Akár Alzheimer-kórra is figyelmeztethet a szaglás romlása

A Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikájának adjunktusa hozzátette, a szaglás zavara százból egy embert érint, leggyakrabban az orr- és a melléküregek betegségei, vírusfertőzés vagy fejtrauma áll a hátterében. Előfordulása az életkor előrehaladtával nő, 60 év felett akár minden második ember is érintett lehet. Panasz esetén első körben fül-orr-gégész szakorvost keressünk fel, aki az okok feltárása után kiválasztja a számunkra leginkább megfelelő terápiát – javasolta.

A szaglósejtek újdonképződése ugyan egész életen át tart, ám az idő előrehaladtával, körülbelül hatvan éves kortól az utánpótlás mértéke jóval kisebb lesz. Emiatt tehát idővel mindenképpen jelentkezik bizonyos mértékű szagláscsökkenés, emellett a szaglórégiót érintő fejlődési rendellenességek, traumák, gyulladások, hormonális és anyagcsere betegségek is állhatnak a romlás hátterében. Mivel a szagló receptor sejtek közvetlenül érintkeznek a környezetünkkel, ezért különböző vírusok, vegyi anyagok, gázok, gőzök, szennyező anyagok, vagy például cigarettafüst is kiválthat szagláscsökkenést – hívta fel a figyelmet Dr. Krasznai Magda. Az adjunktus hangsúlyozta azonban, hogy a szagláscsökkenés mögött a leggyakrabban, az esetek mindegy negyedében az orr- és a melléküreg megbetegedései állnak, majd a vírusfertőzések, illetve a fejtraumák következnek. Emellett fontos kiemelni, hogy akár neurodegeneratív kórképek –leggyakrabban Parkinson- vagy Alzheimer-kór-, illetve agyi tumor, gyulladás vagy sclerosis multiplex első jele is lehet a szaglászavar, ezért kulcsfontosságú a korai diagnózis. Továbbá pszichiátriai kórképek, vagy akár vitamin- vagy nyomelemhiány is szerepelhet az okok között.

Mivel a szaglóképesség megváltozását számos betegség kiválthatja, ezért a kivizsgálás is sokoldalú, gyakran a társszakmák bevonásával, valamint labordiagnosztika és képalkotó segítségével történik. Fontos a gondosan felvett kórelőzmény és a fül-orr-gégészeti vizsgálat, mely után szubjektív szaglásvizsgálati tesztet végeznek – mondta Dr. Krasznai Magda. Az adjunktus szerint a fül-orr-gégészeti rendellenességek, például az orrpolip, az orrsövényferdülés vagy az orrmandula-megnagyobbodás által kiváltott szaglásromlás orvosolható a legegyszerűbben, többnyire műtéti úton. Akut orr- és melléküreg gyulladások vagy allergia esetén pedig főként gyógyszeres terápiát alkalmaznak. Fontos, hogy az orvosok tájékoztassák a pácienseket, hogy az életkor előrehaladtával bizonyos mértékű szaglásromlással mindenképpen számolniuk kell. Az adjunktus emellett hangsúlyozta, hogy érdemes minden olyan életmódbeli tényezőt kiiktatni, amelyről tudható, hogy hátrányosan befolyásolja a szaglást. Ha például olyan helyen dolgozunk, ahol sok a vegyszer, javasolt orrmaszkot használni, és akár házilag elkészített sós oldattal rendszeresen orrot mosni. Az orrcseppek használata ugyanakkor ronthat a helyzeten, különösen, ha tartósítószert is tartalmaznak.

Forrás: Semmelweis Egyetem
Fotó: Sonja Mildner / FREEIMAGES