A legtöbb háztartásban bevált gyakorlat, hogy ha valaki egymaga van otthon, az máris bekapcsolja a TV-t vagy a rádiót. Az nem számít, hogy senki sem nézi és hallgatja a műsort, a lényeg, hogy legyen valamilyen háttérzaj. Hogy lehet az, hogy a harsogó reklámok, az erőszakos filmek és a borzalmas esti hírek duruzsolása megnyugtatja azt, aki aláfestő zeneként hallgatja őket? Miért kell a TV kiabálásával, az üzenetértesítések csipogásával körbebástyáznunk magunkat rögtön, ha senki sincs a közelünkben?
Nem szeretünk egyedül maradni a gondolatainkkal…
Nem szeretünk egyedül maradni velük, mert félünk, hogy a saját magunkkal való szembesülés fájdalmas lehet. A problémákat, kételyeket, kísértő sejtelmeket el lehet nyomni a lüktető zene, a kimerülésig tartó munka vagy az üzenetküldözgetés zajával, lehet a szőnyeg alá söpörni őket, de mindannyian tudjuk, hogy egy idő után elfogy a hely a szőnyeg alatt is.
Különbség van aközött, ha valaki egyedül van, és ha valaki magányos. A magány utolérhet egy szórakozóhely kellős közepén is, nem csak egy lakatlan szigeten. Az egyedül eltöltött idő után pedig ugyanúgy feltöltődve érezheted magad, mint a barátokkal végigbulizott péntek este után.
A minőségi én-időre igenis szükség van! Egyre kevésbé számít természetesnek az, ha valaki szembe mer nézni a problémáival, ha mer lassítani egy kicsit. Érdekes módon mások problémáival mindig sokkal jobban tisztában vagyunk, mint a saját nehézségeinkkel és gyengeségeinkkel.
A valódi kiegyensúlyozottság záloga a jó önismeret, saját magunkat pedig csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem mindig kifelé figyelünk: a TV-re, a közösségi médiára, a kihagyhatatlan pletykákra, a munkahelyi fennforgásra, hanem ügyelünk arra, hogy néha befelé is tekintsünk. Arról nem is beszélve, mennyi szeméttől óvjuk meg magunkat, ha időnként kikapcsoljuk a tévénket és a telefonunkat.
Ne félj egyedül lenni! Egyszer-kétszer minden héten tölts egy kis időt a saját magad társaságában, sétálj egy nagyot vagy kocogj egy jót társak és okoseszközök nélkül! Ez már egy lépést jelent a kiegyensúlyozottság felé vezető úton, az önismeretbe fektetett idő és energia pedig mindig megtérül.
Kép: Jill Wellington fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
