Félve mentem oda hozzá. Nem hoztam szóba a betegségét, magától mesélt róla. Mellrák. Áttétes. Túl a műtéten, kemoterápián. Nem tudja, mit hoz a jövő. Küzd, mert meg kell gyógyulnia. Két óvodáskorú kisgyerek édesanyja. A férje is belebetegedett a tortúrába, amin keresztülmennek.
Nem ő az egyetlen beteg édesanya, akit ismerek. Négy, másik, negyvenes éveiben járó anyukát támadott meg ugyanez a gyilkos kór. Az egyikük már nincs köztünk.
Azt mondják, sokat elárul, melyik szervünk betegszik meg. A mell a nőiség és anyaság szimbóluma. Nem csoda, hogy pont ez a testrésze betegszik meg egyre több édesanyának.
Nehéz nőnek lenni a mai világban. A nyugati társadalom elvárja, hogy egyszerre legyünk anyák, feleségek, háztartási alkalmazottak, dolgozók, barátok. És mindenhol maximálisan helyt álljunk.
Pedig ez nem lehetséges! Képtelenség minden szerepben tökéletesen teljesíteni.
El kell fogadni, hogy nem lehetünk egyszerre szuperanyák, szuperfeleségek és szupermunkaerők. Ha ragaszkodunk az illúzióhoz, hogy ez menni fog, abba belebetegszünk.
Pedig egy anya nem lehet beteg. Egy anya a család motorja, szíve-lelke.
Vigyázzatok Magatokra, Drága Édesanyák!
Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: pxhere
.jpg){kind=small}
