Nem csak a menopauza növeli a csontritkulás kockázatát

Prof. Dr. Balázs Csaba | 2011-10-19 12:00

A menopauza idején bekövetkező hormonális változások következtében a csontállomány csökkenése fokozódik, ilyenkor beszélünk csontritkulásról. A csontok azonban fiatalabb korban, helytelen életmód, vagy bizonyos betegségek következtében is törékennyé válhatnak. Mire ügyeljünk és hogyan előzhetjük meg a csontok idő előtti leépülését?

Nem csak a menopauza növeli a csontritkulás kockázatát

A csontritkulás következményei

A csont egy rendkívül aktív szövet, amelynek meghatározó szerepe van az élettartamban, az életminőségben egyaránt. A csontok képződését és lebomlását nagyon sok hormonális és immunológiai, genetikai és más életmódbeli tényező befolyásolja - magyarázza Prof. Balázs Csaba immunológus, endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa. A csontok építését az ún. "oszteoblasztok" végzik, a sejtek másik csoportja az ún. "oszteoklasztok" viszont a képződött csontok lebontásáért felelősek. Élettani körülmények között a csontképződés és lebomlás egyensúlyban van.

A csontritkulás, vagy más néven oszteoporózis, a csont állományának csökkenése. Ilyenkor a csont állománya fellazult, "lukacsos" szerkezetű, ezért törékeny. A leggyakrabban érintettek a csigolyák és a combnyakcsont. Ezek törése és fájdalmas elváltozásai a leggyakoribbak.

Pajzsmirigybetegség és egyéb rizikófaktorok

Az oszteoporózis kockázata egyértelműen nagyobb a változó kor idején, de bizonyos gyógyszerek (szteroidok, fájdalomcsillapítók) a dohányzás, a kevés mozgás és a bél-, hasnyálmirigy- és májbetegségek is növelhetik kialakulásának veszélyét. A felsoroltak mellett szerepel még egy eddig kevéssé ismert rizikófaktor is, a pajzsmirigybetegség. Kezeletlen hypothyreosisban - a pajzsmirigy csökkent működése esetén - ugyanis csökken a csontok újjáépülése, ezáltal több csont bomlik, mint képződik, ráadásul a képződött kevesebb csont minősége is rosszabb, ezáltal a törés kockázata is fokozott. A pajzsmirigyhormon adása kezdetén a csontátépülési folyamat, az oszteoklasztok tevékenysége átmenetileg megnövekszik, ezért kezdetben a törési kockázat még növekedhet is. Hypothyreosisban gyakoriak az ízületi és vázizomzatot érintő panaszok. Az utóbbiak izomgyöngeségben, fájdalomban és görcskészségben mutatkoznak meg.

Pajzsmirigy túlműködésben a helyzet más, de nem jobb! Ilyenkor ugyan több csont képződik, de annál is több bomlik le, tehát a végeredmény a csont állományának csökkenése. Az is bebizonyosodott, hogy a jellegzetes elváltozások már az ún. szubklinikus csökkent, ill. fokozott pajzsmirigybetegség esetében is kimutathatóak. A szuklinikus (enyhe) forma csak részletes kivizsgálás útján diagnosztizálható, ezért különösen fontos, hogy a kezelőorvos és a beteg erre feltétlen gondoljon.

Szűrésekkel és életmódváltással a megelőzésért

A pajzsmirigy működésének legalább évenkénti kontrollja indokolt.
A csont sűrűségének mérése (DEXA) mellett a csontanyagcsere számos "markerének", többek között a D vitamin szintnek a meghatározása is fontos.
Lényeges a dohányzás abbahagyása és a megfelelő - kalcium tartalmú - ételek fogyasztása.
Gondoskodjuk a D3 vitamin kiegészítő pótlásáról, mely a csontritkulás megelőzése mellett javítja az izomerőt, csökkenti a görcskészséget, javítja az immunrendszer működését, csökkenti az emlő- és a prosztata daganatok kialakulásának valószínűségét.
A D3 napi dózisa életkortól eltérő, ezért ezt célszerű figyelembe venni:

D3 vitamin napi szükséglet:
Gyermekeknek:	200-400 IU/nap
Terheseknek, szoptató anyáknak:	400-600 IU/nap
Pajzsmirigybetegeknek:	400-600 IU/nap
Felnőtteknek:
50-60 év között	400 IU/nap
60 év felett	800-1000 IU