Rengeteg időt vesz el az igazolások kiállítása
Ha az orvos feladata mindössze az, hogy hitelesítse a szülő neki mondott szavait, miért nem elég azt csak az iskola felé közölni? – kérdezik a gyerekorvosok.
Véleményük szerint az orvosok, szülők és a pedagógusok számára is könnyebb lenne, ha a gyógyult gyerek hiányzásáról szóló igazolásokat ezentúl maguk a szülők állítanák ki. Hiszen ők vannak együtt a gyerekkel, ők látják az állapotát.
A gyermekorvosi rendeléseket személyesen, online és telefonon is el lehet érni. Az orvoshoz fordulók 70%-a azonban nem a betegség miatt jelentkezik, hanem arra vesz el értékes időt az orvostól és a gyógyulni vágyóktól, hogy olyan igazolást kérjen az orvostól, amellyel az oktatási intézmény házirendjének igyekszik megfelelni.
Az orvosok szerint az óvoda vagy az iskola házirendje rájuk nem vonatkozhat. A törvény viszont lehetővé teszi az iskolák számára, hogy igazolások tekintetében korlátlan számú napot fogadjanak el a szülőktől. Változzon tehát a házirend!
Nem a törvény, hanem az iskolák házirendje miatt kényszerültek eddig is az igazolások kiadására, de néhány orvos mára már megtagadja a procedúrát.
Egy pomázi doktornő ezzel kapcsolatos kijelentése sokakat meglepett, és némi ijedtséget is keltett a szülők körében, az oktatási intézmények pedig némileg idegenkedve fogadták a hírt.
Az új rendszer szándéka és célja az lenne, hogy a szülő rendelkezési joga gyermekéről sok más mellett ezen a területen is teret kapjon, tehát a szülő nyilatkozhasson a gyermeke hiányzásáról. Ez nem jelenti azt, hogy a beteg gyermeket az orvos nem vizsgálja meg, vagy nem rendel számára kezelést és gyógyszert, hanem arról, hogy a gyógyult gyermeket ne kelljen még egyszer az igazolásért is visszavinni a rendelőbe, kockáztatva ezzel az újabb betegséggel való fertőződést, hanem a felelős szülő nyilatkozzon az iskola felé, és az iskola fogadja azt el a szülőtől.
A szülő miért pont ebben a kérdésben nem szavahihető?
Az orvosok azzal érvelnek, hogy a betegség lefolyásáról, a tünetek elmúlásáról amúgy is a szülő nyilatkozik a háziorvosnak, amit az orvos elhisz, és pecsétjével, aláírásával igazol. A panaszok nagy része – éjszakai láz, hasmenés, hasfájás, rossz közérzet, orrfújások száma – az orvos számára ritkán párosul látható tünetekkel, tehát az orvos ezekben a helyzetekben a szülő szavait szentesíti az igazolás kiadásával.
Ha az igazoláskérés e-mailben történik, az orvos olyasmit igazol, amiről nem is győződhetett meg. Mi szükség erre a lépésre?
Miért kell ebbe a folyamatba az orvos? Miért nem fogadja el egyszerűen az oktatási intézmény a szülő döntését? A szülő miért pont ebben a kérdésben nem szavahihető?
A szülő számára is macerás és időrabló tevékenység a gyermek gyógyulása után még az iratot is beszerezni, bizonygatnia a gyerek állapotát, időt és energiát szánni a papír beszerzésére.
A 20/2012-es EMMI rendelet úgy rendelkezik, hogy az orvos által kiadott igazolások csak a hiányzás időtartamát tartalmazzák, tehát nem közölnek orvosi információkat az oktatási intézménnyel, és nem tartalmazzák már a „közösségbe mehet” kitételt sem. Ezt amúgy sem lehet felelősen kijelenteni, hiszen bárkiben lappanghat olyan kórokozó, ami még nem okoz tüneteket.
A hiányzás időtartamát az orvos a szülőtől tudja meg, így egy másik felnőtt ember szavát hitelesíti az irattal, és adja hozzá a pecsétjét. Ez nem orvosi feladat, főleg nem akkor, ha gyógyítási tevékenységek kerülnek miatta háttérbe.
Az új eljárást követő orvosok azzal érvelnek, hogy az iskola házirendje nem vonatkozhat az ő gyógyító munkájukra. Egyetlen intézmény sem szabhatja meg egy másik intézmény munkarendjét, mindegyik kizárólag a rá vonatkozó jogszabályok alapján működhet.
A „3 szülői nap” elvárás egy országosan elterjedt limitálása a lehetséges szülői igazolásoknak, de semmilyen jogszabály nem rendelkezik a napok számáról, ez puszta szokásjog.
Erre bizonyíték az is, hogy némely iskola 10 vagy 15 napban határozta meg a szülői napok számát, és van olyan iskola, ahol nem is szabtak ennek határt. Az iskola erről a házirendjébe foglaltak szerint dönt.
Ezzel az erővel a gyermekorvos házirendje is megkövetelhetné az iskolától, hogy ők igazolják számára azt, hogy a gyermek milyen időszakban és hány napot nem volt iskolában…
Nemcsak az oktatási intézmény, hanem a szülő érdeke is az, hogy a gyermek teljesítse a tankötelezettségét, a szülő pedig munkába járjon. Normális esetben a szülő nem ellenérdekelt abban, hogy igazat mondjon a gyermek állapotáról, a beteg gyermekét nyilván otthon akarja tartani, az egészségeset pedig közösségbe fogja engedni.
Egy átlagos szülő teljes mértékben alkalmas arra, hogy a gyermek kezelt betegségét követően felelősen felmérje, hogy felveheti-e már a gyermek a hátizsákot... Azok a szülők pedig, akik elfogadják, hogy a gyerekük „lógjon” az iskolából, eddig is tudtak hozzá orvosi igazolást szerezni, illetve a gyereküket betegen is közösségbe vivők eddig is megoldották ennek a mikéntjét, hiszen ilyenkor is a szülő diktálta be az orvosnak a hiányzás napjait.
Ezekben az esetekben a felelősség jogosan kerülne át a szülők vállára.
A kamasz gyerek, ha délután beállított a rendelőbe azzal, hogy délelőtt fájt a feje, eddig szintén orvosi igazolást kapott a hiányzásról, bár semmilyen látható tünetet nem tudott regisztrálni az orvos.
Az igazolás-ellenes orvosok szerint az az iskola, aki nem fogadja el a szülői igazolást, ezzel azt állítja, hogy a szülő hazudik. Ha viszont tényleg hazudik, legyen az övé ennek a felelőssége. Ne lobogtathassák tovább az igazolást, és ne bújhassanak el az orvos háta mögé.
Az igazolások megírása a betegellátástól veszi el az időt
Óriási tehertételtől szabadulna meg a gyermekorvosi ellátás, ha a pomázi és budakeszi óvodákhoz és bölcsődékhez hasonlóan a többi intézmény is változtatna a házirendjén. Több idő jutna érdemi munkára, gyógyításra és tanácsadásra, miközben annyi változna, hogy a saját állítását tartalmazó dokumentumot a szülő töltené ki és írná alá.
Az orvos egyetlen rendelésen nagyjából 50-70 igazolást ír meg, van olyan praxis is, ahol ezek intézése napi négy órát is igénybe vesz. Az orvosok viszont a beteg gyerekeket szeretnék ellátni: a gyerekeinket.
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
