Az emberi öregedés témája egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Ennek oka, hogy a népesség korösszetételében jelentős változás történt az időskorúak javára. Az átlagéletkor növekedésével, az életkor kitolódásával lényegesen megnőtt társadalmunkban az idős emberek száma. Az élet meghosszabbodásának egyén és társadalom egyaránt örül, de a hosszabb életnek vannak olyan követelményei és következményei, amivel feltétlen foglalkozni kell. Az idős népesség számának és arányának növekedése eddig nem ismert gazdasági, erkölcsi és társadalomszervezési, irányítási kérdéseket vet fel. A válaszok minőségétől függ, hogy az idős emberek életminősége hogyan alakul, tud-e idős korában is elhatározásának és elvárásainak megfelelő életet élni. Különösen fontos ez napjainkban, hiszen a koronavírus-járvány kezdete óta ismert, hogy a 65 évnél idősebbek fokozott veszélynek vannak kitéve!
Az életmód nagymértékben meghatározza egészségi állapotunkat. Az életmódbeli tényezők közül egyik legfontosabb a táplálkozás, mely befolyásolja az élethosszat, az egészséget, az életminőséget, a kóros öregedés kockázatát, és az életkorral kapcsolódó betegségek kialakulását, lefolyását, kimenetelét. Táplálkozási szokásaink már fiatal korban kialakulnak, majd ezek általában rögzülnek, és megmaradnak időskorunkra is. Ekkor már nehéz rajtuk változtatni, azonban még ekkor is érdemes megpróbálni az egészséges táplálkozás irányába befolyásolni az időseket.
A tápláltsági állapot felmérésére számos módszer áll a dietetikus rendelkezésére. Az adatfelvétel a szakember feladata, és fontos információkat tartalmaz. Segítségével meghatározható, hogy egy vagy több tápanyagból túl sokat vagy túl keveset fogyasztott az adott személy. A valóságos energia- és tápanyagbevitelt jól megközelítő módszer az ún. három napos adatfelvételi kérdőív kitöltése és értékelése. A kérdőív maga roppant egyszerű: az illető nevén, életkorán és a dátumok feltüntetésén kívül három hosszanti rovatból áll, az elsőbe kell feljegyezni a táplálékfogyasztás időpontját, a másodikba a fogyasztott táplálék nevét (és lehetőség szerint típusát, pl. zsírszegény) és a harmadik rovatba a fogyasztott mennyiséget. Ebből már a dietetetikus a tényleges táplálkozást jellemző vagy azt megközelítő eredményeket kapja meg, mely már alkalmas arra, hogy össze tudja hasonlítani az adott személy nemének, életkorának és fizikai állapotának megfelelő, ajánlott energia- és tápanyag-beviteli értékekkel. A 24 órás táplálékfogyasztás kikérdezése (food recall) mellett a mennyiségeket is feltüntető gyakorisági kérdőív (FAQ: Food Amount Questionnaire) vagy a visszatekintő, az egyes táplálékok fogyasztási gyakoriságának kikérdezésén alapuló FFQ (Food Frequency Questionnaire) kombinációja javítja a módszer pontosságát.
A hétköznapi gyakorlatban is alkalmazható és legegyszerűbb forma a 24 órás táplálkozás vagy egy ˝jellemző nap˝ kikérdezése (dietary recall), azaz: mikor, mennyit evett az illető a jelzett időszakban. A kikérdezés mellett létezik a 24 órás táplálékfogyasztásnak a páciens által történő feljegyzése (dietary record), de mindkét esetben számítani kell arra, hogy esetleg a feljegyzett napon a beteg éppen nagyon keveset vagy nagyon sokat evett. Az Oklahomai Egyetem tanulmánya szerint a 24 órás recall-t használták fel olyan csoportok esetében, melynek tagjai az Élelmiszerekre és Táplálkozásra vonatkozó Kooperatív Programban (Cooperative Extension Service Expanded Food és Nutrition Program – a továbbiakban EFNEP) és más táplálásoktatási programokban vettek részt. A 24 órás módszert könnyű végrehajtani és egyben gazdaságos módszernek bizonyult. A recall módszerét a legtöbb program, mint például az EFNEP, arra használja fel, hogy gyorsabbá és egyszerűbbé tegye az ügyfelek étrendi kiértékelését. A 24 órás recall, vagyis az ˝interjú-módszer˝ célja, hogy az előző napon vagy előző 24 órában elfogyasztott ételről és folyadékról minél több információt kapjunk. A visszakérdezés történhet személyre szólóan vagy csoportos foglalkozás részeként.
A 24 órás recall szükséges összetevői a következőkben foglalható össze:
- Az időpont, amikor az adott ételt elfogyasztotta az illető.
- Az adott étel vagy ital neve.
- A bevitt mennyiségek.
- Az étel hogyan volt elkészítve?
- Az illető hol fogyasztotta el az adott ételt? (otthon vagy máshol)
- Bármilyen a tárgyhoz tartozó egyéb feljegyzések az étkezést illetve élelmiszert illetően.
A megfelelő táplálkozás késlelteti az öregedést, egészségmegőrző hatású és a már kialakult betegség tüneteit is enyhíti. E korosztály esetén azonban különböző táplálkozási problémákkal szembesülünk. Az életkorból adódóan a hibás étkezési szokások rögzültek, azokat megváltoztatni nehéz. Az idős ember egyébként is ragaszkodik a hagyományokhoz, a kulturális és vallási tradíciókhoz, megszokott ételeihez, italaihoz, így az új alapanyagok, új ízek bevezetése nehézségekbe ütközik. Legtöbbjük táplálkozási ismeretei nem megfelelőek, ezért nehéz hatni rájuk. A függetlenül, önállóan élő koros ember anyagi és szociális helyzete gyakran nem megfelelő. Nem tudja megfizetni a jobb minőségű élelmiszereket, spórol az energiával, fizikai állapota miatt esetleg képtelen főzni vagy csak egyszerűen önmagáért nincs kedve ételt készíteni, így inkább nem is eszik. Nincs tisztában a természetes élettani változásokkal, így azokhoz nem alkalmazkodik. Gyakran gyógyszert (esetleg egy időben többet is) szed, melyek befolyásolhatják étrendjét.
Az idős ember korának megfelelő természetes élettani változásokon esik át. Ennek megismerését, megértését kutatja a gerontológia, az öregedéssel, idős emberekkel foglalkozó tudományág. A dietetikusnak az idősek ellátása kapcsán ezeket a változásokat ismerni kell és messzemenően figyelembe venni a megváltozott igényeket. Az adott információk birtokában és említett módszerek alkalmazásával hatalmas segítséget nyújthat a hozzá fordulók számára.
Kép forrása:
https://companionsforseniors.com/2019/12/making-mealtimes-easier-for-seniors/
.jpg){kind=small}
