Klára nevét megváltoztattuk
"Nem szeretném, hogy rájöjjenek, hogy ki vagyok. Vidéken dolgozom, oktatási intézményben, de nem pedagógus beosztásban. 43 éves vagyok, édesanya, nincs alap betegsége senkinek a családban. Vagyis mostanáig nem volt.
Az elmúlt fél évben akkora volt a nyomás rajtunk az oltás miatt, hogy végül minden meggyőződésem ellenére az oltást választottam. A folyamatos stressztől, hogy a vezetőség az oltás miatt vegzálta a dolgozókat, felment a vérnyomásom, egészségügyi gondjaim lettek.
Folyamatosan tájékozódtam a médiából az oltásokról és rengeteg mellékhatásról olvastam. Nagyon sok oltásokat megkérdőjelező csoportban is benne vagyok, amik - a tévhittel ellentétben - nem a chipektől és más efféle ostobaságoktól félő emberekkel van tele, hanem olyan orvosi kutatásokat is megjelentetnek, amelyek a felső vonalas médiában nem kapnak helyet, de elgondolkodtatók.
Amikor az oltás mellett döntöttem, a jó öreg Előny/ Hátrány módszert használtam, végül az előnyök oldalán (nem sokkal) az oltottság győzött, ezért fogtam magam és beadattam a közvélekedés szerint leghatékonyabb oltást. Másnap a kollégáim szinte megünnepeltek - két kolléganő kivételével már mindenki megkapta az intézményben. A két kolléganő pedig majdnem felnyársalt. Végül az egyikük a napokban beadta a felmondását. Egy ember még bírja a nyomást - ki tudja, meddig?
Megbántam-e? Még nem tudom. Szabad döntésként élem-e meg ezt? Valójában nem, ha nincs a vállalati kényszer, én biztosan kimaradok ebből, így viszont nyugalmasabb az életem pillanatnyilag. Hogy hosszú távon mi lesz? Ki tudja..."
Krisztina az anyósáról beszél
"Anyósom rettenetesen kormányellenes. Ő alapból elutasít mindent, amit a kormány támogat, akkor is, ha tudományosan bizonyitott, hogy jó. Így volt ez az oltással is. De végre megtört a jég, végül azért oltatta be magát, hogy legyen védettsegije, és az unokával mehessen bárhova.
Mi pont emiatt tökre örültünk a korlátozásoknak, mert anyóst észérvekkel nem tudtuk meggyőzni, ez kellett hozzá."
Olga szintén a család miatt vállalta az oltást
"A nagyobbik lányom Írországban él. Egyszerűen annyira vágytam már, hogy utazni tudjak, hogy végül azt mondtam magamnak: - Te Olgi, valamibe bele kell halni, ha ebbe, hát ebbe, de az unokádat még az életedben kell látnod!
Én komolyan rettegtem ám a mellékhatásoktól, mint egy őrült hipochonder, úgy figyeltem minden apró változást magamon, de végül egy kis levertségen és egy kiadós alváson kívül - ami tényleg rám is fért! - semmi mást nem tapasztaltam. Kaptam védettségi kártyát, most a barátnőimmel más utazást is tervezünk, míg lehet. Utólag úgy érzem, hogy túlparáztattam magam, amire tényleg hajlamos vagyok. Én nem bántam meg. Szabadabbnak érzem magam, és végre kiszálltam minden oltásos közösségi csatározásból. Megéltem mindkét végletet. Én döntöttem. Nekem ennyi volt."
Pénzügyi kényszerből oltatott a rendőr
Ádám szintén kérte a neve megváltoztatását. Rendőr, és van mellékállása is. A mellékállásában egyre inkább azt figyelte meg, hogy csak azokat hívják, akik be vannak oltva. Végül már oltási nélkül annyira alacsony lett a mellékes fizetése, hogy rájött: nem tudja elérni a céljait és terveit, ha nem oltat. Mivel a munkahelyi csoport, ahol dolgozik, teljesen oltás-ellenes, kifejezetten arra kérte a vezetőit, hogy a közösségben ne hozzák senki tudomására, hogy ő be van oltva. Azt érezné, hogy folyamatos ugratás és bántás lenne az osztályrésze, ha kiderülne. Így viszont tud pénzt keresni. Ádám ezt mondta:
"Kicsit ez olyan volt, mint pénzért eladni a vesémet!" Egyáltalán nem saját döntésnek, inkább felsőbb nyomásnak, munkáltatói, anyagi kényszernek élte meg. Nem lettek mellékhatásai az oltásnak, de figyelt arra, hogy munkanapja végén, szabadnapja elején kapjon oltást, nehogy lebukjon a munkatársai/bajtársai előtt. Nem szereti, hogy titkolóznia kell emiatt, és nem javasolná a többieknek sem az oltást. "Talán bátrabb vagyok náluk a tettek mezején, de gyávább is, mert nem vállalom fel!" - mondta.
Azt gondoltam, amikor a cikkemhez beszélgetőtársakat kerestem a facebookon, hogy nem találok majd olyat, akinek a véleménye is megváltozott, mégis rábukkantam Kingára.
Kinga egyre többet megértett - végül beadatta
"Az én közösségemben mindenki oltatott, már az első körben. Én valójában csak afféle oltás-kritikus vagyok, nem pedig oltás ellenes, sőt máig oda sorolom magam, hiszen a spirituális szemlélet miatt főleg az immunerősítésben, az elme erejében hiszek és bízom.
Azonban a tudományos területen diplomázott kollégáim el tudták nekem úgy magyarázni a vadonat új oltás mechanizmusát, és annak áttörő tudományos jelentőségét, hogy én magam is meggyőzdtem: ez így rendben lesz!
Körülbelül 7 hónappal a többiek után, számos tanulmány, a témáról szóló beszélgetés után szántam rá magam az oltásra, elég sok embert láttam már magam körül, különféle erejű mellékhatásokkal, és végre azt éreztem, hogy tudom, mit vállalok.
Amikor első körben lehetett oltást kérni, én még határozottan elutasítottam az oltás felvételét, most azonban már azt gondolom, hogy az oltásnak ez a formája jó és biztonságos. Sosem éreztem magam annyira magabiztosnak, hogy bármelyik oldalon érveljek - humán diplomáim vannak, bölcsész és HR-es vagyok -, jelenleg azt mondom: az univerzum gondoskodó ereje mindig ide küldi azokat a koponyákat, akikre szükségünk van. A kor messiásai ők. Most Karikó Katalin az, aki ebbe a szerepbe született, én pedig elfogadom a tudása alapján nyújtott védelmet.
Hiszek benne, hogy a védelem értem van, engem épít, a sejtjeimet védelmezi. Spirituális nézőpontból és tudományos nézőpontból egyaránt meggyőződésemmé vált, hogy az oltás értünk van. Én határozottan "átálltam a másik oldalra"."
A te munkahelyeden hogy állnak az oltás kérdéséhez? Ha van kedved, meséld el a kommentszekcióban - azonban kérjük, hogy mások véleményét és méltóságát mindenképp tartsd tiszteletben!
Olvasd el ezt is:
- Friss hír: jön a kötelező oltás a munkahelyen, maszkviselés a közlekedési eszközökön és látogatási tilalmak
- Megjelentek a kötelező munkahelyi oltás részletei - nekik már biztosan be kell oltatni magukat
Indexkép: MTI / Vasvári Tamás
.jpg){kind=small}
