A csontritkulás

Egy 67 éves no éppen megemelte az összecsukható heverojét, amikor éles fájdalom hasított a derekába. Nyomban lefeküdt, s erre valamelyest enyhült a panasza. Minthogy azonban felkeléskor újra erosödött a fájdalma, orvoshoz fordult. A fizikális vizsgálat során az ágyéka nyomásérzékeny volt, s a gerince melletti izmok görcsösen összehúzódtak. A röntgenfölvételen jól látszott, hogy a második ágyéki csigolyája megroppant, s annak környezetében is a csontritkulás jeleit észlelték. A laboratóriumi eredményei ugyanakkor rendesek voltak, s az életmódjával kapcsolatban föltett kérdésekre adott válaszaiból is csak az volt figyelemre méltó, hogy nem szereti a tejet és a tejtermékeket, s hetente csak egyszer-kétszer mozdul ki a lakásból egy kis sétára. A kórisméje csontritkulás miatt bekövetkezo csigolyatörés lett, ennek kialakulásában pedig elsosorban a kalciumhiányos étkezésnek és a testmozgás hiányának lehetett szerepe. És még valaminek. Minthogy a nonek 46 éves korában eltávolították a petefészkeit és a méhét, a csontjainak rendes szerkezetéhez nélkülözhetetlen ösztrogén hormonból azóta hiányt szenvedett, ugyanis nem részesült hormonpótlásos kezelésben. De az utcára meneteltol és a napozástól való idegenkedése miatt 1,25-dihidroxi-kolekalciferolban sem dúskált. Márpedig az a napsugárzás hatására a borben létrejövo D3-vitaminból képzodik a májban és a vesében való megmunkálódás révén, s elengedhetetlen a kalciumnak a bélbol való felszívódásához, valamint a csont egészséges szerkezetéhez. Az elmondottak alapján magától értodik, hogy a beteget kalciummal, D-vitaminnal és ösztrogénnel kezelték, aminek hatására nemcsak a csigolyája forrt össze, hanem némi javulás következett be a csontritkulásában is. 1. ábra. A csont suruségének életkori változása Eltolódó egyensúly A csontritkulást az idézi elo, hogy megcsappan a csontszövet mennyisége. Nemcsak ásványi, hanem szerves anyagból is kevesebb lesz a csontban, úgyhogy a megmaradó csontszövetben az ásványi és a szerves anyag aránya nem változik. Ez természetesen kóros folyamat, még akkor is, ha az öregedés folyamán elkerülhetetlenül csökken a csont surusége és ekképp tömege (1. ábra). Rendesen ugyanis a csont felszívódása és újraképzodése egyensúlyban van egymással. A többi szövethez hasonlóan a csont is állandóan átépül, megújul, s ebben minden pillanatban a csontváz teljes tömegének körülbelül a 10 százaléka vesz részt. Egy-egy ponton mintegy száz napra van szükség a csontszövet teljes megújulásához. Ez a folyamat azzal kezdodik (lásd a 2. ábrát), hogy a mellékpajzsmirigy termelte parathormonra és az 1,25-dihidroxi-kolekalciferolra fogékony elosejtekbol csontfaló sejtek alakulnak ki, s azok egy kis lyukat ?rágnak? a csontba. Ezután az aktiválódó csontképzo sejtek veszik át tolük a terepet, amelyek eloször csontszerkezet nélküli szervesanyag-tömeget hoznak létre, s az fokozatosan kitölti a kis üreget. Közben ásványi anyag (kalcium és foszfor) kezd beépülni a szerves anyagba, s a kétféle (szerves és szervetlen) anyagból kialakul a csontszövet szabályos mikroszkópos szerkezete. A különbözo életkorokban más-más arányban képzodik és szívódik fel a csont. A gyermekkorban a csontépítés felülmúlja a lebontást, így a csontok nagyobbak lesznek. A fiatal felnottkorban a csontépítés és -lebontás egyensúlyban van, míg az öregedés folyamán az utóbbi folyamat kerül elotérbe, s ennek következtében egy kissé a csontok ?összemennek?. A csont suruségének a megcsappanása azután csontritkulásra vezet, s ennek két típusát különítette el az egyesült államokbeli Mayo Klinikán dolgozó B. L. Riggs. I-es típusúnak azt nevezte el, amely a változás korával (a menopauzával) kapcsolatos, míg a II-es típus az öregedésnek a következménye. Az elobbi jobbára a nok betegsége (6:1 a nok és a férfiak aránya), míg az utóbbira kisebb noi többség (2:1 arány) jellemzo. De a két típus a tekintetben is eltér egymástól, hogy az I-es típus esetén eleinte fokozottan apad a csonttömeg, elsosorban a csontgerendázat szerkezete gyengül meg, a csigolyákon kívül az orsócsont alsó része hajlamos törésre, s csekély a vérben a parathormon mennyisége. A II-es típusú csontritkulás esetén lassan, folyamatosan fogy a csonttömeg, a csontgerendázattal egyidejuleg a tömör csont is ritkul, leginkább a csigolyák és a combcsontok hajlamosak törésre, s a parathormonnak magas a szintje a vérben. Az I-es típus a noknél ? mint az 1. ábrán jól látható ? a havivérzés végleges elmaradásakor (úgy az 53. életév táján) válik szembeszökové, amikor megcsappan testükben az ösztrogén termelése, s a kezdeti gyors csontfogyás után a II-es típusúval párhuzamossá válik a csont suruségének apadása. 2. ábra. A csont újraképzodése Hiánypótlás Minthogy az orvosok a súlyos csontritkuláson nem képesek érdemben javítani, mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelozzék és lassítsák. Elso helyen az étkezést kell megemlítenünk, mert szervezetünkbe a táplálékkal jutnak be azok az ásványi anyagok, amelyek elengedhetetlenek az egészséges csontfejlodéshez. Fontos szabály, hogy naponta legalább 1000 milligramm kalcium jusson be a gyermek szervezetébe (ennyi kalcium körülbelül 1,2 liter tejben van), mert ekképp nincs akadálya annak, hogy csonttömege elérje a testmagasságához viszonyított legnagyobb értéket. Hasonlóképpen sok kalciumra van szükségük a változás korán túl levo noknek is; nekik napi 1200?1500 milligrammnyit ajánlanak az orvosok és a dietetikusok. Ha az étrendben ennél kevesebb a kalcium, okvetlenül kell kiegészítés, s erre a célra a kalcium-karbonát a legalkalmasabb. De az is jó hatású, ha az ivóvíznek nagy a kalciumtartalma. A felmérések kimutatták, hogy a kemény (tehát kalciumos) vizet ivó lakosság körében kevesebb csonttörés következik be, mint ott, ahol lágy az ivóvíz. Különösen az élet delén túl elonyös az esetlegesen hiányzó D-vitamin pótlása. Mivel az a kívánatos, hogy a vér milliliterenként 20?30 nanogramm mennyiségben tartalmazza e vitamin hatékony származékát, ha ennek a vérben mérheto szintje 15 nanogramm alá süllyed, a páciensnek körülbelül 400 egységnyi D-vitaminra van szüksége tablettában, lehetoleg a többi vitamin társaságában (az öregek tudniillik általában egyéb vitaminokból is hiányt szenvednek). Ez még nem számít gyógyszerezésnek. Az viszont már igen, amikor az orvos a pajzsmirigynek a csontképzodésben fontos szerepu kalcitonin nevu hormonját rendeli és ösztrogént is rendel a páciensnek. Habár a kalcitonin gátolja a csontfaló sejtek aktivitását, s csökkenti a csonttörések számát, a Bostoni Orvostudományi Egyetem belgyógyászatán dolgozó R. M. Levin docens szerint egy-két évnél tovább nem hatékony a költséges injekciós kúra. Ezért általában a nagyon idos, csigolyatörésben szenvedo betegeket szokták vele átmenetileg kezelni. Az ösztrogénpótlás viszont valóságos csodaszer a változás korán túl levo nok csontveszteségének megakadályozásában, lassításában. A tapasztalatok szerint minél elobb el kell kezdeni az ösztrogénes kezelést, mert ? mint az 1. ábra is mutatja ? a havivérzés végleges elmaradása után gyorsan kezd csökkenni a csont surusége. A hatásmechanizmust illetoen megjegyezzük, hogy ez a noi hormon elsosorban a csont felszívódását gátolja, nem pedig a csontképzodést serkenti. Ellenjavallatként csak bizonyos daganatok jönnek számításba, bár a közelmúltban e téren is történt elorelépés. Minthogy a nonek az idejében elkezdett ösztrogénpótlás hatására újra havivérzései lesznek, az Egyesült Államokban ezzel magyarázzák azt, hogy miért olyan kevés no szánja rá magát ilyen kezelésre. De az is jórészt ennek a következménye, hogy ott évente kétszázötvenezer combnyaktörés következik be csontritkulás miatt, ennek 12?20 százalékos a halálozása, s az életben maradottak kezelése és ápolása 7?12 milliárd dollárba kerül évente. Dr. Baranyi Imre