Csak pozitívan?

Móra Klára | 2019-08-14 12:36

Se szeri, se száma a bölcs tanácsoknak, különösen, mióta a közösségi oldalak korlátlan teret adnak a bölcseletnek, a blogírásnak, a közösségépítésnek, a véleménynyilvánításnak. És ez így is van jól. Akkor nehéz eligazodni, amikor problémánk adódik, azt sem tudjuk, hova kapjunk, a megoldásról pedig végképp fogalmunk sincs. Ilyenkor nyújtanak kapaszkodót a pozitív gondolkodásra buzdító írások, posztok, cikkek. Tökéletes! Csakhogy pozitív gondolkodás, mint olyan, nem létezik...

Törekedhetünk arra, hogy a dolgok könnyebb végét fogjuk meg, hogy hamar elfelejtsük a problémát kiváltó okot, vagy éppen a tökéletesnek hitt megoldást válasszuk, vagyis tegyük könnyebbé az életet, és lássuk meg mindenben a pozitívumot. Ha tudatosak vagyunk, és nem kapaszkodunk bele a problémába (ami adott esetben sok együttérző és helyeslő véleményt is kivált – Igazad is van! Így kell ezzel elbánni! Megérdemli! stb.), nem másokban keressük a probléma forrását, nem vádaskodunk, nem a külvilág az oka mindennek, mert mi tökéletesek vagyunk, van esélyünk, hogy nem ragadunk a múltban, képesek vagyunk a jelenben lenni, és a dolgok máris könnyebbé válnak.

A pozitív gondolkodás természetesen kívánatos, jó, szolgálja az egészségünket, mentesít a túlzott stressztől, igen ám, de a gondolataink túlnyomó többségét nem tudjuk irányítani, uralni, hiszen a tudatalatti elménk vezérli az életünket, mégpedig az ott rögzített programok, emlékek, ítéletek, vélemények. A tudatos elme 15 bit/mp információt képes fogadni, míg a tudatalatti elme a létező kb. 11 milliót. A különbség magáért beszél. A pozitív gondolkodás, illetve maga a gondolkodás is csak apró töredékét képes kezelni az elme felé áramló információnak.

Vannak persze technikák, hogy a tudatos gondolkodás idejét növeljük, kitoljuk, de tekintettel az információ mennyiségére, könnyen belátható, hogy ez is csak szerény próbálkozás az ún. pozitív gondolkodás megvalósítására.

Mi hát a megoldás? A nyilvánvalóan egyre nehezebben élhető élet, az egyre több konfliktus, a viharos sebességgel növekvő számú természeti katasztrófák jelentik a véget? Nem. Ellenkezőleg! A tudatosság a kulcs, az egyetlen megoldás minden problémánkra. A saját életünk tudatos átélése, a jelenben maradás, a belső béke az, ami megváltoztatja a világot. Csak ha mi változunk, akkor változik meg a világ, és nem fordítva.

Nincs annál pozitívabb dolog a földi életben, mint a béke. A béke megold minden viszályt, még a látszólag kezelhetetlennek tűnő problémákat is, mint például a természeti katasztrófákat. Hogyan? Azzal, hogy másképp tekintünk rá. A problémákat lehetőségekként kezeljük. Meglátjuk az egyre kevésbé tagadható, inkább nyilvánvalónak látszó tényt: van az emberénél magasabb intelligencia, amely a galaxisokat, a természetet, magát az embert teremtette. Mindenkinél jobban ismer minket, mindenre tudja a megoldást, mindig kéznél van, amikor szükségünk van rá.

Amint elkezdünk magunkban békét teremteni, megváltozik minden. A békés ember békével fogad mindent. A békés emberek nem harcolnak, nem gyűlölködnek, nem lázítanak – egyszerűen sikeresek. Minden áramlik az életükbe, ami szükséges. És hamar belátható, hogy sokkal kevesebbre van szüksége mindannyiunknak, mint hisszük. A legnagyobb szükség pedig a saját békénkre van, a békénk, a személyes békénk jelenti magát a boldogságot.

Igyekezhetünk tehát pozitívan gondolkodni, és tegyük is, amikor képesek vagyunk figyelni a gondolatainkra, a nap 24 órájának abban a kis hányadában. A többit, az időnk lehető legnagyobb részét szánjuk a belső munkára! Nem megy estéről reggelre, nem megy egyik napról a másikra, de igenis teremthető másfajta valóság, nem csak a gyűlölet, az ellentétek, a szélsőségek világa. A vonzás törvénye működik. Ha hálásak vagyunk azért, amink van, még többet vonzunk be abból, amiért hálát adhatunk. Ha békétlenkedünk, vádaskodunk, gyűlölködünk, lázítunk, a bumeráng hamar megfordul, és ott csap le ránk, ahol a legjobban fáj.

Van olyan út, ami mindenkinek működik világszerte, a belső béke művészete. Hawaiiról származik, évszázados bölcsesség, végtelenül egyszerű a gyakorlata, és úgy tűnik, valóban tudtak, tudnak valamit a hawaii emberek. Nem véletlenül mondjuk arra, ami tökéletes, hogy „tiszta Hawaii”. Bár nem mindenki szereti a túlságosan könnyű dolgokat. Mert az elme tiltakozik, persze, ami könnyű, ami egyszerű, az nem is működhet. Van erre cáfolat, a világ minden táján, fajra, nemre, korra, iskolai végzettségre való tekintet nélkül. Ez az élet legkönnyebb útja. Aki nem hiszi, próbálja ki, járjon utána. Minden megoldás bennünk van!