/A kép csak illusztráció/
Tud az szexi is lenni...
Gyanútlanul sétáltam be az új lakhelyem szerinti nőgyógyászatra nemrég - a panaszaim alapján biztos voltam benne, hogy leendő orvosom hüledezve, együttérezve küld majd el 46 másik vizsgálatra; szépen, alaposan, körültekintően végez el minden tesztet, végül komoran közli majd az elkeserítő diagnózist - hisz a tünetek alapján úgy gondoltam, ennek a fele sem tréfa (bár így visszagondolva lehet, hogy egy enyhe hipochondria is elfért volna a felfedezett betegségeim hosszas listáján).
Bánatosan, nagy, boci szemekkel meséltem el neki, hogy nemrég az összes létező menstruációs segédeszköz használata mellett is megtörtént velem minden nő rémálma: egy egy órás utazás végére konkrétan térdig úsztam a vérben. Döbbenetre és érdeklődésre számítottam (vagy minimum arra, hogy kihívja még a mentőket is), az együttérzés azonban elmaradt, helyette kaján vigyor ült ki újdonsült orvosom képére:
-Hm… tud az szexi is lenni!
...tessék? - gondoltam magamban, az első meglepetés után azonban úgy döntöttem, mindenképp kicsikarom belőle az együttérzést. Így további részleteket osztottam meg vele a térdigvérbenúszós estémmel kapcsolatban:
-Hát, ez távol állt a szexitől… épp a tömött HÉV-en ültem, amikor megtörtént.
A vígasztaló hangnem most is elmaradt, helyette hangos, jóízű - bár itt már talán vééégre felfedeztem rajta némi halvány döbbenetet is - kacagásban tört ki.
- Ezt nem mondja komolyan…. (nevetett és egyre jobban nevetett…)... Hát, ez kész…
Hát, igen, én is kész voltam a kis párbeszédünk után, és kezdtem úgy érezni, hogy a kutyát nem érdekli a problémám. “Na, pattanjon fel a székbe…” - fel is ugrottam, mint akit puskából lőttek ki, csak menjünk már innen minél hamarabb. Orvos még ilyen gyorsan nem vizsgált meg beteget az életben - a fejemben motoszkáló gumikesztyű, utálatos nagyvastaghidegfém szerszám, ultrahang, vérvétel, hastapogatás és társai helyett két másodpercig fordított rám figyelmet, majd a méhemtől kilométeres távolságra közölte, hogy méhgyulladásom van és ez okozza az összes tünetet. Hát, jó.
Mivel lehet kiakasztani egy nőgyógyászt?
Legközelebb rákszűrés alkalmából találkoztunk, és kb. 10 darab papírlappal a kezemben léptem be (a korábbi évek leleteit hurcoltam magammal). Ez alkalommal végre őszinte érzelmeket láttam az arcán - amire már a múltkor is úgy vágytam -, gyanakvóan és igazán morcosan nézett rám, majd lenézően közölte, mielőtt megszólalhattam volna:
“Na, nagyon nem szeretem ám, mikor valaki ilyen sok papírral jön...”
Így hát a papírokba bele se néztünk, és nem is beszéltünk az elmúlt évekről.
Amikor rá vársz és az orrod előtt sétál haza
Az első két esetnél még nem akadtam ki, végül is Dr. House-on nevelkedtem és imádtam… de a harmadik kis “tréfája” már elég volt a szakításhoz. Sürgős problémám akadt, amivel úgy gondoltam, nem kéne egy hónapot várni - ennyi idő bekerülni hozzá -, ezért előjegyzés nélkül jelentkeztem be a recepción egy vizsgálatra. Egy órát üldögéltem a váróban gyerekestül, ő pedig a rendelés vége előtt fél órával kisétált a rendelőből. Gondoltam cigizni megy, wc-re, akárhova… amikor este 7-ig sem tért vissza, már kezdett beigazolódni a sejtelmem: nem fog visszajönni, már rég hazament… harmadik kopogásra ki is nyitotta az asszisztense az ajtót, s amikor számon kértem, ő háborodott fel igazán: nem volt időpontom, a doktor úrnak meg “mára lejárt” (a mi is?), már megvizsgált legalább 30 beteget, több ma már nem fér bele, ezért hazament. Hiába mondtam, hogy de hát látta, hogy van egy sürgős esete… láthatta, hogy van egy valaki, aki még rá vár, a gépben is, és a rendelő előtt is… Hát, “mára lejárt”, én meg ne pattogjak így időpont nélkül.
Zárójelben mondom már csak, hogy a kórház honlapja szerint egyébként este 8-ig rendel, azt csak a "beavatottak" tudják meg - akik személyesen kérdezik meg a recepción -, hogy a 8 valójában csak 7. De hogy fél 7…?
Időpontot kérni sem egyszerű hozzájuk, néha az az érzésem (a 30. hívás után), könnyebb lenne bejutni az amerikai elnökhöz, mint ide - nem is próbálkozom többet. Papírt persze egyszer sem kaptam a vizsgálatokról, mintha ott sem jártam volna. Hogy minden problémám megszűnt-e, azt majd idővel kiderül - addig is marad a magánrendelés, (nem nála!), ott talán foglalkoznak minden nyűgömmel és nem sétálnak haza az orrom előtt.
Én reagáltam túl? Máshol is előfordul, hogy tudomást sem vesznek egy akut problémás betegről? A többi kórházba is lehetetlen időpontot kérni telefonon, csak úgy megy, ha személyesen megyünk be, majd minimum egy órát várunk csak arra, hogy beléphessünk a rendelőbe és egyeztessünk egy dátumot?
Kép: Free-Photos / Pixabay
.jpg){kind=small}
