A homeopátia fogalma – nem is gondolnánk – a 19. század elejétől él, egy német születésű orvos, Christian Samuel Hahnemann fejéből pattant ki, akinek elege lett kora gyógyszereinek ártalmas mivoltából, és forradalmasította a tudományos farmakológiát. Bár napjaink gyógyszerei mérföldekkel biztonságosabbak, mint az 1800-as években, a homeopátia ma is megállja a helyét, és annak ellenére, hogy működését teljességgel ma sem értjük, hatásossága minden előítéletre rácáfol.
Hahnemann egyedi elgondolása abból fakadt, hogy megpróbálta a betegségeket olyan gyógymódokkal kezelni, melyek hasonló tüneteket produkáltak, ám sokkal enyhébben, megkísérelte „elfogadtatni” a szervezettel a betegséget, hozzászoktatni és így immunizálni saját magát. Tehát, a homeopátia alapelve az, hogy minden olyan mérhető dózisú anyag, amely egészséges emberen tüneteket idéz elő, rendkívül nagy hígításban meg tudja szüntetni ezeket a tüneteket. Érdekes tény továbbá, hogy a homeopátiás gyógyszerek voltak az elsők, melyeket tudományos vizsgálatokkal vezettek be, nemcsak jó tapasztalatok alapján bíztak a hatásban.
Homeopátiás gyógyszerek előállítása
Eleinte maga Hahnemann állította elő a homeopátiás gyógyszereket, és követőinek is megtanította ugyanezt. A kereslet növekedésével azonban az orvosok a 20. század elején homeopátiás laboratóriumok létesítését kezdeményezték – ez a gyógyszerek megfelelő minőségét is szavatolta.
Napjainkban csak gyógyszertárakban lehet forgalmazni ezeket a gyógyszernek minősülő termékeket, és olyan gyógyszergyártók állítják elő, melyek a hahnemanni hagyományokat ötvözték a modern technológiával: gyógyszerészek, orvosok, állatorvosok, vegyészek és botanikusok dolgoznak együtt az előállításon és a folyamatos fejlesztéseken.
Milyen alapanyagokat használnak?
A homeopátia közel 3000 különböző alapanyagot használ, melyek leggyakrabban növényi eredetűek, de állati és ásványi alapanyagokkal is találkozhatunk.
A növényeket a természetes környezetükből gyűjtik be, előfordulásuk megfelelő évszakában, és begyűjtés után azonnal, frissen feldolgozzák. A gyógyszerek elnevezése tulajdonképpen az alapanyagok latin neve, ezáltal biztosítják, hogy a megfelelő szakember a világ bármely pontján felismerje a gyógyszert. Az állati mintákat állatorvosok veszik le, illetve a járulékos anyagokat szavatos cégektől szerzik be, melyek biztosítani tudják a megfelelő minőséget.
A növénytől a kész gyógyszerig
Az alapanyagokat először víz és alkohol keverékében áztatják több napig, az elegy arányait a gyógyszerkönyvek szerint mérik, majd ezt leszűrik, és így állítják elő az őstinktúrát. Ha az alapanyag nem oldható (ásványi, állati anyagok), laktózban dörzsölik szét és ezt hígítják tovább.
A homeopátiás hígítás a homeopátia alaptörvénye. Ez az őstinktúra sorozatos hígítását jelenti, melyet szigorú szabályok szerint végeznek, úgynevezett „dinamizálással”, azaz ütve rázással, így biztosítva, hogy megfelelően eloszlik a hatóanyag.
A leggyakoribb hígítási módszer a hahnemanni hígítás, amely során egy rész őstinktúrát 99 rész alkohollal kevernek, ez lesz az 1 CH. Ezen oldat egy részét aztán ismét 99 rész alkohollal hígítanak, így kapnak 2 CH-t. A műveletet addig folytatják, míg a megfelelő hígítást el nem érik, amely nem lehet több 30 CH-nál. Az ennél magasabb hígítást csak orvossal való egyeztetést követően szabad alkalmazni, ugyanis, paradox módon, a homeopátiában minél nagyobb a hígítás, annál érzékenyebb rá a szervezet.
Utolsó lépésként a megfelelő hígítású anyagokat egy semleges hordozóanyagra viszik föl, kis golyócskák formájában, amelyek tökéletesen felszívják az oldatot.
Kiszerelés
A gyógyszerek általában tubusokba rejtett golyók formájában, vagy tubusdózisokba adagolt gyöngykapszulák formájában kerülnek forgalomba, ezek egyetlen hatóanyagot tartalmaznak. Egy tubusdózis 1 gramm cukrot, egy tubus pedig 4 gramm cukrot tartalmaz – a tubusdózisokat egyszerre kell bevenni, míg a tubusokból a golyókat ötösével javasolják.
A több hatóanyagot tartalmazó készítmények általában szopogatótabletta, csepp, szirup vagy kenőcs formában kerülnek forgalomba, fantázianévvel ellátva.
A homeopátiás szerek enciklopédiája a Materia Medica, amely tartalmazza a latin elnevezést, a gyógyszer eredetét, leírását, a gyógyszervizsgálatok részleteit, megfigyeléseket, tapasztalatokat.
A homeopátia, mint kezelési forma
A homeopátia és a hagyományos orvoslás nem zárja ki egymást. Homeopátiát a legtöbb, gyakori betegségre alkalmazhatjuk, mint influenza, allergia, szénanátha, légúti gyulladások, emésztési panaszok. A súlyos betegségek viszont nem gyógyíthatók ezúton, bár kiegészítő terápiaként gyakran javasolják. A homeopátiás orvos általában a szakterületét kiegészíti a homeopátiás tanulmányokkal, így betegeinek a legmegfelelőbb kezelést tudja választani. Ugyanakkor a homeopátia bátran alkalmas az öngyógyításra, hiszen nincsenek mellékhatásai, akut és enyhe lefolyású betegségben saját magunkat kezelhetjük – viszont ha panaszaink nem javulnak, azonnal forduljunk orvoshoz!
Magyarországon a homeopátiás szerek gyógyszernek minősülnek, azonban társadalombiztosítási támogatásuk egyelőre nincs. Egyik sem receptköteles, de pontos használatukhoz érdemes kikérni az orvos vagy gyógyszerész véleményét – mivel adagolásuk és javallatuk rendkívül egyénre szabott, ezért nincs mellékelve betegtájékoztató és konkrét adagolási javaslat. Bevételük általában nem függ étkezéstől, azonban bevételkor kerüljük a kávé, alkohol, cigaretta és mentol fogyasztását, de nyomelemekkel (réz, mangán, molibdén, stb.) bátran társíthatjuk. Tartsuk távol az erős illatanyagoktól, fűszerektől, telefontól és a mikrohullámoktól.
Gyógyszerészként bátran ajánlom a homeopátiás készítmények használatát, akkor is, ha szkeptikusan állunk hozzá – tapasztalni fogjuk, hogy ők akkor is hatásosak tudnak lenni, amikor semmi más nem segít. Ahogy az életben sem tudunk mindent megmagyarázni, ugyanúgy az orvoslásban sem – de nem is kell mindent értenünk, hinnünk kell benne, és az gyakran elhozza a gyógyulás csodáját.
Az alábbi linkeken megtalálható a homeopátiával gyógyító orvosok listája, illetve minden ezzel kapcsolatos információ:
www.homeopatia.info.hu
www.homeopata.hu
www.cedh.hu
Fotó: pexels.com
.jpg){kind=small}
