Reggel elindulunk otthonról, munkába menet előtt a gyerekünket még óvodába kísérjük. Késés lesz belőle. Feszültséget érzünk. Ehhez enyhe remegés társul. Jönnek a gondolatok: „Kudarcot vallottam!” Próbálunk gyorsítani. Persze akadályok merülnek fel. A gyerek egyre nyugtalanabb. Bejön egy-két türelmetlen telefonhívás a kollégáktól. Erre: „Ki fognak rúgni!”
Egyértelmű összefüggés van gondolataink, érzéseink, testi tüneteink és viselkedésünk között. Kevésbé fontos, melyiket észleljük először, fentiek kölcsönösen hatnak egymásra, oda- és visszafelé, minden mindenre.
A háttérben ott van egy esemény, egy kiváltó helyzet, amely beindítja a körforgást. Akkor már nincs megállás. Testi tüneteink erősödését tapasztaljuk, felfokozott érzelmeink hatására újabb és újabb negatív színezetű gondolat jelenik meg, viselkedésünk kaotikussá válik, közben bántó megjegyzéseket teszünk otthon, vagy környezetünkben. Mindezek következménye: sértődések, visszautasítás, harag, konfliktusok sora.
Adódik a kérdés, hogyan lehet kitörni a fenti kognitív struktúrából, mi hozhat megoldást? Tudom-e önmagában befolyásolni a csalódottságot, dühöt, szorongást? Vagy amikor éppen alig kap az ember levegőt a felháborodottságtól?
A kognitív fordulat során bebizonyosodott, fenti „ördögi kör” a gondolatok elemzésével és megkérdőjelezésével változtatható meg. Mivel a gondolatok-érzések-testi érzések-viselkedés négyszög összetevői egymásból következnek, negatív gondolataink átstrukturálásával a többi három is módosulni fog. De mi ennek a haszna?
Mindannyian többé-kevésbé torzítjuk a valóságot. Az egyéni és ismétlődő negatív automatikus gondolatok az adott személyt jellemzik. Része ennek múltunk, egyéni történetünk és jelenünk egyaránt. Gyermekkori szükségleteink sok esetben nem kerültek kielégítésre, esetleg kifejezetten bántó volt a családi környezet, sérülések keletkeztek. Mindezek az egyén számára alapsémák, alapigazságok kialakulásához vezettek, ehhez jön még egy szabály-, és hiedelemrendszer, feltétel nélkül megbízunk benne. Cselekvéseink mozgatórugóit képviselik napi szinten.
A negatív automatikus gondolatok villámgyorsan és akaratlanul, kognitív torzítások során jutnak felszínre.
Keresd meg logikai torzításaidat, vegyük sorra őket!
Az 5 leggyakoribb Logikai Hiba:
1. Minden vagy semmi gondolkodás:
Fekete-fehér típusú végleteket jelent. Például: „Elsőre csak a középfokú nyelvvizsgát kaptam meg angolból. Teljes kudarc!”
2. Katasztrofizálás:
A jövőre irányul, negatív várakozásokkal. Például: „Új főnök jön, repülök a cégtől!”
3. Címkézés:
Magunkat, de másokat is minősíthetünk bántóan és visszavonhatatlanul, miközben meg sem vizsgáljuk a helyzetet alaposan. Például: „Vesztesnek születtem! Vagy: „A lányom tanára alkalmatlan!”
4. Érzelmi érvelés:
Az egyén erős megérzései alapján próbál dönteni anélkül, hogy utánanézne a tényeknek. Például: „Átképzéssel legalább 30%-kal emelkedne a fizetésem és ingyenes a tanfolyam. Viszont az nekem bonyolult, el sem kezdem!”
5. „Kell” állítások:
Az illető túlzottan biztos benne, neki vagy a másik személynek hogyan is kell megküzdenie az adott szituációval. Például: „Megengedhetetlen, hogy hibázzál! Neked kell a legjobbnak lenni az osztályban! A 4-es osztályzat a mi családunkban elfogadhatatlan!”
A logikai hibák felismerése nagy előrelépést jelent; gyakorlásukkal tisztábban látjuk helyzetünket, javulnak testi tüneteink és negatív érzéseink egyaránt. Továbbá jó döntéseket hozhatunk.
A folytatásban utánanézünk, a kognitív és viselkedésterápia mely zavarok esetén a leghatásosabb? Miért olyan sikeres a sématerápia? Külön cikkben térünk ki a gyerekek leggyakoribb lelki betegségeire, melyek sok esetben testi tünetek formájában jelentkeznek náluk. Természetesen kiderül majd, hogyan segíti gyerekeinket a kognitív-viselkedésterápia?
A cikksorozat további részei:
Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? I.
Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? III.
Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? IV. A pánikbetegségről
Kép: Denise Husted képe a Pixabay -en.