottak.

A paleo-hívek igyekeznek kiiktatni étrendjükből a cukrokat, gabonaféléket, hüvelyeseket, illetve a tejet. Nem fogyasztanak kenyeret, a főétkezéseket burgonya, rizs, tészta helyett más zöldségkörettel oldják meg. Növelik viszont a D-vitamin bevitelét, a zöldség, gyümölcs, csonthéjas magvak fogyasztását és a kevésbé zsíros húsok, így a szárnyasok, a halak mennyiségét (utóbbiakat - az ősemberektől eltérően - azért ők is sütve, főzve fogyasztják). Talán a legérdekesebbek, hogy a szénhidrátbevitelt az eddig ismeretes 55-60%-ról 30-35%-ra csökkentenék, az állati eredetű táplálékoknak pedig 65%-os (!) részvételét javasolják étrendünkben.

A paleoétrendnek sok támogatója és ellenzője van, Szendi Gábor 2009-ben megjelent könyve is nagy vitát generált. Maguk az étrendet kipróbálók véleménye sem feltétlenül egyezik meg, a táplálkozásszakértők pedig sok ponton nem értenek egyet az elmélettel.  Ha étrendünk teljes megreformálására nem is vállalkozunk, azért érdemes elgondolkodni a paleoétrenden, ki tudja, hátha ellesünk egy-két dolgot, ami akár hasznukra is válhat.